Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

364 186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. kétféle eljárást fog követni a czukorral szemben : az egyiket a nádczukorral szemben és a másikat a répaczukorral szemben. Ha Angliát az a vezérmotMum vezette volna, hogy a czukor-produkáló államok hasonló versenyképesség mellett jelenjenek meg a világpiaczon, akkor természetesen valamennyien hozzájárultunk volna ahhoz a javaslathoz és pedig azért, mert valamennyi párt ki is fejezte azon véleményét, hogy a prémiumos rendszert többé fentartani nem lehet, (Igaz! Ugy van!) Valamennyi párt jól tudja azt, hogy a prémiumos rendszer mily óriási sulylyal nehezedik az államháztartásra, A franczia pénzügyminiszter maga körülbelül 100 millió frankot fizet ki czukorprémium czimén; más államok kevesebbet, de mindanynyian rengeteg módon meg vannak terhelve. így most a pénzügyminiszterek valósággal örülnek ezen alkalomnak, hogy ily módon megszabadulnak ezen czukorprémiumtól. Ha a t. pénzügyminiszter ur veszi azt a helyzetet, a melyet Neumann t. képviselőtársam is felemiitett, hogy jelenleg a jelen konvenczió mellett az összes ozukornak, illetőleg az összes czukortermelvényeknek körülbelül 60 °/o-a — a mint azt a statisztikusok és világlapok kiszámították — mégis prémiumos marad : ily körülmények között helyteleníteni kell azt az egy dolgot, hogy a kormány nem nagyobb energiával feküdt neki, hogy legalább Angolországot. arra kényszeritette volna, hogy minden czukrot, bárhonnan jön is az, egyforma bánásmódban részesítsen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azonban, t. ház, a mi a Brüsszelben folytatott tárgyalásokat illeti, mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy azon intencziókat, a melyeket Anglia szem előtt tartott, meg lehetett volna állapítani már a tárgyalások alatt is. A mint volt szerencsém említeni, a német kormány a német czukoradó-bizottsággal közölte azon tárgyalási jegyzőkönyveket, a melyek Brüsszelben felvétettek. Azokból már akkor is kitűnt, hogy Angliának mi a czélja. A múlt esztendőben január hő 14-ikén, tehát közvetlenül a tárgyalások újból való felvétele előtt, — mintegy négy heti szünet után a tárgyalások újból felvétettek, — az angol külügyminiszter: Lansdowne a saját kiküldötteit ellátja utasítással és ezeket mondja (olvassa): »0 Felségének kormánya felhatalmazza önöket, hogy a kiegyenlítő vámot magában foglaló záradékhoz hozzájáruljanak, a mely záradék átalános érvényű lehet, de nem olyanhoz, a mely kötelező lenne az angol gyarmatbirtokokról származó czukorra is. Felhatalmazzuk önöket annak kijelentésére, hogy ő Felsége kormánya az autonóm gyarmatokat az egyezményhez való csatlakozásra felszólítja, de arra őrködni fog, hogy a birodalom szabadságában maradjon ezentúl is pénzügyi reláczióit a gyarmatokkal teljes épségben fentartani. Önök tehát oly záradékhoz fognak hozzájárulni, a mely az angol gyarmatoknak a konvenczióhoz való csatlakozását vagy nem csatlakozását egészen szabadon hagyja.« így tehát egészen bizonyosnak láthatták ilyen körülmények között, hogy az autonóm gyarmatok nem fognak hozzá csatlakozni. T. ház! Hát a többi diplomáczia nem érhetett volna el abszolúte semmi eredményt az angolokkal szemben ezekben a tárgyalásokban? Nem akarok azzal foglalkozni, hogy az egész tárgyalásokat igen könnyen meghiúsíthatták volna; mert hogy Angliának kedve lett volna, ugy Oroszországgal, mint Németországgal, mint Ausztriával, mint Magyarországgal szemben differencziál-vámokat léptetni érvénybe, azt alig hiszom; de különben, ha ezt nem is akarták tenni, természetesen elérhettek volna valami eredményt akkor, r ha együttesen lettek volna képesek fellépni. Ámde Francziaország mindjárt kezdettől mindvégig Angliához csatlakozott. Németországban — a mint erre nézve kijelentette volt az ad hoc-bizottságban az osztrák pénzügyminiszter, b. Jorkasch és Toepke államtitkár ur, a midőn ez ügyben Berlinben jártak, rendkívül hűvös fogadtatásra találtak. Ily körülmények között Anglia öntudata egyre emelkedett ; és a midőn a tárgyalások ötödik ülésében differenczíák keletkeztek az iránt, hogy hogyan kell érteni Angliának a kiegyenlítő vámokat, akkor Angliának kiküldöttje, Sir Henry Bergne kijelentette, hogy »Angliának nem áll szándékában a saját nézeteit más államokra erőszakolni, de e kérdésben a saját véleménye számára teljes szabadságot követel.« Egy másik kérdés, t. ház, az, hogy teljes, apodiktikus bizonyossággal és határozottsággal állítják itt, állították Berlinben is, hogy Anglia bizonyosan ezeket a kiegyenlítő vámokat életbe lépteti. Hát, t. ház, először is egészen bizonyos, hogy Anglia ezeket a kiegyenlítő vámokat az ő követei számára utasításba nem adta, legalább expressis verbis nem foglaltatik az utasításban. Itt ismét legyen szabad hMatkoznom azokra a brüsszeli jegyzőkönyvekre, a melyekről ismét mondom, hogy a német miniszter közölte volt a bizottsággal; a magyar miniszter nem közölte; tehát német forrás után vagyok kénytelen előadni. Ezen jegyzőkönyvek szerint Lansdowne miniszter, midőn Anglia követei hozzá fordultak, hogy mit tegyenek azon esetre, ha a konvenczió nem jön létre, a következő utasítást adta (Halljuk! Hallj'uh! olvassa): »ő Felségének kormánya érzi, hogy, ha továbbra is érvényben maradnának a czukortermelő országok között a verseny különböző feltételei, ez mindnyájának érdeke ellen lesz; de a főindok, a miért egyelőre nem kívánja az egyesült királyság az olcsóbb czukor előnyét, az, hogy meggyőződése szerint az olcsóbb czukor okozza a nyugotindiai czukortermelő gyarmatoknak a romlását. Ezen körülmények között utasíttatnak az angol megbízottak, hogy azon esetre, ha ezen