Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185, országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 343 koriparnak van a legnagyobb fontossága, mert a czukoripar elfogyaszt egy esztendőben 3,300.000 mm. kőszenet, mig a szeszipar csak 2,400.000-et, a söripar csak 1 millió 200 ezer mm. át; a czukoripar terményeinek értéke 01 millió ko­rona, a szeszipar terményeinek értéke 47, a sör­ipar terményeinek értéke pedig 29 millió ko­rona. Ezeket a számokat hMatalos adatokból vettem, t. i. a kereskedelemügyi minisztérium 1898. évi iparstatisztikájából. Minthogy azonban az­óta a czukoripar igen nagy fellendülésnek in­dult és termelése sokkal nagyobb ma, mint volt 1898-ban, mig ellenben, mint a hogy későbben ki fogom mutatni, a szesz- és a söripar vissza­ment: ennélfogva az a nagy fölény, a melyben a czukoripar a másik két mezőgazdasági iparral szemben áll, ma még sokkal nagyobb, mint volt 1898-ban. Hozzájárul még az is, hogy a malomipar­tól mindig eltekintve, mezőgazdasági iparaink közt a czukoripar az, a melyben legnagyobb ex­portunk van. Az utolsó években a czukoripar termékei körülbelül 2,200.000 mm.-át tettek ki, ebből mintegy 1,600.000 mm. vitetett ki, mig ellenben 500.000 mm. fogyasztatott el itt benn, mert, a mint méltóztatnak tudni, Magyarország fogyasztásának egy részét az osztrák gyárak fedezték. Nekünk már most két irányban kell töre­kednünk ; először törekednünk kell arra, hogy ezt a nagy kMitelt megtarthassuk, de a mire főleg iparkodnunk kell, az az, hogy a belfogyasz­tás szaporittassék. (Helyesles balfelöl.) Ebben a tekintetben segit az előttünk fekvő törvényjavaslat, a mennyiben Magyarországnak ez idő szerinti fogyasztását egészen a magyar iparnak biztosítja az u. n. kontingentálás által és ez mindenesetre nagy haladás. Ezt a hala­dást is a brüsszeli konvencziónak köszönhetjük. Segit azonkívül a brüsszeli konvenczió más tekin­tetben is, a mire ráutalt már Komjáthy Béla t. képviselőtársam, valamint ráutaltak az előadó urak is, hogy t. i. mMel a brüsszeli konvenczió által kényszerítve voltunk a vámtételeket leszállítani a czukorra, ennek következtében az a kartell­haszon, a mely egyedül csak a vámtételek ma­gassága folytán éretett el, elesik, a czukorárak olcsóbbak lesznek, mint a hogy a pénzügymi­niszter ur indokolásában is ki van fejtve; és minthogy minden élvezeti czikk használata sza­porodik az olcsóság által, remélhető, hogy ezen intézkedések folytán a belfogyasztás is szapo­rodni fog. Azonban, t. ház, ha azt nézzük, hogy a brüsszeli konvenczió folytán előállott helyzettel szemben hogyan áll jövőre a mi exportunk, arra az eredményre jutunk, hogy ez az export egy időre legalább sok irányban veszélyeztetve van, mert hogy ha főirányok szerint osztályozom a magyar czukor-exportot, — és erre felhasznál­tam az indokolásban található adatokat, — akkor azt találom, hogy a mi exportunkból, ke­rekszámban beszélek, körülbelül 300.000 mázsa megy Keletre, értve ez alatt Szerbiát, Romániát, Bulgáriát, Törökországot és Görögországot stb.. 200.000 mázsa megy Angliába, 816.000 mázsa megy körülbelül Kelet-Indiába, Kinába és Ja­páubn, és 224.000 mázsa van kimutatva, hogy Trieszten át vitetik ki, tehát ennek a rendelte­tését nem ismerjük, valószínűleg megoszlik Anglia, Kelet India, egyszóval a tengerentúli exportok között. Ha mi ezeket az exportirányokat egyen­kint veszszük taglalás alá, azt találjuk, hogy, mMel Oroszország nem járult hozzá a konven­czióhoz, ennélfogva szabadon folytathatja a pré­mium-politikát, a mint eddig folytatta, sőt fo­kozhatja is: ennélfogva igen könnyen meglehet, hogy a keleti exportban az orosz czukor vesze­delmes versenytársunk lesz, Anglia irányában még a legkevésbbé leszneb az uj viszonyok károsak, mert a mi konkurren­seinknek, a kik az angol piaczot czukorral el­látják, nevezetesen az osztrák és német gyárak­nak, csak az az előnyük van felettünk, — el­tekintve attól, hogy olcsóbban termelnek, a mi olyan körülmény, a melyet nem vagyunk képesek semmi más eszközzel, mint intenzMebb termelés és gazdálkodás által ellensúlyozni — csak az az előnyük van, hogy sokkal olcsóbb szállítási esz­közöket használnak, mint mi, mert elszállíttat­hatják — legalább nagyon sok gyár — a maguk czukrát az Elbán le egész Hamburgig és Ham­burgban ott találják a tengert; mig ellenben nekünk legalább egész az elbai átrakodó állo­másokig nem áll más közlekedési eszköz rendel­kezésünkre, mint a vasút, a mely pedig hasonlít­hatatlanul drágább — körülbelül háromszor, négyszer olyan drága, — mint a hajó-ut. De még az a bajunk is van, hogy e vasutak nagy­része nem áll a mi saját rendelkezésünk alatt. Azt hiszem azonban, hogy ebben a tekintetben kor­mányintézkedésekkel lehet némileg segíteni, és azt a disparitást, a melyben a mi gyáraink a többi gyárakkal szemben vannak, némileg el­enyész tetni. De nem állunk nagyon jól Kelet-Indiában sem. Mert ottan az az előnyünk volt eddig, hogy miután az osztrák-magyar vámterületen lévő czukorgyárak kisebb prémiumot élveztek a német és franczia gyáraknál, ennélfogva az a kiegyenlítő vám, a mely Kelet-Indiában szede­tett, az osztrák és magyar czukorgyáraknál volt a legkisebb; mig ellenben a konvenczió hatása alatt, miután a jwéniiumok elenyésztettek, ez az előny, a melyet eddig a különbözeti vámok te­kintetében élveztünk, elenyészik. Mindennek mi a következése? Az, hogy ha mi fenn akarjuk tartani czukoriparunkat, a melyet pedig nemcsak azért keil fentartanunk, mert prosperáló iparág, hanem fenn kell tarta­nunk mezőgazdaságunk érdekében is, akkor el kell követnünk mindent arra a czélra, hogy a belfogyasztást emeljük. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents