Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

186. országos ülés 190, Ezt a czélt, ha csak ez volt a czél, azt hiszem, a gyárak elérhették volna rayonirozás nélkül is. Ámde mit jelent ez a rayonirozás? Tulajdonképen monopóliumot teremtett meg egyesek javára, már pedig minden monopóliumot, mely nem közérdekű, hanem csak egyeseknek használ, elvből helytelenítek. A monopolt csak magasabb köz- vagy állami érdek igazolhatja. Ezután, t. ház, rátérek beszédem tulaj donképeni tárgyára. A tárgyalás alatt levő két törvényjavaslat két oknak, egy közvetlennek és egy közvetettnek az eredménye, a melyek mindegyike oly hatalmas, hogy ezekkel szemben más választásunk nincs és nem lehet, mint az, hogy alávetjük magunkat a kényszerhelyzetnek, és az ez által adott kereteken és határokon belül teszünk meg minden lehetőt a jövőben czukoriparunk és vele kapcsolatos répatermelésünk biztosítására. A közvetett ok egész Európa czukoriparának uj alapra való helyezkedésénél az a páratlan, példátlan fellendülés, a melyet ez az ipar az utóbbi húsz év alatt felmutat. Hiszen a termelés ebben az időben 150°/o-kal emelkedett és a különböző prémiumok hatása alatt a túltermelés fokozódása mellett az otthon elhelyezést nem találó czukormennyiségnek külföldre való elhelyezése mindinkább nehezebbé vált, mindinkább nagyobb áldozatokat követelt magától a termelő országtól. Beállott az az egészségtelen állapot, hogy tulajdonképen verseny fejlődött ki a ezukortermelő államok közt, melyik képes a saját fogyasztásának megdrágításával és ezzel a legreálisabb alapnak, a fogyasztás emelkedésének mesterséges hátráltatása árán ezukortermelését olcsóbban dobni a külföldi piaezra, és ha ennek az állapotnak fokozódó fejlődése a mostani mértékben még 10 évig igy halad, és ha az otthon elhelyezést nem találó ezukor értékesítésének lehetővé tétele a jövőben is ugy, mint eddig, a termelő állam feladatát képezte volna, mi hamarabb ott lennénk, hogy prémiumot kellene fizetnünk minden külföldi fogyasztónak, ki egyáltalán ingyen is hajlandó tőlünk ezukrot elfogadni. Közvetett oka e radikális átmenetnek, a mint előbb is szó volt róla, Angliának kategorikus fellépése, a melylyel mint főfogyasztó a kontingens elé lépett, és a melylyel szembeszállni nemcsak mi, de nálunk sokkal hatalmasabb, világkereskedelmet, világpolitikát üző államok, mint Francziaország, Németország sem tartották tanácsosnak, az egy Oroszországot kMéve, hol azonban a viszonyok teljesen mások; és melyhez hozzájárulni annál is inkább czélszerü volt, mert ennek a ezukorkonvencziónak meg van az az előnyös oldala is, hogy ez lesz hMatva az Európában túltengett, túlfejlődött ipart a reális bázisra visszavezetni és ez által a jövendőben okvetlenül bekövetkező még nagyobb veszélytől megmenteni. Különös jelenség az egész dologban az, hogy éppen az az állam kényszeritette a kontinentális ezukortermelő országokat a reális báKÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. x. KÖTET. 3 január 19-én, hétfőn. 361 zisra visszatérni, a mely ebből a rendszerből látszólagosan csak hasznot húzott, t. i. Anglia, mely most saját ezukorfogyasztásának nagymérvű megdrágítása árán minket arra kényszerit, hogy saját fogyasztásunkat tegyük olcsóbbá, mely eljárásnak valószínűleg nem a tiszta önzetlenség az oka, hanem az, hogy belátta, miszerint az olcsóbb fogyasztás előnye nem ér fel azokkal a hátrányokkal, melyek a hazai, nála a gyarmati ezukortermelés teljes elhanyagolásával járnak. Klasszikus példája ez annak, hogy a hazai termelés elhanyagolása káros még akkor is, ha az pillanatnyilag a fogyasztókra előnynyel is jár. Angliát ezen politika követésénél az a szándék vezérelte, hogy gyarmatait a túlhatalmassá vált európai ezukor termeléssel szemben megvédje, és midőn saját fogyasztásának megdrágifásával, tehát nagy áldozat árán, biztosítja gyarmatai részére a ezukor-ipar fejlődését, ezzel saját világpolitikáját erősítette meg s ezzel Chamberlain az angol imperializmusnak tett ismét szolgálatot. De miután Angliának ez a czélja, — nem is lehet egyéb czélja — kizártnak tartom annak lehetőségét, hogy azt a kétes állapotot, a melyet eddig a gyarmatok és brit Kelet-Indiával szemben a brüsszeli egyezményben fentartott, valaha a mi javunkra megváltoztassa. Ép ez adja meg Anglia részére a reánk oktrojált konvenczió értékét, hogy mig ez bennünket kötni fog, saját autonóm gyarmatait és brit KeletIndiát kötni nem fogja. Ha ezt megváltoztatná, akkor teljesen önzetlenül járt volna el velünk szemben s tulajdonképen az lenne a helyzete, mint azé a házasulandóé, ki nagy hozomány reményében házasodott s csak az esküvő után tudja meg, hogy hozomány nincs és ő tisztán szerelemből nősült. A brüsszeli konvenczió megállapodásai felett vitatkozni meghaladott és czéltalan dolog lenne. Ma a feladat az: az abban megállapított keretek közt lehetővé tenni, hogy a ezukoripar kettős feladatának megfelelhessen. Rosenberg t. képviselőtársam nagy szakavatottságra és bő tanulmányra valló beszédében, melyben teljes tárgyilagossággal kidomborította az összes méltányos érdekeket, maga is felemlíti a ezukoriparnak ezt a kettős feladatát. Első feladata az ipari tevékenység által gyarapítani a nemzeti vagyont és javítani külkereskedelmünk mérlegét ; másik nem kevésbbé fontos feladata a ezukorrépának, ezen elsőrendű mezőgazdasági terménynek lehető előnyös értékesítése által intenzMebbé, jövedelmezőbbé tenni magát a mezőgazdaságot s ez által a munkások ezreinek nyújtani keresetet és megélhetést. A ezukoripar e nagy és kettős feladatnak csak ugy fog megfelelni, ha e két szempont szem előtt tartásával rendeztetik be a jövőben, és a midőn az állam, nagyon helyesen, megadja a jövőben a kontingentálás által a ezukoriparnak azt a reális bázist, a mely az ő jövőjét biztosítja, egyszersmind megkívánhatja az állam, 4ű