Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

342 íbo. országos ülés Í903 január 17-én, szombaton. De miként biztosítsuk azt, hogy a mostani termelési arány és mennyisége megmaradjon ? Ugy, ha képesítjük czukorgyárainkat arra, hogy a fölösleget, t. i. a mit belül el nem fogyasztunk, képesek legyenek elhelyezni. Mert ha egyszer beáll az, hogy piaczot nem teremthetnek, vagy meg nem tarthatnak, akkor elő fog állani az az állapot, hogy a termelést be kell szállítani, és súlyos válságot idézünk elő czukorgyárainkra nézve, és ezzel óriási kárt okozunk gazdaságunknak. Hitem és meggyőződésem szerint a mostani változott viszonyok között épen a konvenczió hatása alatt erős kezekbe kell tartani a czukoripart, hogy az erős kezekben levő gyárak képesek legyenek az elveszített piaczot némileg visszaszerezni, a kínálkozó piaczokat elfoglalni, szóval egy alapot teremteni arra, hogy a czukoripar fejlődjék. És mikor a czukoripar a fejlődési képességnek arra a fokára jut, a melyre óhajtom, hogy jusson, előáll az a másik követelés, a mely a lelkemben megvan, hogy akkor nekünk a mezőgazdáság érdekeinek kielégítésére át kell térnünk. De vigyázzunk, nehogy tetszetős szavaknak égisze alatt most gyengitsük czukorgyárainkat, s elfoglalják előttünk azon tért, a melynek elfoglalása a czukoriparnak esetleges megsemmisülését jelentené. Ezeknél fogva — bár hosszassan tudnék erről a témáról beszélni, de nem teszem, mert ismeretes az egész ház előtt, — egyszerűen kijelentem, hogy a mennyiben a konvenczió és az annak alapján benyújtott törvényjavaslat az én hitem és meggyőződésem szerint, ha nem is fényes jövőt, de mindenesetre alapot teremt arra, hogy ezukoriparunk fejlődésnek induljon, én és pártom ezt meggondolva, kötelességünknek ismertük azon elhatározásra jutni, hogy mi ezen javaslatoknak elfogadása elé akadályokat ne gördítsünk, hanem azokat elfogadjuk. (Altalános helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik: Nyegre László jegyző: Hieronymi Károly! (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Haltjuk!) Minthogy az előttem szólott t. barátom, Komjáthy Béla a maga és a pártja nevében is kijelentette, hogy a törvényjavaslatot elfogadja, ennélfogva tukjdonképen felesleges volna felszólalnom, ha először nem volnék meggyőződve arról, hogy egy olyan fontos iparágról van szó, a melynek helyzetét minden tekintetben megvilágítani az országnak érdekében áll; másfelől pedig, ha bizonyos tekintetben nem volnék abban a helyzetben, a melyben a közgazdasági bizottság előadója volt, a ki, habár a brüsszeli konveneziót elfogadta, azért azt mégis meglehetősen szigorú bírálat tárgyává tette, s ha nem volnék abban a helyzetben, a melyben Komjáthy Béla t. képviselőtársam volt, a ki szintén elfogadta, de aggályokat és észrevételeket fűzött hozzá. Én is ugy vagyok, hogy habár elfogadom mindkét törvényjavaslatot, felfogásom szerint abban, hogy a brüsszeli konvencziónak legalább közvetlenül káros befolyásait lehetőleg mérsékeljük, nem megyünk el elég messze, és beszédem fonalán leginkább ezzel akarok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, t. képviselőház, szokás szerint — és azt hiszem, jő szokás szerint — foglalkoznom kell azokkal, a miket közvetlen előttem szólott t. képviselőtársam mondott és ezek között első helyen van az, hogy ő megnyugtatást és biztosítást kíván az iránt, hogy a konvenczió Ausztria részéről is el fog fogadtatni és hogy a ezukoradó módosítására vonatkozólag el fog fogadtatni egy hasontartalmu törvényjavaslat, mint a milyen előttünk fekszik, (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Hát azt hiszem, t. képviselőház, hogy erre a kérdésre t. barátomnak nem én vagyok hMatva felelni. Először azért, mert, a mint már ő maga is említette, a t. pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottság tárgyalásai során e tekintetben nagyon kielégítő nyilatkozatot tett. De másodszor azért is, mert meg vagyok győződve arról, hogy Komjáthy Béla nem kíváncsi az én véleményemre, hanem kíváncsi a kormány véleményére, a kinek kötelessége az intézkedés abban az esetben, ha az a kedvezőtlen helyzet állana be, a mire ő czéloz. A mi azután az ő többi észrevételeit illeti, azoknak igen nagy részével egyetértek és azért azokkal egyáltalában nem kell foglalkoznom; a melyekben pedig eltérek, azokra nézve engedje meg a t. képviselőház, hogy azokkal beszédem fonalán és összefüggőleg foglalkozzam, nem pedig polémia alakjában. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam az imént, t. képviselőház, hogy az én nézetem szerint egy igen fontos és egy igen komoly megfontolást érdemlő iparágról van szó. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mi, a kik mindennap látjuk, hogy mennyire szükséges folyton szaporodó népességünket ujabb és ujabb munkával foglalkoztatni, mi, a kik tapasztaljuk, hogy erre nem vagyunk képesek és hogy ily képen a munkáskezeknek egy nagy száma kMándorol azért, mert itt munkát nem talál: kötelesek vagyunk éberen őrködni minden olyan ipar felett, a mely népünk legfőbb foglalkozásával, a mezőgazdasággal kapcsolatos. És ha azokat az iparokat veszem, a melyek a mezőgazdasággal kapcsolatosak, ezek nevezetesen a malomipar, szeszipar, czukoripar és a söripar, akkor azt találom, hogy a malomipartól eltekintve, a mely természetszerűleg nálunk dominál és fog is dominálni nagyon soká, a ezu-