Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-188
188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. 391 hat, ha az osztrák kormánytól hasonló előzékenységet nem tapasztal olyan kérdésben, a melyre meg mi helyeztük a, legnagyobb súlyt: a készfizetések kérdésében. És tisztába hozandónak tartottam a kérdést a maga nagy súlyánál, egész gazdasági, pénz- és hitel-életünkre és szervezetünkre kiható nagy fontosságánál fogva, a mely ly el előttem mindig birt és azok a tárgy fontosságát jellemző kifejezések, a miket a t. képviselő ur most maga a valutarendezés ügyéhez fűzött, gondolom, csak igazolják azt az eljárást, a melyet mi követtünk, hogy a tárgyalások bizonyos fázisában a kiegyezkedési kérdések sorából a készfizetések kérdését kihagyni nem engedtük. Krasznay Ferencz: Helyes! Ez természetes volt ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt olyan egészen természetes. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Barta Ödön: A törvény kötelezi reá a kormányt! (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs a törvényben mostanra még semmi olyan coercitM momentum, semmi világos kötelezettség, a mely a kérdést már olyanul állította volna oda, hogy az nem igényel tisztázást és igen beható tárgyalást és egyezkedést az osztrák kormánynyal, így fogtam fel a kérdést mindig és részemről a legnagyobb súlyt helyeztem arra, hogy a készfizetések ügye tisztába jöjjön. Krasznay Ferencz: Nem jött tisztába! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a t. képviselő ur szerint nem jött tisztába, csodálom, hogy beszédem után is állítja, mint mondja, újsághírek után, a melyek az én közleményeim kommentárjaiként egyik-másik bécsi lapban megjelentek. És ha a t. képviselő urnak eszébe jutott itt a debreczeni anekdota, hogy elhatározták, hogy majd gondolkozni fognak a felől, mikor fognak határozni: hát azt állítom, hogy a t. képviselő ur az én előterjesztésemre és a két kormány közt kötött egyezkedésre a készfizetést illetőleg roszszul alkalmazta ezt az anekdotát. Ez igenis illik az eddigi törvényekre, az eddigi állapotra, melynek homályából kiemeltük ezt az ügyet, mert az eddigi törvény szerint az állapot az volt, hogy ha majd az államjegyek a forgalomból kMonattak és megszűnik az állam kötelezettsége ezeket az államjegyeket készfizetésül elfogadni, a mi február 28-án lesz, akkor majd a két kormány ezen ügyben törvényhozási határozatot fog provokálni. (Ugy van! TJgy van ! jobb/elől!) Hát ez a debreczeni (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Formula!) formula, (Zajos ellenmondás balfel öl.) ez az eddigi törvényre illett, mert az sem nem világos, sem nem határozott. Barta Ödön: A formulában benne volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Már hogy az enyémben? Nem volt benne, abszolúte nem volt. Az én formulám ezzel nem foglalkozott. Ez folyománya volt az 1892-iki törvénynek és az 1897-iki egyezségben volt benne és ennek végrehajtásaként más szöveget az 1899-ben létrejött törvény nem használhatott, a mely egyszerűen az 1897-iki egyezségbeli javaslat törvényerőre emelése volt. Az 1899. évi XXX. törvényczikkbeli formulám erről nem szól. Abban áll most a készfizetések ügyének tisztába hozatala, hogy abból a debreczeni tág köpönyeg-féle szőlásformából ki van véve és át van vMe egy pozitív, biztos megállapodásra, a melyre vonatkozólag én beszámoltam. Én akkor kijelentettem, hogy a megállapodás most már nem az, hogy: akkor törvényhozási határozatot fogunk ez ügyben provokálni, a mely lehetne akár nemleges is, a melyre vonatkozólag az sem volna kizárható, hogy a két kormány akkor talán azt fogná találni, hogy be vannak ugyan vonva az államjegyek, de egyelőre nem fog egyéb, a mivelet keresztülvitelét elrendelő törvény hozatni. Molnár Józsiás: Ez egész helyes lenne! (Derültség. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A törvénynek értelme, a törvénynek szelleme, a törvénynek igazi czélja nem lehet ez. De ha a törvény nem akarta ezt kizárni (Zaj a szélsöbaloldalon.) — nincs mit ezen nevetni, mert ez nagyon fontos és igen nagy kérdés, a melynek financziális, technikai sok ága-boga van, —• (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem azon nevettünk!) hanem helyezkedünk erre az álláspontra, a mint én nem helyezkedtem, hogy a törvény szavait ugy is lehetne magyarázni, hogy majd akkor fogjuk megfontolás és elhatározás alá venni, állittassék-e helyre a valuta vagy nem; ha tehát nem ez volt a törvény szelleme: akkor megvolt kívánságunk Magyarország részéről a művelet tényleges, kellő időben való keresztülvitelére a biztosítékokat megszerezni. Közbevetésül megjegyzem, hogy a t. képviselő ur e kiegyezés egyik hiányaként azt is állítja oda, hogy hiszen mit kaptunk mást, mint olyant, a mi minket jogosan megillet? Én rá tudnék mutatni, a leszámolás napján rá is fogok mutatni, hogy olyant is kaptunk, a mi a fennálló törvények betűje szerint bennünket meg nem illetett, (Zaj a szélsőibaloldalon.) és akkor el fogom sorolni és igazolni fogom ezt. Hiszen általában véve egy egyezségnél mindig az a bázis szerintem, hogy mindenki azt kapja, a mit szerzett jog, a törvények szelleme, a jogos érdekek felállítása maga után von. Jogtalan dolgot, a mit én repudeálnék az osztrákokkal szemben, nem is követelhetek becsületes, lojális egyezségben. Ez minden egyezkedésnek, minden méltányos és — hozzáteszem — okos szerződésnek, a mely állandó bókét és megértést czéloz, természetes kiindulási pontja. Krasznay Ferencz: Eddig nem igy volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Visszatérek oda, a honnan kiindultam. Azt tartottam min-