Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1908 január 2l-én, szerdán. 387 per nélkül megkaphatta volna az az illető szegényalap, vagy pedig azok a szegény rokonok: hát, hogy ehhez joga legyen, méltóztassék elhinni, ez egy oly tarthatatlan állapot, melyet tovább megtűrni nem lehet, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Az 1894 : XVI. t.-cz. 127. §-a egyszerűen kimondja azt, hogy az ezen ügyre vonatkozó anyagi jogok érintetlenül hagyatnak. A törvényhozás tehát kimondotta azt, hogy az erre vonatkozó legfőbb királyi rendeletek most már törvényerővel birnak. De az a kérdés, melyek azok a rendeletek. Micsoda irányelvek szerint járt el s fog eljárni a t. kormány ezen rendeletek megválasztásában ? Mert ha azt méltóztatik állítani, hogy II. József császár, — csak császárnak nevezem, (Helyeslés a néppárton.) igy tanítottak bennünket, sohasem neveztük királynak, csak császárnak — II. József császár rendelete legyen csak érvényes, a többi rendeletek pedig, a melyeket az utána következő koronás királyok adtak ki és a melyek az egyházi álláspontnak, valamint a humanizmus és a közjótékonyság álláspontjának egyaránt kedvezők, érvénytelenek legyenek: ez, t, ház, nem igazságos eljárás, ez nem lehetett szándéka az 1894 : XVI. t.-cz. 127. §-ának. Tizedik esztendeje, hogy ez a törvény kibocsáttatott és az ügy eddig rendezve nincsen. Én nem akarok azzal a gyanúperrel élni, hogy először egy birói gyakorlatot akarnak kifejleszteni, (Felkiáltások a baloldalon: Pedig ez a czél!) és midőn az a birói gyakorlat egy kicsit megizmosodik, a mely megfosztja az egyházi hatóságokat joguktól, akkor majd arra fognak hMatkozni és azt fogják a rendeletben kodifikálni, ezt nem mondom. De nagyon szeretném tudni, miféle elvek és ismérvek szerint fog eljárni a kormány azon rendeletek megválogatásában, a melyek erre az ügyre vonatkoznak. Ez fontos ügy, mert zavarja folytonosan azt a jó egyetértést, a melynek uralkodnia kell az egyházi hatóságok és a kormány közt, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és én nem tudom, nem ez-e az oka, hogy, miként hallottam, ujabban a közalapítványi ügyigazgató nincsen ezekben az ügyiratokban alárendelve a közoktatásügyi miniszter urnak, hogy régen kaphatott a belügyminisztérium utján utasítást, hogy az egyházi hatóságokat pörölje. De akárhogy áll az ügy, én, miután az 1894. XVI. t.-cz. 127. §-a meghagyja az igazságügyminiszternek és a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ezt a dolgot szabályozzák, és rendeletet adjanak ki, miután az országos szegényalap most a belügyminiszter ur legfőbb kezelése és joghatósága alatt áll, mind a három miniszter úrhoz vagyok bátor a következő interpellácziót intézni. (Halljuk! Halljuk!) »Interpelláczió az igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi és a belügyminiszter urakhoz. 1. Mi ÍIZ oka annak, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katholikus papság hagyatékának felosztásánál követendő eljárás az 1894:

XVI. t.-cz. 127. §-ában foglalt intézkedés daczára eddig még nem szabályoztatott ? 2. Szándékozik-e a miniszter ur, illetve a miniszter urak a kir. közalapítványi ügyigazgatóságot utasítani, hogy addig is, mig az ügy az idézett törvény értelmében, a fennálló anyagi jogszabályoknak megfelelőleg rendezve nem lesz, az egyházi hatóságokkal folytatott pereket szüntesse be, illetőleg ujakat ne kezdjen? 3. Szándékoznak-e intézkedni, hogy ez ügyek ezentúl is az 1880-ig fennállott, a királyi rendeleteknek megfelelő, egyházi és állami közigazgatási, és nem birói utón tárgyaltassanak ?« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik az igazságügyi, a vallás- és közoktatásügyi és belügyminiszter uraknak. Következik Krasznay Ferencz képviselő ur interpellácziója a készfizetések felvétele tárgyában a miniszterelnökhöz. Krasznay Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az a téma, a melyben interpelláczióm tárgya mozog, szinte felhívna arra, hogy annak a helyzetnek a képét megrajzoljam, a melyben ez a kérdés elhelyezkedik, t. i. a kiegyezését. De nem teszem, t. képviselőház, hiszen eljön majd az ideje annak, hogy leszámoljunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eljön a leszámolás ideje, és akkor mi is — ez a párt, meg a nemzet is — számon fogjuk kérni azt, hogy miért talált süket fülekre a kormánynál a nemzetnek mindazon megnyilatkozása, a mely az egyes gazdasági testületekben, kereskedelmi és iparkamarákban, a tízezrek által látott népgyűléseken elhangzott. És majdan számon fogják kérni, hogy a magyar kormány azt az elmulasztott jó 5—6 esztendőt, azóta, a mióta az osztrák zavarok egy harmonikus és alkotmányos kiegyezést lehetetlenné tettek, miért nem használta fel arra, hogy végrevalahára a magyar gazdasági önállóságnak alapjait kiépítse: (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és el fog jönni az elszámolás napja és számon fogja kérni a nemzet attól a 84 képviselőtől, a ki az önálló vámterület jjrogrammjának hangoztatásával jött ide be a házba, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azokat az éljeneket, a melyek elhangzottak a minap akkor, a mikor a miniszterelnök egy kiegyezést terjesztett elénk. (Mozgás.) Endrey Gyula: Feketesárga kiegyezés! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az, hanem egy jó, magyar kiegyezés! Molnár Jenő : Az osztrákoknak jó ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nekünk is, azoknak is! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Mondom, t. képviselőház, mindennek az ideje majd be fog következni. Én most röviden és szabatosan tárgyamnál akarok maradni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én csak abból indulok ki, a mit mindnyájan tudunk, és ez az, hogy a magyar kormány az utolsó 49*