Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

362 186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn. de megkívánhatja a magyar mezőgazdaság is azoktól a czukorgyáraktól, hogy azok ne tisztán nyerészkedésre dolgozó magánvállalatoknak, hanem közérdekű és közhasznú intézményeknek is tekintsék magukat, hogy eljárásukat ne tisztán az önérdek, de részben a közérdek is vezesse. Hiszen e nélkül, t. ház. a jövőben beállhatna az a helyzet is, hogy — tegyük fel, a mi nincs kizárva — a közel jövőben az exkontingens elhelyezése vagyis a czukorkMitel veszteséggel fog járni és hogy ez a veszteség esetleg nagyobb lesz, mint az a regie-különhözet, a mely a megszorított termelés mellett a kontingentált menynyiség előállításánál egy métermázsára esik és akkor a czukorgyárak egyszerűen a kontingens előállítására szorítkozhatnak, ez rájuk nézve talán előnyösebb lehetne, mint többet termelni esetleg csekély áldozatok árán is, és ezáltal megfosztanák a mezőgazdaságot a fejlődésnek egy hatalmas faktorától és a munkások tízezreit a megélhetéstől. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat egyik vívmánya gyanánt tekintem azon alapelvnek érvényesülését, hogy a hazai fogyasztás teljesen a hazai termelés javára biztosittatik. Ezt van hMatva szolgálni és elérni a fogyasztás kontingentálásáról szóló törvény, feltételezve igen természetesen Ausztria részéről is hasonló eljárást. De itt engedje meg a t. pénzügyminiszter ur, hogy egy aggályomnak adjak kifejezést, annak t. i., bogy ha Ausztria czukorkontingense a valódi szükségletnél nagyobbra lesz megállapítva, pedig Ausztriának ez lesz az érdeke, akkor ez a czukortöbblet mennyiség Magyarországba fog visszaszMárogni, Magyarországot fogja elárasztani, mert hiszen az osztrák czukorgyár a magyarral szemben már a természet által semmiféle brüsszeli konvenczió által ki nem egyenlíthető premirozásban részesül, mert az olcsóbb czukordúsabb répát olcsóbban dolgozza fel és igy mindig előnyösebb helyzetben lesz a magyar czukorgyárral szemben. Hiszen hogy ez az aggályom nem indokolatlan, erre nézve fényes preczedenst hozhatok fel, mert ez a helyzet a szesziparnál máris beállott, a hol tudvalevőleg az eredmények bizonyítják, az osztrák szeszkontingens az ottani szükséglethez képest túlnagy, és ime ma az osztrák szesz^özönlik be Magyarországba, ezen osztrák szesz beözönlésének káros hatása alatt áll az egész magyar szeszipar, itt felhalmozódnak, daczára a kontingentálásnak, az elhelyezést nem találó készletek és a szeszárak napról-napra folytonosan csökkennek. T. ház! Ha vizsgáljuk azt az arányt, mely az egyes országokban a czukortermelés és a czukorfogyasztás között létezik, azt látjuk, hogy az egy Oroszországot kMéve, mely épen ez okból nem is járult hozzá a brüsszeli konvenczióhoz, ez az arány hazánkban még aránylag a legkedvezőbb. Hazánkban a fogyasztás a termelésnek egy harmada, Ausztriában már csak egy ötöde, Németországban ez az arány még rószszabb, és ha bekövetkezik — és erre biztosan számithatunk — hogy a konvenczió hatása alatt, Anglia protektorátusa mellett, oly államok nádczukortermelése, melyek eddig bevitelre szorultak, nagy mértékben emelkedni fog, ugy, hogy nemcsak képes lesz az ottani szükségletet fedezni, de esetleg — ez az eshetőség sincs kizárva — még a külpiaczra is jöhet termeMényével, még hozzá, — a mit egész biztosnak tartok — premirozott czukorral: akkor, t. ház, bennem mind erősebbé válik az a meggyőződós, hogy egész czukoriparunk jövője hazai fogyasztásunktól függ és hogy legfontosabb, ugy közgazdasági, mint állami érdek minden lehetőt elkövetni ezen fogyasztás emelésére, annyMal is inkább, mert nálunk a fogyasztás e tekintetben még csekély és nagy mértékben emelhető. E czélra szolgálna elsősorban a czukorfogyasztási adónak aránylagos leszállítása. Ez az óhaj már sok oldalról megnyilvánult. Ugy tudom, hogy maguk a bizottságok, tárgyalásuk alkalmával ezen óhajuknak kifejezést is adtak, sőt ezen óhajtásoknak méltányos és indokolt voltát maga a t. miniszter ur is elismerte, és a maga részéről csak azért nem járult ahhoz hozzá, mMel a czukorból befolyó 5 millió korona jövedelmet az államháztartás egyensúlyának szempontjából ma még nem nélkülözheti. Itt azonban csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy tulajdonképen az az 5 millió korona ma még budgetiinkben hézagot nem hagyna maga után. Mert igaz ugyan, hogy ez befolyt eddig is, de ezen aktívummal szemben még megfelelő passzívum állott prémium alakjában és igy csak a konvenczió életbelépte után fog ez az 5 millió, mint tényleges jövedelem szerepelni. Nem zárkózom el azonban attól, hogy ezen 5 millió rögtönös elmaradása meg nem zavarná az államháztartás egyensúlyát. Ámde, t. ház, és ebben teljesen egyetértek Hieronymi Károly t. képviselőtársammal, talán el lehetne ezt a czélt érni még a nélkül is, hogy az állam adójövedelmében károsodnék. Mert ha ez az adóleszállitás nem egyszerre, hanem fokozatosan történik, akkor azt hiszem, hogy az olcsó ezukor mellett előálló ezukorfogyasztási többlet bizonyára fedezné az adócsökkentést; sőt talán azt meg is haladná. Ha pedig ugyanezt a czélt, vagyis az egyforma adójövedelmet elérhetnők ezukorfogyasztásunk emelésével, ugy szolgálatot tennénk ezzel a ezukoriparnak, a mezőgazdaságnak és szolgálatot tennénk egy egészséges, hogy ugy mondjam, czMilizáltabb tápszer terjesztése által, magának a népnek. Ugyanezt a czélt lenne hMatva elérni, ha mi a közfogyasztásra egy használhatóságra nézve egyenértékű, de előállítás tekintetében olcsóbb ezukorminőséget lennénk képesek a fogyasztásban népszerűsíteni. Teljesen igaza van Komjáthy t. képviselőtársamnak, hogy semmi szükség arra, hogy a nép a fogyasztott ezukrában a raffinálás