Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1903 január 2t-én, szerdán. 397 beszédben' ígéret tétetik, a miniszterelnök ur j munkaprogrammjában is benne van az ez iránti í Ígéret; a földmMelésügyi miniszter ur pedig a j pénzügyi bizottságban egyenesen kinyilatkoztatta, hogy a telepítésre és parczellázásra vonatkozó i javaslatai készen vannak. És t. képviselőház, még ! sincsenek bemutatva. (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Hát hol késnek? Miért nem jönnek elő vele, hiszen a népen segíteni kell, a nép pusztul, a földet húzzák már ki a lába alól. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Ezeket sem hozza ide a kormány. De ott van, t. képviselőház, az ipartörvény tervbe vett módosítása is. Iparosaink elpusztul­nak, éhen halnak és még sem váltja be a kor­mány azt az igéretét, a mit a trónbeszédben ez iránt tett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­oläalon.) Azután ott van a trónbeszédben: Gondos­kodásunk tárgyát fogja még képezni az állami tisztviselők helyzetének a javítása Hát hol van a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, a melyet folytonosan ígérget­nek ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Mikor a múlt év végén az indemnitást tár­gyaltuk és beható vitát folytattunk, akkor sze­münkre vetette a kormány is, a kormány saj­tója is, hogy íme az ellenzék hátráltatja a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. S ime ma még be sincs nyújtva e törvényjavaslat s ezért az ellenzéket okolják. 'Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Es itt, t. képviselőház, pártom nevé­ben is tehetek egy kijelentést. (Halljuk! Hall­pik!) S ez az, hogy, ha az a tisztviselők fize­tésének rendezéséről szőlő törvényjavaslat ide­kerül és a pénzügyi bizottság, vagy nem tudom, mely bizottság által mielőbb letárgyaltatik : ez a párt nem fogja útját állani — jogos kritika tárgyává téve különben a javaslatot — annak, hogy a tisztviselőknek méltányos igényei kielé­gíttessenek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbal­oläalon.) T. képviselőház! A trónbeszéd egyik beve­zető része — s ezt méltóztassék a katonai ja­vaslatokkal szembeállítani — igy hangzik (olvassa): »A közéletnek majdnem minden ágá­ban mélyen beható törvényhozási intézkedések lesznek még szükségesek, hogy kedvelt Magyar­országunk a szellemi és anyagi fejlődés és fel­virágozás azon fokát érje el, a melyre emelni atyai szMünk egész melegével óhajtjuk.* Kérdem, lehet-e az atyai szM melegével kívánni ezeket a katonai törvényjavaslatokat? Hiszen ezek Magyarország létének pusztulását és nem felvirágozását irányozzák elő! Nézzük most, hogy mi nincs benne a trón- ! beszédben ? Nincsenek benne ezek a javaslatok; csak a létszám megállapítását kéri a trón­beszéd, mert az a törvény, a mely ezt eddig megállapította, már lejárt. A katonaság lét­számának felemeléséről azonban sző sincs a I trónbeszédben, melynek erre vonatkozó passzusa igy szól: »Ezen országgyűlésnek nagyfontosságú feladatát fogja képezni a védrendszer keretében az ujonczjutalék megállapítása« — és mMel van ez indokolva, — »mMel az erről szóló törvény ha­tályát veszti.« Tehát a megállapítás csak azzal van indokolva, hogy a törvény már lejárt, arról azonban még csak sejtetés sincs, hogy már a trónbeszédben az a szándék volt a háttérben, hogy a hadsereg ujonczjutalékát felemeljük. Itt van, t. ház, a czMillista kérdése. Hisz a czMillista megállapítására vonatkozó törvény már évek óta lejárt, de azért az mégsem került elő. A trónbeszéd nem beszél semmit sem a czMillistáról, és ime a kormány mégis előáll a czMillista felemeléséről szóló javaslattal és nem­csak ezzel, hanem azt 1902. január 1-ére való visszaható erővel kívánja felruházni; azt is hal­lottam beszélni, hogy törvényes rendelkezés elle­nére nemcsak a törvényjavaslatban van felvéve, hanem hogy az az összeg már folyósítva is van minden törvényhozási hozzájárulás nélkül. (Nagy zaj a szélsöbaloläalon.) Ezeknek elmondása után, midőn újólag hangsúlyozom azt, hogy a törvényjavaslatoknak együttes tárgyalása ellen határozottan tiltako­zom és annak azon sorrendben való felvételét ajánlom, a melyben az beadatott, kijelentem, hogy én és ez a párt, a mi tudást az isteni végzés nekünk adott, kötelességérzetet, hazafias lelke­sedést, fel fogjuk használni arra, hogy az ilyen telhetetlen kívánságoknak elejét vegyük. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Igyekezni fogunk, hogy nemzetünk érdekeit véd­jük meg és ne hozzunk áldozatot olyan oltárra, a mely oltáron nem a mi színeink lobognak, nem a mi zenénk szól, nem a mi nyelvünk hang­zik, nem a mi lelkületünk világa él. Ezek után kérem elleninditványom elfoga­dását a miniszterelnök ur inditványával szemben. (Zajos éljenzés a szélsöbaloläalon.) Trubinyi János jegyző : Rakovszky István ! Rakovszky István : T. képviselőház ! (Halljuk! HalljuJc!) Csatlakozom azokhoz, a miket az előttem szólott Barabás Béla t. képviselőtársam elmondott. Én is indítványozom ezen törvény­javaslatnak a napirendről való levételét (Helyes­lés a bal- és a szélsöbaloläalon.) és hozzácsatolom, hogy azon esetre, ha ezen indítvány el nem fo­gadtatnék, osztom azon nézetet, hogy az az osztályokhoz utasíttassák, hogy igy a háznak minden egyes tagja megismerhesse és hogy azután lelkiismerete szerint adhassa le szavazatát. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Az ellen­zék nem felelne meg kötelességének, ha már azon pillanatban, a mikor legelső izben áll ezen törvényjavaslatokkal szemben, elutasító, tagadó álláspontját ki nem fejezné. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Mi valamennyien, midőn a választási harczba mentünk bele, ünnepélyesen

Next

/
Thumbnails
Contents