Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-188
392 ÍH8. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. dig, hogy a valuta-törvények szelleme az, hogy ha feltételeik teljesültek, végrehajtassanak. Nem azért csináltuk, hogy aztán soha el ne határozzuk, hanem deliberáljunk a felett, vájjon azokat végrehajtsuk-e vagy nem? Tiszta munkát kellett e téren is csinálni, csináltunk is. s ez a következőkből áll, a mint már január 16-án itt megmondtam. A mint az államjegyek be, lesznek vonva, a két kormány terrninusosan, a február '28-át követő napon vagy napok egyikén be fogja terjeszteni azt a törvényjavaslatot, a melynek czélja nem az, hogy ez ügyben határozatot idézzen elő, hanem (Halljuk ! Halljuk!), a mely elrendeli a készfizetések felvételét és az operáczió keresztülvitelét. De megmondtam, hogy igenis technikai, jogi, finaricziális és igen sok más tekintetnél fogva az a törvény — benne van a beszédemben — a napot nem fogja meghatározni, de ugy fog intézkedni, hogy a két kományt feldhatalmazza, hogy az időpontot az operáczió keresztülvitelére meghatározza. Most már ezzel a kérdést tisztázottnak nem tartottam: mert kétségtelen, hogy akkor még mindig fennállhat a két kormány között nagy eltérés és esetleg félreértés, hogy általában mikor lesz hát ez a határidő kilátásba véve? Ezért kifejezésre kellett hoznunk a kölcsönös eltökéltséget, a hona fidest. s teljes elhatározottságot és jóhiszemű felfogást egymás iránt arra nézve, hogy a mint általában lehetséges, a valutarendezés tényleg foganatosíttatni fog, ha csak teljesen kétségtelen kényszerítő okok és események útját nem állják és az elhalasztást nem követelik mindkettőnk és az operáczió sikere érdekében. Ezt is már január 16-án mind kijelentettem, megállapodás jött létre köztünk, a mely teljesen és félreérthetetlenül egyezőleg, minden kétséget kizárólag van megfogalmazva — hogy ugyanis kimondatott ma már, és megállapittatott a két kormány között, hogy a valutarendezésnek a készfizetés felvételével tényleges foganatbavételét csak a vis major esetei, a melyek szintén tisztába vannak hozva közöttünk, vagy csak oly rendkívüli kényszerítő eseménynek beállta halaszthatja el, a melyek evidenssé és kétségtelenné teszik, hogy az adott időpontban ennek a kényes operácziónak a keresztül vitele__nem lehetséges. Barta Ödön: Például egy cseh obstrukczió. (Élénk mozgás balfelül.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, mert az tisztába van hozva, hogy ily kifogások, ily ürügyek alá nem lehet vonni. (Elénk helyeslései jobbés a baloldalon.) Mert ez nem olyan rendkívüli esemény, (Felkiáltások balfelöl: Mcir nem!) ez általában nem oly esemény, mely az operáczió keresztülvitelét a pénzpiaezon lehetetlenné teszi, hanem igenis a gazdasági és politikai életben felmerülhető oly vis major esete, a mely evidenter és kétséget kizáróan az elhalasztást okvetlenül és sürgősen követeli. Az ily esetek kMételével haladék nélkül megtesz a két kormány minden előkészítő intézkedést abban a tekintetben, hogy a készfizetések tényleges felvétele megtörténjék. (Elénlc helyeslés a, jobb- és a baloldalon.) Ez van abban a megállapodásban, világosan és határozottan. Mindig szavamon kérhetnek ezért. Kétségtelenül és evidenter kell beállani a rendkívüli eseménynek vagy a kényszerítő vis major erejével biró helyzetnek, a melynél fogva az elhalasztás feltétlenül szükséges, máskülönben megteendő minden előkészítő lépés arra, hogy a készfizetés tényleg megkezdődjék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már most kérdem a t. háztól: nem világos kötés-e ez ? Erősebbet az eventualitások természeténél, a kérdés nehézségénél, technikájánál és kényes természeténél fogva lehet-e csinálni? Nem lehet. Határozott, feltétlen határidőt előre kikötni nem lehet. Sehol sem csináltak az egész világon és állítom, hogy nincs magyar kormány, nincs osztrák kormány, a mely e kötés alól kibújhatna, mert ország-világ előtt kell bizonyítani, hogy oly kényszerítő és vis major erejével biró körülmények, vagy oly rendkívüli események állottak elő, a melyek közt üy operácziót nemcsak hogy nem szabad, nem tanácsos, de nem is lehet keresztülvinni; mert például többek között háború esetében, egy külföldi és ránk erősen visszaható nagy komplikáczió esetében, mely a monarchiát érinti, vagy más kényszerítő rendkívüli esemény hatása alatt egy elementáris erővel kitörő gazdasági krízis, vagy egy vámháboru esetében lehetséges-e ilyen kényes pénzügyi és hiteloperácziót keresztülvinni? Ez nem a mi érdekünk: a készfizetések felvételét egy biztos fiaskó veszélyének kitenni nem lehet, mely azután azt egészen illuzóriussá tenné, s az arany három hónap múlva kMonulna az országból. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést nem lehet napi terminussal megcsinálni, hanem ilyen kikötésekkel, a melyeket — higyje meg nekem a képviselő ur — a legnagyobb skrupulozitással, a legnagyobb meggondolással, minden szónak meghányásával, hoszszas, beható vitatásával állapítottunk meg, a mi legjobb meggyőződésünk, legjobb tudásunk szerint. Én azt állítottam, hogy az ország az iránt nyugodt lehet, hogy ha nem is tudjuk ma meghatározni az időpontot, de ha ily kényszerítő események, a mik ki vannak kötve, közbe nem jönnek, ez az ojjeráczió a kiegyezésnek egész tartalmával és többi részével együtt annak idején végre fog hajtatni, ahhoz többé homály és kétség nem fér. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most arról én nem tehetek, ha tudományos téren vagy felolvasásban bárki is akármi nézetet propagált a kiegyezés létrejötte előtt, bármily jeles szakember legy r en is és ha közel áll is az illető az osztrák kormányhoz. Ahhoz . nekem semmi közöm, nekem ahhoz van közöm, a mit a magyar és osztrák kormányok közös
