Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-187

187. országos ülés 1903 január 20-án, kedden. 375 jezést nyerjen, hogy oda törekedjék a kormány az adóztatási rendszabályokban is, hogy az államban a gyártás minél tökéletesebb gyártmányok előállitására képesittessék, már pedig egyenes megbüntetése volna azoknak a gyáraknak ezen differencziális adóztatás, a melyek tökéletesebb és finomabb czukrok előállításával foglalkoznak, azokkal szemben, melyek egy kevésbé tökéletes, kevésbé finomított czukrot hoznak forgalomba, Es ez arra vezetne végeredményben, hogy a gyárak megelégednének kevésbé finom ára előállításával, azt azután külföldre, talán Ausztriába elküldenék finomítás végett, és a finomitási nyereséget az osztrák gyárak zsebrevágnák és visszaküldenek nekünk a finomított czukrot sokkal drágább áron, a mint ez, fájdalom, ma is sok félgyártmányunkkal megtörténik. De nincsen indokolva ez a differencziális adóztatás más szempontból sem, mert hiszen az, hogy különbség van a két produktum között, kifejezést nyer a különböző árban. Az a produktum, a melyre kevesebb munka fordittatik, az olcsóbb, mint a melyre több munkát kell fordítani, de hogy ez a differenczia az adótételekben is kifejezést nyerjen, azt az előbb emiitett oknál fogva,indokoltnak nem tartom. Átmenve egy másik témára, azt tapasztaltam, hogy ritka egyöntetűséggel nyilatkozott meg a t. háznak minden pártja azon javaslat mellett, hogy a czukoradó ezen alkalomból szállíttassák le. A magyar parlamentben és mondhatom, a bizottságokban is, általában tapasztaltuk azt, hogy valahányszor valamely adó eltörlésére, vagy leszállitására irányuló indítvány tétetik, a legkülönbözőbb politikai meggyőződéssel biró férfiak találkoznak ezen indítvány támogatásában és ha egyebekben a legnagyobb ellentét is van felfogásuk között, akkor, midőn valamely adó leszállításáról, vagy eltörléséről van szó, a mire nézve elég gyakran fordulnak elő indítványok, ritka egyöntetűséggel nyilatkozik meg a közvélemény. Ily körülmények közt a pénzügyminiszter igen nehéz helyzetben van ezen erős nyomással, ezen általános áramlattal szemben és ha valamely pénzügyminiszter engedve ezen erős nyomásnak, elfogadna minden ilyen indítványt és egy szép reggelen arra ébredne fel, hogy elvesztette lába alól a talajt, hogy nem képes tovább fentartani az államháztartás egyensúlyát, megvolna neki mindenesetre az a vigasztalása, hogy a felelőséget nem egyedül viseli, hanem viselik mindazok, a kik őt ebbe a helyzetbe belesodorták. Azonban én ezt a vigasztalást magamra nézve nagyon soványnak tartom. Épen azért, sajnálatomra bár, de ki kell jelentenem, hogy bármily sok oldalról hangzott is fel az a kívánalom, hogy rögtön töröljük el, vagy szállítsuk le a czukoradót, nem fogadhatom el ezt, sőt ez alkalommal még odáig sem mehetek el, hogy a czukoradó fokozatos leszállítását helyezzem már most kilátásba. Ezen álláspontom megindokolásául igen egyszerűen hMatkozhatnám egy formai indokra, a melyre Hieronymi t. képviselő ur is rámutatott. Az ő figyelmét ugyanis nem kerülte el az a körülmény, hogyha mi a közös vámterület fennállása alatt valamely fogyasztási adót leszállítani, vagy módosítani akarunk, ezt csak az ausztriai kormánynyal egyetértőleg tehetnők. Igen könnyen hMatkozhatnám arra, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával igenis megbeszéltem az ausztriai kormánynyal ezt a kérdést alaposan és arra a meggyőződásre jutottam, hogy az ausztriai kormány nem volna reábirható egy ily intézkedés elfogadására és így erre a formai okra hMatkozva egyszerűen álláspontot foglalnék a tett javaslatokkal szemben. Azonban nem akarok a védekezésnek ennél az eszközénél megmaradni, hanem megkísérlem objektív indokokkal is támogatni álláspontomat. Megkísérlem megvizsgálni, hogy vájjon van-e egyáltalában számbavehető ok arra, hogy az államkincstár ez alkalommal körülbelül öt millió korona bevételről lemondjon. Mindenekelőtt konstatálnom kell azt, hogy morális kötelezettség vagy jogi obligo az adó leszállitására nincs. Mert ha méltóztatnak visszaemlékezni arra a tárgyalásra és arra az időre, midőn a prémium utolsó emelése és ezzel kapcsolatosan az adónak felemelése történt és ha méltóztatnak megnézni akár az akkori törvényjavaslatot, akár annak indokolását, abszolúte nem fognak találni támpontot arra, hogy a kormány kötelezettséget vállalt volna magára akkor, hogy a prémium megszüntetése, vagy módosítása esetében a fölemelt adót egyszersmind leszállítja. Nem mondom, hogy konzekvens nem volna ez az eljárás, de, bocsánatot kérek, tisztán azért, hogy konzekvenseknek látszassunk, az államot veszélyes kísérletbe belevinni, nem tartom indokoltnak. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Justh Gyula: Miért veszélyes ? Lukács László pénzügyminiszter: Azért, mert nézetem szerint sem a gyárosok érdeke, sem a nagy fogyasztóközönség, sem a kincstár érdeke ezt a leszállítást nem követeli. A mi a gyárosokat illeti, lelkiismeretesen akarva utána járni a dolognak, felvetettem a gyárosok előtt a kérdést, hogy indokoltnak vagy szükségesnek tartanák-e, hogy ez alkalommal a fogyasztási adó leszállittassék? És az egyhangú válasz az volt, hogy ők erre egyáltalán semmi súlyt nem helyeznek, mert meg vannak róla győződve, hogy attól a csekély hatástól, a mely az adó 5 koronájának egész, vagy részleges elengedése által az árkéjjződésre nézve be fog állani, semmiféle eredményt nem várhatnak. Már pedig azt hiszem, nem méltóztatnak kétségbe vonni, hogy a czukorfogyasztás emelkedése az államkincstártól eltekintve, mégis csak első sorban a gyárosoknak imminens érdeke és bizonyára méltóztatnak konczedálni, hogy a gyárak, ha bármely