Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-171

171, országos ülés 1902 végzések szerint elutasittattak. A feljelentettek közül Hönigecz János, a ki az iratok szerint Hönigecz Antalial ugyanazonos, ugy Hönigecz Nándor és Rauchbauer Nándor is a fent hMatkozott beszüntető végzés alapján dr. Krasznay Ferencz ellen rágalmazás miatt és Pálffy Erzsébet ellen hamis vád miatt vádat emeltek. A hMatkozott kir. táblai végzés, a mely Krasznay Ferencz vádját beszüntette, inti okolása szerint a vádat annak időelőttisége miatt szüntette ugyan be, de mert beszüntette, azon vád akkor még jogos nem lehetett, miért is a rágalmazás vétsége miatt a mentelmi jognak felfüggesztése iránti kérelem a jelen esetben a mentelmi bizottság véleménye szerint a zaklatás jellegét magán nem viselvén, a mentelmi bizottság tiszteletteljesen javasolja a t. háznak, bogydr. Krasznay Ferencz országgyűlési képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését kimondani méltóztassék. Rátkay László jegyző- Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Az utóbbi napokban sok szó esett itt a mentelmi jogról, annak terjedelméről, magyarázatáról. Hogy miért nem értettünk egyet ebben a dologban, azt én helytelennek tartanám most vita tárgyává tenni; mert hogy milyen okai voltak annak, mindnyájan tudjuk. Ha tehát a mentelmi jog terjedelme körül dMergáltak is a vélemények, azt hiszem, abban az egyben mindnyájan egyetértünk, hogy ez a mentelmi jog nagyon kellemetlen joga a képviselőnek. Miért kellemetlen ez a jog? Mert ha egy nem képviselő ellen bármi irányban feljelentést tesznek, az csak egy szűk körben juthat egyeseknek tudomására; ha pedig egy képviselő ellen tesznek feljelentést, azt az egész világ tudja, (Ugy van! Ugy van! a ssélsöbalolcküon. Felkiáltások: Meghurczolják!) és fájdalommal kell konstatálnom, a mai társadalmat nem kedvezően jellemző szokásnál fogva, mihelyt az ilyen az újságban megjelenik, mindjárt akadnak emberek, a kik belekapaszkodnak abba a régi magyar közmondásba, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, s a gyanúnak valami kis mértéke mégis mindig megmarad. És hogy ez igy van, azt nagyon jól tudják azok, a kik fel akarnak egyik vagy másik képviselő ellen lépni. Én egy tényre hMom fel a t. ház figyelmét. 28 esztendeje vagyok ebben a parlamentben. Nagyon sok ügyet tárgyaltak már itt; de, kMéve a párbajvétségeket, és talán, ha jól emlékszem, még csak egy sajtóügyet, ha Mileticset is kMeszszük: még egyetlenegy képviselőt sem Ítéltek el ily följelentések következtében. Már maga ez a tény, a mely 28 évi tapasztalat által van bizonyítva, azt hiszem, kétségtelenné teszi azt, hogy egyes képviselő ellen a feljelentést, ha nem zaklatásra vagy zsarolásra, de legtöbbször boszantásra használják fel; mert tudják, hogy a képviselőt igy meg lehet a világ előtt hurczolni. És érdekes, t. ház, arról értesül mindenki, hogyha valamely képviselő ellen feljelentés van; de már arról, hogy felmentetdeczember 15-én, hétfőn, 35 ték, hogy alaptalanul panaszolták be. arról alig értesül a világ. Hiszen csak a legközelebbi napokban történt itt a képviselőházban. — nevet nem is említek — hogy kikértek egy képviselőtársunkat nyilvános rágalmazás czimén. Durván meg volt támadva; és most azt olvassuk — és ez az egy véletlenül nyilvánosságra jutott, — hogy azokban a dolgokban, a melyek miatt vádolták a képviselőt, a Curia az ő eljárását helyeselte, sőt nemcsak helyeselte, de a sorok közt reámutatott, hogy kötelességét teljesítette akkor, a mikor megtette azt, a miért őt igy meghurczplták. Én azt hiszem, hogy egy mentelmi bizottsági határozatnál nagyon meg kell gondolni azt, hogy mit tegyünk. Én azon kezdtem, hogy ez kellemetlen jog. Méltóztassanak elhinni, hogy én a magam szempontjából indulván ki, ha nem volna ez olyan garancziális jog a közre nézve, én volnék az első, a ki ezt semmiképen sem reklamálnám a magam részére. Mert én a bíróságnál el tudom végezni a magam dolgát, ha esetleg olyat cselekedném, a mi a törvénybe ütközik; de azzal a közvéleménynyel szemben, a mely itt támad, már gyengének érezném magamat a védelemre. (Ugy van! Ugy van! a szélsiibaloldalon.) Hát, t. ház, nekem az a nézetem, hogy mikor a mentelmi bizottság valamely előtte lévő ügyben határoz, mint jury járjon el, természetesen az elfogulatlanság és pártatlanság palládiuma alatt, ugy, hogy mindenkinek egyformán mérjen és oly esetekben, a melyekben előre látja, hogy ha nem is zaklatás, de bosszú műve vagy meghurczoltatás forog fenn, rögtön adja meg a korrektMumot azzal, hogy ily képviselő mentelmi jogának felfüggesztését tagadja meg. Mert legyünk tisztában az iránt, hogy magában az, hogy az illető képviselő bűnügye itt tárgyaltatik, őt már bizonyos mértékben sérti, sőt ez reá nézve már nagy mértékű sérelem. Pedig a képviselőháznak első sorban feladata volna, hogy e sérelemtől mindenkit igyekezzék megmenteni. Tovább megyek, bár nem tartozik tulajdonképen ide, elmondom, hogy az én nézetem szerint lehetnek esetek, a mikor, ha meg is volnék győződve arról, hogy az illető képviselő tényleg törvénybe ütköző cselekményt követett el, mégis nyugodt lelkiismerettel tudnám megtagadni mentelmi jogának felfüggesztését. Szembe állítom ugyanis egymással a két hátrányt. Az egyiket, hogy a megtorlás elmarad vagy elodáz tátik, a másikat, hogy az illető az ő törvényhozói működésében megakadályoztatik. Azt hiszem, hogy a magasabb szempontnak, az utóbbinak, kell uralkodnia az első fölött. (Tetszés a szélsöbalólclalon.) A mostani esetben, t. képviselőház, Krasznay Ferencz t, képviselőtársunknak és barátunknak mentelmi jogáról van szó. Őt kérik ki. Engedje meg a t. képviselőház, hogy dióhéjba foglalva nagyon röviden kiegészítsem a tényállást, a