Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. 385 sziteni fogja, legyen tekintettel ezen rokonokra is, ós csak akkor, ha ez a felosztási tervezet elkészült és a kormány azt jóváhagyta, részesültek a rokonok is a szegényharmad áldásaiban. Több királyi rendelet intézkedik arról is, hogy ez a szegényharmad a helyi szegények javára fordíttassák. Már most az a kérdés: kiket kell alatta érteni. Erről is van legfelsőbb elhatározás. Az 1819-iki 22,833. számú rendelet ekként intézkedik: ratam tertiam pauperihus ejusdem ecclesiae attribuendam esse penes quambeneficiatus decedit,« vagyis, a szegényharmadot azon egyház szegényei javára kell fordítani, a melynek szolgálatában a javadalmas meghalt. Mert feltételezi a legfelsőbb királyi rendelet, hogy ő ott szerezte vagyonát, tehát legalább részben kapják vissza azt a hívők, kik életében őt támogatták, és legalább részben részesüljenek halála után ezen hagyaték jótéteményeiben. Ha pedig az illető kanonok volt, erre vonatkozólag is intézkedik egy legfelsőbb királyi rendelet, mely 1807. évi Julius 21-én 14,670 szám alatt kiadatott, és a következőket mondja: Miután a kanonok nem azon város lakói után kapja jövedelmét, melyben lakik, hanem a káptalan jószágaiból, ennélfogva ez a szegényharmad a káptalan jószágain lévő szegények javára fordittassék. (Helyeslés a haloldalon.) Miként méltóztatnak látni, sehol sincs szó arról, hogy ez a szegényharmad minden tárgyalás nélkül beszolgáltathassák az országos szegényalapba, és ha abba beszolgáltatik — erre is majd szerencsém lesz áttérni, — akkor is ezen országos szegényalapnak vannak kötelezettségei azon szegényekkel szemben, kiknek pénzét saját vagyonának mérlegébe bekebelezte. Miként mondtam, 1880-ig ez az eljárás dívott, és teljesen megfelelt az ez ügyben kiadott királyi rendeleteknek. Ha ilyen hagyaték maradt, az illető püspök köteles volt erről jelentést tenni a kormánynak, a kiegyezés óta a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a ki tudomásul vette ezen hagyaték létezését, a püspök elkészítette a felosztási tervezetet, és felküldte a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Mikor a miniszter, azon jogánál fogva, hogy ő az 1848-iki törvények szerint ez ügyekben jogutóda az egykor fennállott helytartótanácsnak, ezt a felosztási tervezetet jóváhagyta, a hagyaték egyszerűen szét lett osztva. Csak egy esetre hMatkozom és pedig Salamon Józsefnek, volt ékeli plébánosnak Komárom megyében való esetére. Ott a szegényeket illető harmad felülhaladta az 500 forintot, és akkor a boldogult herczeg-primás készített javaslatot ezen szegényharmad felosztása iránt, Kaptak belőle egy részt a szegény rokonok, mert szegények voltak, a többi pedig, a mi fenmaradt, letétetett mint alapítvány, és mai nap is mint alapítvány kezeltetik és minden időben megkapják annak kamatait az ékeli szegények. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. T. ház! Hogy miért ós mi alapon indíttatott most meg legújabban ezekkel a királyi rendeletekkel teljesen eltérő eljárás, hogy mi jogon és mi alapon, micsoda utasításból perli most egymásután a közalapítványi ügyigazgató az egyházi hatóságokat, ezt valóban nem értem. Az abszolút kormány alatt szépen rendben hagyták ezeket a rendeleteket, de többet mondok, az abszolút kormány idejében nem tudták a bíróságok magukat tájékoztatni, hogy voltaképen mit vonjanak le az egyházi hagyatékokból egyházi czélokra; és akkor ő Felségének, mostani királyunknak rendeletéből fel lett szólítva a magyar püspöki kar, hogy a papságával beszélje meg ezt a dolgot, tanácskozzanak és határozzák e!, hogy mennyit lehet és mennyit köteles minden pap az ő hagyatékából egyházi czélokra hagyni. S akkor, t. képviselőház, többi között azt a statútumot is hozták, — egy különben régebben fennállott királyi rendeletnek megfelelően — hogy az ilyen végrendelet hátrahagyása nélkül maradt hagyatékból először is le kell vonni 5 százalékot, a melynek fele azután az egyházi papnöveldére fordittatik, a másik fele pedig fordittatik a papi nyugdíjalapra. A midőn ezek a statútumok elkészültek, azokat felküldtek a kormányhoz tudomásvétel végett, a kormány jelentést tett róla ő Felságének, és kormányi utón utasítva lettek az összes hazai bíróságok, hogy a mikor papi hagyaték tárgyalásáról van szó, ezen statutumszerü illetéket vonják le. Midőn a közalapítványi ügyigazgatóság megkezdte ezeket a pereket, még ennek az egyházmegyei statútumnak az érvényét is kétségbe vonta, és egy esetben, Feniczi Jánosnak, volt nagypárkányi plébánosnak ügyében, még ezt az 5 százalékot sem akarta per nélkül átengedni az egyházi alapoknak. Igaz, az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a per tárgyalása folyamán a közalapítványi ügyigazgatóság belátta tévedését, mikor már természetesen az egyházi hatóságnak egy sereg költséget okozott, és visszavonván keresetét, az 5 százalék akadály nélkül lett kiszolgáltatva. Ha igaz volna is az, — a mint én azt nem hiszem, — hogy az a szegényharmad teljesen megilleti az országos szegényalapot, akkor is azzal a kötelezettséggel illeti meg, hogy ez az országos szegényalap köteles évenkint azon község szegényei számára ennek a pénznek a kamatait kiszolgáltatni, a hol az illető lelkész meghalt. De, t. ház, ilyenről énnekem semmi tudomásom nincsen. Itt van, t. ház, a belügyminisztérium által kezelt alapokról a legfőbb állami számvevőszék által beterjesztett kimutatás, a mely 1901-re vonatkozik. Ebben a kimutatásban a 28. szám alatt szerepel az országos szegényalap is. Már most nézzük meg, mije van ennek az országos szegényalapnak és mire fordíttatnak annak jövedelmei? A pénztári mérlegben ez fordul elő: 1. Valódi rendes és rendkívüli be49