Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

Í86. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. 363 költségét is fizesse. Hogy azonban, t. ház, ezt a czélt elérjük, erre bizonyos állami beavatkozásra okvetetlenül szükség van. És azzal az állapottal, a mely eddig fennáll és a mely proponáltatik a jövőre nézve is, hogy szabad a gyáraknak ilyen nyers czukrot is a forgalomba bocsátani, ezt a czélt elérni soha sem fogjuk. Mert tudvalevő dolog, hogy a gyárak legtöbbje ma nemcsak czukortermeléssel, de mint külön iparággal, a czukorraffiaálással is foglalkozik. Ezeknek nem érdekük, és ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni, hogy nyersczukor kerüljön a forgalomba, és ezt semmi esetben sem fogják propagálni. A hazai czukortermelés fogyasztását előmozdítani lenne hMatva az is, ha finomabb czukorkészitményeinket, a melyeket rendesen külföldről hozunk be, hazai termékekkel lennénk képesek fedezni. Erre már reámutatott maga a pénzügyi bizottság is, hogy mintegy 8 millió métermázsa megy ki e czimen az országból, és ennek nagy része hazai termékkel pótolható lenne. Ha az e czélra szolgáló czukornak adómentesítése nem ütközik, a mitől tartok, a brüszszeli konvenczió megállapodásaiba, nevezetesen az I. czikk c) pontjába, ugy annak adómentesítése mindenesetre kívánatos lenne, ezzel is jelentékenyen emelnők czukorfogyasztásunkat. Mindezek után én a brüsszeli czukoregyezményt elfogadom, nemcsak mint kényszerűséget, <3e mint olyan intézményt is, a mely hMatva lesz a czukoripar jövőjét reális bázisra fektetni és ha pillanatnyilag zavarokkal fog is járni, azzal, hogy ez ipar jövőjét biztosabb alapokra helyezi, megóvja azt esetleges még nagyobb krizis veszélyeitől. És Angliának, ámbár eljárásában bizonyára csak az önérdek vezette, tagadhatatlanul megvan az az érdeme, hogy az európai államok az ő kategorikus fellépése nélkül, daczára annak, hogy mindnyájan érezték a helyzet tarthatatlan voltát és mindnyájan szakítani kívántak a prémium-rendszerrel, soha sem tudtak volna az ő beavatkozása nélkül közös megállapodásra jutni. A két törvényjavaslatot elfogadom. (Altalános, élénk helyeslés.) Trubinyi János jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. ház! A vita utolsó szónokainak felszólalása folytán el is hagyhatom beszédem egy részét, mert oly bőven és tárgyilagosan foglalkoztak volt ezzel a javaslattal, hogy én most már néhány megjegyzésre szoritkozhatom. A mi magát az indokolást illeti, a melyet épen az imént dicsértek meg erről az oldalról, legyen szabad azt a nézetemet kijelentenem, hogy én ezt nem tartom olyan bőnek és kitűnőnek, mint a hogy az mondatott, mert például a német és az osztrák parlamenteknek nagyobb anyag állott rendelkezésére; az osztrák parlament ad hoc bizottságot küldött ki, a melyet a pénzügyminiszter ismételten informált, a német parlamentben pedig a pénzügyi bizottság és a czukoradó-bizottság elé terjesztették Yolt a brüsszeli konvenczió jegyzőkönyveit is, a melyeket mi nem láttunk és ennek következtében nem voltunk abban a helyzetben, hogy a javaslatokat olyan pontosan bíráljuk el, mint a hogy kellett volna. A mi a törvényjavaslat fontosságát, illeti, (Zaj. Elnök csenget.) azt eléggé megvilágítja az a körülmény, hogy 200.000 hold répatermő földről, répaárban 40 millióról és munkabérekben 10 — 11 millióról van szó, ugy hogy ennek a kérdésnek a fontossága ugy munkásviszonyainkra vonatkozólag, mint kereskedelmi mérlegünkre és valutánkra vonatkozólag, a melyről legutóbb jelentette ki a miniszterelnök ur, hogy a befejezés stádiumához közeledik, kétséges nem lehet. (Tetszés a baloldalon.) Azonban, t. ház. mindnyájan tudjuk, valamennyi párt tudja, hogy vis majorral állunk szemben és hogy ily körülmények közt a javaslatnak sorsa teljesen kétségtelen. Mindazonáltal azt kell mondanunk, hogy a helyzet válságos, és ha azt mondjuk, hogy válságos, meg nem is, mert a pénzügyminiszter ur, a mint a bizottságban is volt alkalmam hallani, azt mondotta, hogy czukortermelésünk lesz abban a helyzetben, hogy magát kMágja, de annyit mégis konczedálni kell, hogy a helyzet egészen bizonytalan, A mi kormányunk mintha abban merítette volna ki egész hMatását, hogy azt, a mit kezdetben lehetetlennek tartott, itt ebben a házban teljes mértékben plausibilissé tegyen ; a mit nekik mások diktálnak, midőn veszi észre, hogy mások anyagi hasznáért történik az egész dolog, kénytelen idehaza másoknak anyagi hasznát védelmezni velünk szemben és plausibilissé tenni, hogy az a lehető legjobb, ha a konvencziót elfogadjuk. (Igaz! Ugy van! a-néppárton.) T. ház ! A helyzet nem épen olyan világos, mint a hogy méltóztatnak mondani. Bizonyos az, hogy Oroszország — a mint épen ]STeuman t. képviselő ur ma kifejtette — olcsóbban produkál; körülbelül 17 koronát tesz ki Oroszországban a rejtett prémium és Oroszország az ő termeMényeinek '/s-át most is kMiszi a világpiaezra. Már most, ha Oroszország Magyarország felé találna fordulni, talán meg lesz a pénzügyminiszter úrban a bátorság a retorzióval élni az orosz pénzügyminiszterrel szemben? Ahhoz talán még Angliának sem lesz meg a bátorsága, a mint azt a közel jövő talán meg is fogja mutatni. Azonkívül a kontingentálás kérdése volt itt említve. Az előttem szóló t. képviselő ur ugy értelmezte az egyéni kontingentálásról szóló javaslatot, hogy ez áremelő hatással lesz. Már most, ha ez áremelő hatással volna tényleg, akkor miben van a garancziánk arra, hogy a brüsszeli nemzetközi bíróság, vagy hatóság, nem fogja ezt a konvenczió megszegésének nyilvánítani? Azonkívül ma már biztos — s nem is keli kétséget táplálnunk az iránt — hogy Anglia 46*