Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-187

187. országos ülés 190,3 január 20-án, kedden. 373 gyen, a mi azonban abszolúte nem vicziálta azt a körülményt, hogy Magyarország mint önálló szerződő fél, Ausztria szintén mint önálló szerződő fél szerepelt és önállóan irtuk alá a szerződést. Bujanovics Gyula igen tisztelt képviselőtársam tegnapi igen szép fejtegetésére csak egyetlenegy észrevétellel, vagy helyesebben felvilágosítással tartozom, mert azt hiszem, hogy egy aggodalom, a melynek a t. képviselőtársam kifejezést adott, tisztán csak a törvényjavaslat intencziójának félreértéséből származhatik. T. képviselőtársam ugyanis azt állítja, hogy abban az esetben, ha Ausztria bővebben állapítja meg a czukor kontingensét, mint a mennyi az ő szükségletének megfelel, — pedig ez a czélja és törekvése, — ennek az lenne a következése, hogy a fölösleges ausztriai czukor okvetetlenül beözönlik Magyarországba. Erre nézve meg kell jegyeznem, t. képviselőház, hogy Ausztriába maga kontingensét nem önállóan állapítja meg, hanem, a mint a törvényjavaslat 5. §-ának, gondolom, utolsóelőtti bekezdésében világosan ki van mondva, a magyar pénzügyminiszter szakértők meghallgatásával az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg és viszont az osztrák pénzügyminiszter szakértők meghallgatásával a magyar pénzügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg a liberálandó mennyiséget és mMel mind a két miniszternek egyetértése kell ahhoz, hogy a liberálandó mennyiség megállapittassék, egyoldalú intézkedés ki van zárva és igy ki van zárva az a veszély is, hogy egyik vagy másik fél a maga szükségleténél magasabb összegben vagy aránytalan mennyiségben állapítsa meg a forgalomba bocsátandó czukornak mennyiségét. Ezzel áttérhetek a szombati ülésen felszólalt t. képviselő urak beszédeire. Itt mindenekelőtt Komjáthy Béla t. képviselő ur beszédével kell foglalkoznom. (Halljuk! Halijaié!) Foglalkoznom kell azokkal a közjogi aggályokkal, a melyeknek t. képviselőtársam kifejezést adott. Mindenekelőtt az a kérdést vetette fel, adjak felvilágosítást arra nézve, vájjon ezen törvényjavaslat értelmében kötve vagyunk-e Ausztriához vagy nem, van-e garancziánk arra nézve, hogy Ausztria szintén megalkotja az itt tárgyalás alatt lévő törvényeket, miképen fogja azokat megalkotni, az 1867: XII. t -cz.-nek megfelelően, vagy pedig a 14. íj. alapján és ha a 14. §. alapján alkotja meg, mi történnék majd akkor, ha a Reichsrath nem ratifikálná az ezen alapon kibocsátott császári rendeletet ? Az első kérdésre nézve, hogy kötve vagyunk-e ebben a dologban Ausztriához, igen vagy nem, azt kell mondanom, hogy formailag nem vagyunk kötve, mert hiszen, a mint az imént emiitettem, önállóan szerződő felek gyanánt szerepeltünk, —'• ugy Ausztria, mint Magyarország — a brüsszeli konvencziónál, tehát formailag nem vagyunk kötve. (Zaj. Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez azonban a dolognak inkább csak elméleti része, mert a mint bölcsen méltóztatnak tudni, közös vámterületet képezünk Ausztriával és a közös vámterületnek . .. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Elég sajnos!) Akár sajnos, akár nem, én a tényeket konstatálom. Mondom tehát, a közös vámterülethez tartozandóságnak folyományát képezi, a mi a törvényben expressis verbis ki is van fejezve, hogy tudniillik mindaddig, a mig ez a vámközösség fennáll, az ipari termeléssel közvetlen kapcsolatban lévő fogyasztási adók egyforma elvek szerint kezelendők s ennélfogva nagyon természetes, hogy minden olyan változtatást, a mely e tekintetben bekövetkezhetnék, Ausztriával egyöntetűen kellene megállapítanunk mindaddig, a mig a közös vámterület fennáll és azt fen tartani kívánjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Arra a kérdésre nézve, van-e garanczia a tekintetben, hogy Ausztria megalkotja-e ezeket a törvényeket (Halljuk I Halljuk !) és hogy meg fogja-e azokat tartani, arra nézve azt kell mondanom, hogy e tekintetben semmi más garancziánk nincsen, mint a mely a dolog természetéből önként következik, mint a mely egyáltalában lehet két önálló állam között, amelyek egymással valamely szerződési viszonyra akarnak lépni. Az egyik garancziánk az, hogy mindkét törvényjavaslat a két kormány egyetértő akaratnyilvánításának a folyománya, hogy mindkét kormány indokoltnak és jónak tartotta igy alkotni meg ezeket a javaslatokat és pedig azzalaczélzattal, hogy azokból törvény is váljék. De sokkal erősebb garancziánk az, hogy Ausztriának az érdeke azt hozza magával, hogy ezen törvényjavaslatok törvényerőre emelkedjenek, sőt mondhatnám, nagyobb érdeke ez Ausztriának, mint Magyarországnak, nemcsak azért, mert Ausztriának czukoripara erősebb, hanem azért is. mert Ausztriának össztermelése, exportja és belfogyasztása között kedvezőtlenebbek az arányok, mint Magyarországon és igy abszolúte nem tételezhető fel, hogy Ausztria kitegye magát annak a veszélynek, a mely bekövetkezhetnék ezukoriparára akkor, ha nem csatlakoznék a konvenczióhoz, vagy kilépne a konvenczióből. Mert ez esetben nemcsak annak a veszélynek tenné ki magát, hogy kiegyenlítő vámokkal sújtatnék az osztrák czukor minden, a konvenczióban résztvevő állam részéről, hanem még annak is, hogy esetleg teljesen ki tiltatnék az ausztriai czukor az idegen piaczokról. Egyáltalában nem valószínű tehát, hogy Ausztria nem akarna csatlakozni a konvenczióhoz és ebben az érdekazonosságban van a legnagyobb garanczia arra, hogy Ausztriában is meg fognak alkottatni ezek a törvények. (Helyeslés a jobboldalon.) Abba a kérdésbe, hogy mily módon fognak megalkottatni, az 1867 : XII. t.-cz.-ben megállapított módon, vagy pedig a 14. §. alapján, ebbe a kérdésbe nem szívesen bocsátkozom bele, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De hall-