Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

386 188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. vételek 28.47 7 korona 94 fillér; 2. valódi ren- J des és rendkívüli kiadások 2076 korona 73 fillér ; hitelművelet általi bevételek, vagyis ebből a pénzből vásároltak állampapírokat vagy más értékeket: 19.868 korona 48 fillér; vagyon : ennek az alapnak állaga, cselekvő tőkék az év kezdetén 217.520 korona 65 fillér, cselekvő tőkék az év végén 235.678 korona 18 fillér, vagyongyarapodás 28.179 korona 56 fillér. Mindössze 247.667 korona 30 fillér. Mi következik ebből ? Ebből először az következik, hogy ha II. József császár idejétől kezdve ezt a szegényharmadot beszolgáltatták volna az u. n. országos szegényalapba, miután azóta több, mint száz esztendő folyt le, ennek az alapnak nem 200.000 koronát, hanem legalább is egy millió koronát kellene számítania. (Felkiáltások a néppárton: Többet!) Csak ennyit mondok. Tehát látszik ebből, hogy nincs igaza a kir. jogügyi igazgatóságnak, mikor azt állítja, hogy ezek a pénzek az országos szegényalapba szolgáltatandók be. Másodszor csak ugy emlékezetből, csak ugy futtában említek néhány esetet, a melyek a legutóbbi időben fordultak elő, a hol az országos szegényalap megkapta per utján az általa követelt harmadot. így volt ez pl. Ziegler Nándor nagymegyeri plébános, igy volt Geleta János negyedi jilébános, így volt Lukács László esztergomi kanonok, igy volt Winter _.gost pozsonyi kanonok esetében. Már most annyit tudok, hogy ez a pénz be lett szolgáltatva az országos szegényalapba: dehogy akár a nagyinegyeriek, akár pedig a negyediek Nyitra megyében, akár pedig Lukács hagyatéka után a káptalani jószágokon levő szegények csak egy fillért is kaptak volna, vagy pedig Winter Ágoston után a pozsonyi káptalan szegényei akár csak egy fillérben részesültek volna, arról nem hallottam semmit. De különben is nekem ugy látszik, hogy ennek az alapnak van bizonyos évi állandó kiadása, a mely talán kezelési illetékből és kezelési költségekből áll, hanem a többi — a mint látom — tőkésítésre fordittatik és az a 28.000 koronányi bevétel, a mely itten szerepel, alighanem Lukács volt esztergomi kanonok hagyatékából való. Már most ha az a gyakorlat állana fenn, a mely egészen 1880-ig fennállott, most is sok szegényalap keletkeznék országszerte és sok község szegényeinek volna inség idejében mire támaszkodniok. (Ugy van! a néppárton.) A t. belügyminiszter urnak tudnia kell, hogy országszerte igen sok szegényalapitvány van a falvakon. Ezek a szegényalapitványok ebből a szegényharmadból keletkeztek és hogy ezek léteznek, hogy ezeknek jövedelmei minden esztendőben lelkiismeretesen szétosztattak a szegények között, azt látja azokból a számadási kMonatokból, a melyek hozzá évenkint az egyházi hatóságok által felterjesztetnek. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy ez a pénz ellenőrzés nélkül kezeltetik. A t. belügyminiszter urnak erről tudomása van, de hogy miért hozták be ujabban, 1880 óta az uj gyakorlatot, a mely szerint az egyházi hatóságokat perlik: ezt valóban nem értem. Miután pedig ez az anyag a tankönyvekben feldolgozva általában nincsen, és csak ujabban kezdtek vele egy-két monográfiában foglalkozni, nem is csodálkozom azon, hogy a bíróságoknak az eljárása ebben az ügyben ingadozó. Egyes esetben igazat ad a közalapítványi ügyigazgatónak, és sajnálattal kell tapasztalnia, hogy ujabban nagyobbrészt neki adtak igazat, régebben még igazat adtak az egyházi hatóságok álláspontjának is. Már pedig, t. ház, az egész kérdés el van alaposan hibázva. Ez az ügy nem is tartozik a bíróságok elé. A bíróság a fennálló rendeletek értelmében csak arról köteles gondoskodni, hogy addig, amig valamely hagyatékban végintézkedés nem történik, ez a szegényharmad biztos helyen helyeztessék el. Vagy megmaradjon a tömeggondnoknál, vagy birói letétbe helyeztessék, vagy pedig maradjon meg — ez a birói belátástól s a körülményektől függ — valamely más kezelőnél; hanem ahhoz, hogy birói Ítélet alapján ezt az egy harmadot kiutalják az orsz. szegényalapnak, a fennálló kir. rendeletek szerint a bírónak joga nincsen. (Ugy van! a néppárton..) Ujabban, a mint én értesültem, volt már egy eset, a hol a kir. Curia, elismerve legalább félig ennek az álláspontnak a jogosultságát, a midőn Büdöskuthy egri kanonok hagyatékának tárgyalásáról volt szó, kimondotta, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése közigazgatási útra tartozik, csak azt hagyta ki ítéletének indokolásából, hogy együttes közigazgatási útra, t. i. az egyházi és állami közigazgatási útra. Arra a közös, egyetértő, harmonikus eljárásra, a melyet ki kell fejteni ilyen ügyekben az egyházi és világi hatóságoknak és kölcsönös egyetértéssel kell megállapítani azt, hogy mennyi adassék esetleg az országos szegényalap részére, mennyi más jótékony, vagy pedig, a hogy legnagyobbrészt szoktak ilyenek is lenni, a szegény rokonok számára. Ezekből méltóztatik látni, t. ház, hogy interjjellácziómat elegendőképen megindokoltam. (Helyeslés a néppárton.) Én ezt olyan fontos kérdésnek tartom, és ezt az állapotot, a mely ma fennáll, olyan áldatlannak tekintem, hogy valóságos szégyenfoltjának tartom mai közigazgatási állapotainknak. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Mert, t. ház, hogy joga legyen egy közalapítványi ügyigazgatónak saját egyéni felfogása szerint indulni ki ebben a kérdésben, hogy joga legyen egymásután költséges perekbe dönteni az egyházi hatóságokat, sőt joga legyen ügyvédeket fogadni és az egyházi hatóságnak, vagy a szegényalapnak is esetleg 1000 frt perköltséget okozni, mert tudnék reá esetet, (Halljuk! Halljuk ! a néppárton.) a mikor ilyen perből kifolyólag 1000 frtot fizettek eljárási költség czimén az ügyvédnek, holott azt az 1000 frtot minden