Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185. országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 341 merem azt emliteni, mert ma már vannak társaim is, így az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is arra a térre lépett. — A kik emlékeznek ezen kérdés múltjára, fogják tudni, ho;zy 1897 előtt már hangsúlyoztam azt, hogy nekünk törekedni kell arra, hogy a czukorfogyasztást emeljük, mert az az ellenvetés, hogy a mi népünknek a szokása más, hogy a mi népünk paprikás-szalonnát szokott kávézni, (Derültség.) ez pedig kizárja azt, hogy a czukorfogyasztás növekedjék, csak üres szó, beszéd, mert méltóztassék megnézni Angliának a történelmét és látni fogjuk, hogy ott is, a mikor a műveltségi viszonyok alantabb állottak és a vagyonosság kisebb volt, egészen más volt a fogyasztás. Én hiszem, hogy Magyarországon a fogyasztást olyan hirtelen, olyan dimenziókra nem tudjuk emelni, de egy esetben igen, ha t. i. mi a czukorproduktumokat lehetőleg olcsóvá teszszük. Már most vannak a képviselőházban sokan, a kik megfordultak Európa majdnem minden országában. Én magam is tettem itt-ott utazást és mondhatom, hogy csak Magyarországon tapasztaltam azt a luxust, hogy mi csak a tömör, raffinált, finomított czukrot használjuk, mert nagyon sok részben az u. n. kristallizált czukor az, a mely közhasználatban van. (Igazi Ugy van! a széls'balól dalon.) Én indítványoztam is már több izben, hogy térjünk erre a czukorra, de azt mondták rá, hogy nem lehet, mert az a nyersczukor ugy nem hozható forgalomba, mert az az egészségre ártalmas. Én nem mertem beleszólni, mert nem értek hozzá. Doktorokat kérdeztem meg és ezek azt mondták, hogy nem ártalmas. (Ugy van! bal felöl.) Mikor most megint felhoztam a pénzügyi bizottságban, akkor meg azt mondták, hogy vigyázzunk, mert ha mi azt — a mint majd később megmondom — differencziális adó szerint olcsóbb adó alá akarjuk vetni, akkor utat kell nyitnunk a nádezukornak a mi piaczainkra. Megvallom, ez se kifogás; ez nem is volna uj dolog, mert hiszen Európa nagy részében ezen czukrot használják élvezetre. Már most visszatérve arra, a honnan kiindultam, ha az államnak a jövedelmét akarjuk fokozni, akkor nekünk első sorban a czukoripar érdekében is, nehogy a termelést restringálni legyünk kénytelenek a létező czukorgyárak összességénél, a fogyasztást kell emelnünk. A fogyasztás emelését pedig csak abban az esetben érhetjük el, ha nemcsak a finomítás költségeit nyerjük meg, a mely magában is elég sok, de igenis a konvenczió keieión belül differencziális adót vetünk ki az élvezetre alkalmas nyersczukor és a finomított czukor között, és meg vagyok íóLi győződve, hogy a magyarországi czukorfogyasztás még e konvenczió tartama alatt is megháromszorozódik; (Igaz! Ugy van ! a balés a szé/s!'.laloldalon.) akkor meglesz a jövedelme a kincstárnak, méltóztassék nekem elhinni. Az államtitkár ur tagadólag int. Pedig a mikor behozták a penny-rendszert Angliában, azt mondták, hogy az állam minden joga, reménye összedől. Nagy különbség a szegény emberre nézve a czukorárakban való különbség, és a műveltebb osztály, a mely hozzászokott a czukor élvezetéhez és anyagilag is ugy van szituálva, hogy ehhez az élvezethez ragaszkodik, a fogyasztást ép ugy igénybe venné a finomított czukorra nézve is. Nekem ez ezelőtt fixa ideám volt, legalább ugy vettem, mert én nem láttam széles e hazában embert, a ki nyilatkozott volna ez irányban. Emlékszem régi időben, mert nem először beszélek czukorkérdésben, tudom, roppant feltűnést keltett, hogy e térre léptem. Meggyőződésem, hogy ez helyes és üdvös eljárás volna, azért nagyon ajánlom a kormány figyelmébe, és remélem, hogy ha nem is azonnal, mert magam sem akarom, hogy az ily dolgot inczídentaliter vigyük keresztül, de gondolkodás tárgyává fogja tenni a dolgot, és igyekszik majd, hogy ezt a nagy érdeket, a mely szolgál ugy az államkincstárnak, mint az iparnak és a mezőgazdaságnak, előmozdítsa. (Helyeslés a bal- és a szélsobalulda'on.) Egy másik érdek is járul ehhez, t. ház, a melynek kielégítését kell keresnünk a mostani javaslatok által, és ez az ipar érdeke. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már beszédem előbbi részében rámutattam, hogy az érdekek ellentétét nekünk keresnünk nem szabad, mert ha mi a gyárak erőssége ellen küzdünk, akkor megbénitjuk a gazdaság erejét és annak legitim hasznát elveszszük, sőt lehetetlenné teszszük, valamint ha a gazdaság érdekeit olyanná tennők, a mely az ő szituáczióját sokkal előbbre hozná a gyárak hátrányára, akkor elérjük, hogy azt a czélt, a melyet helyesnek, üdvösnek tartunk a mezőgazdaság érdekében, lehetetlenné teszszük. (Igaz! Ugy van! a szélső-baloldalon.) T. képviselőház! 1897-ben, jól emlékszem rá, a mikor e kérdést itt a képviselőházban tárgyaltuk, akkor én elméletileg azt az álláspontot foglaltam el, és e mellett vagyok most is, hogy a czukorgyártás mezőgazdasági ipar lévén, a helyes irány és törekvés az lesz, és annak kell lennie a jövőben, hogy a mezőgazdaság annak hasznát vegye; és sajátságos, mikor e nézetem megvolt akkor és ez ma is, ma mégis azt az álláspontot foglalom el, hogy a változott viszonyok közt és a mostani változott helyzet mellett minden lehetőt meg kell tennünk és arra kell törekednünk, hogy a létező gyárak a mostani erősségükben megmaradjanak. Meg is indokolom miért. T. képviselőház! Magyarország fogyasztása most a kontingentálás által bizonyos mértékig feljebb fog ugyan menni, de nagyon helytelen volna, ha a mi termelésünket csak erre baziroznók, ugy hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy a termelést, ha nem is lesz több, de meg is tarthassuk a mostaui gyárakban, hogy gazdaságunknak érzékeny hátrányt ne okozzunk,