Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-171

40 J71. országos ülés 1902 deczember 15-én, hétfőn. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Arra nézve, hogy a bíróság a megkeresésében miféle kitételt használjon és hogy használja-e az illető szakaszt egyedül vagy pedig használja a bűncselekménynek megnevezését, azt hiszem, itt külön szabályokat felállítani nem volna helyes, hiszen ez a megkeresés még nem nyilvános. Más kérdés azután az, hogy helyes-e, ha a háznak napirendjében folytonosan megjelenik az illető képviselőnek neve, valamely büncselekménynyel kapcsolatban ? Erre nézve azonban intézkedni nem a kormánynak feladata, hanem a ház elnökségének; arra nézve pedig, hogy a mentelmi bizottság jelentésében mikép jelöltessék meg a bűncselekmény, a mentelmi bizottság volna hMatva intézkedni. Hogy vádlottnak ne neveztessék, abban teljesen igaza van a képviselő urnak, hiszen a bűnvádi perrendtartás 13. §-a megmondja, hogy vádlott csak az, a ki ellen vádhatározat hozatott vagy a nélkül ellene a főtárgyalás elrendeltetett. Megfontolandó azonban, hogy a kiadatásnál azután csak a paragrafus idéztessék-e vagy pedig nem helyesebb-e, ha a bűncselekmény is idéztetik mellette. Ez különösen azért is megfontolandó, mert egy iráshiba a legnagyobb zavarokat idézhetné elő. Ilyen iráshiba, sajnálattal vagyok kénytelen megemlíteni, elő is fordult már, a mennyiben egy mentelmi ügyben, midőn több lapról volt szó, kihagyatott a mentelmi bizottság jelentéséből és a ház határozatában egy lapnak száma. Olay Lajos: Korodi esete volt! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Igen. Erre a lapra azután kénytelen voltam a vádat elejtetni, miután meggyőződtem különben arról, hogy nem valami fontos, mMel ez egy folytatólagos közlemény volt és a megelőző közleményre nézve a vád fenn volt tartva. Nem az a vád volt különben, a melyet annak idején Gál képviselő ur emiitett fel, hanem egy más vád, melyben a pozsonyiak ellen intézett czimü czikkről volt szó. Azt hiszem, hogy a napirendben nagyon helyes, ha csak a paragrafus idéztetik, de azután a ház határozatában mégis kérném, hogy a büntetendő cselekmény megjelöléséhez tartsuk magunkat, a mint ez általában történik bárkMel szemben. (Helyeslés j óbb felöl.) Olay Lajos: Azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy ebben a kérdésben szerény véleményemet teljesen függetlenül, a lehető rövidséggel adhassam elő. Én a bírói függetlenséget érinthetetlennek tartom. Igen helyesen mondta az igen t. miniszter ur, hogy a t. háznak sincsen jogában, hogy a bíróságnak ez irányban utasítást adhasson. A bíróságot a törvény köti és abban a perczben, a mikor a ház szuverén jogánál fogva a bírói függetlenséget így érintené, ez nagy .veszélyt rejtene magában a bírói függetlenségre nézve. Igaza van t. pártelnökömnek, Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak, valamint Benedek János képviselőtársamnak is, hogy^ hely telén az, hogy a mentelmi bizottság jelentésében a képviselők, mint vádlottak szerepeljenek. De hát én csak ennyire mennék a magam részéről, hogy egyrészt a képviselők is bizonyos gyanúsítástól meg legyenek mentve, másrészt, hogy a bírói függetlenség se legyen érintve. A mint a t. miniszter ur mondotta, nem lehet az, hogy a bíróság csak a paragrafusokra hMatkozzék, mert akkor a bíróság kötve volna és ha csak a paragrafus alapján ítélne, nagyon sok esetben szigorúbban, vagy enyhébben, vagy egészen másképen hozna ítéletet. Ha pedig a ház kimondaná, hogy ezen és ezen paragrafus alapján adatik a képviselő ki, akkor a biróság keze meg volna kötve. Ez teljesen lehetetlen és veszélyes dolog

/ volna. Én tehát röviden azzal végzem beszédemet, hogy bátor vagyok azt indítványozni, illetőleg arra kérni a t. házat, hogy ne is határozatalakjában, hanem a mentelmi bizottság erre a körülményre való figyelmeztetéssel utasíttassák, hogy lehetőleg mindig olyan kifejezést használjon, a melylyel a képviselő tisztessége érintve ne legyen, tehát ne »vádolt«-nak mondassák, hanem hogy az ellene folyamatba tett »ilyen és ilyen bűnügyben kiadatását, vagy ki nem adatását határozza el a ház.« Azt gondolom, hogy ezzel a czélnak tökéletesen elég volna téve. Csak ennyit kívántam megjegyezni, kérem, méltóztassanak indítványomat elfogadni. Szüllő Géza: T. ház! Engedjék meg, hogy ebben a kérdésben egy-két megjegyzést tegyek. Én azt hiszem, hogy bizonyos félreértés van a dologban. Vegyünk példának bármely esetet. Itt ebben a jelentésben például az van mondva: X. Y, sikkasztás miatt »feljelentett« képviselő mentelmi ügyében a bizottság a következőkben terjeszti jelentését elő; vagyis nincs az mondva, hogy a képviselő »vádlott« lenne. A mikor pedig azt mondja másutt a jelentós, hogy »vádolva van«, az nem terminus technikus, az nem jogászi kifejezés ; ezért nekünk a vádoltság vagy terhelti minőség közti különbséget megtenni felesleges. A módosítás szüksége tehát elesik, mert nem azt mondja a jelentés, hogy X. Y. képviselő mint ilyen vagy olyan »vádlott«, hanem hogy valamMel feljelentve és így csak vádolva van. (Ellenmondás a baloldalon.) Ez pedig jogászikig különbség, mert ha a jelentésben az áll, hogy »vádolva« van az egyik v agy másik képviselő: ez csak azt jelenti, hogy fel van jelentve; de nem azt, hogy *vádlott«. Én tehát azt kérem, méltóztassék minden módosítást mellőzni. (Helyeslés a baloldalon.) Benedek János: T képviselőház! A zárszó jogával kívánok élni. Elnök: Nem lehet! Benedek János: Akkor szavaim helyes értelmének helyreállítása czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt akarom megjegyezni, hogy az igen t, igazságügyminiszter ur