Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

340 185. országos ülés 1903 kinuár 17-én, szombaton. mert ha a kettőt kielégítjük, akkor a harmadik önmagától fog kielégíttetni. Vegyük, hogy mit tehetnénk mi ezen érdekek előmozdítására. Egyet megjpgyzek, t. i. hogy az én meggyőződésem szerint, ha helyesen akarunk eljárni, nem szabad az egyik érdeket a másikkal szembeállítani, nem szabad az egyik érdeket a másik rovására akár dédelgetni, akár letörni, mert hiszen épen a czukoripar érdeke az, hogy a mezőgazdaság termeMényeit odaadja, a mezőgazdaságnak pedig az az érdeke, hogy nyersterményeit elhelyezhesse. Ha már most az államkincstár érdekét veszszük szemügyre, annak érdeke az, hogy bizonyos jövedelemre tegyen szert. De hogy ha mi annyit követelünk az államtól, — ne felejtsük el, hogy akkor az államnak a pénzbeli eszközöket is meg kell adni arra, hogy az általunk kifejtett jogos kívánságokat teljesíteni is képes legyen. Elismerem, hogy nekünk oda kell törekednünk, azonban mMel érhetjük el ezt? Elérhetjük először is a gyárak prosperálásával, másodszor pedig a fogyasztás szaporításával. Mert hiszen a fogyasztás által lehetővé teszszük az adózást, a gyárak prosperálása pedig lehetővé teszi, hogy a fogyasztást terjeszszük, és igy azt sokkal erősebben veheti, esetleg az államkincstár igénybe. Azt azonban soha sem ismerhetném el, t. ház, hogy az állam minél nagyobb jövedelme önczél lehetne, mert erkölcstelennek és helytelennek tartom azt, hogy az állam a közönségnek mindenféle illegitim utón való megterheltetésével szerezzen jövedelmet.^ (Elénk helyeslés a bal- és a szé's'baloldalon.) És azért én egész határozottan kijelentem., hogy a t. barátom, az előadó ur nagyon helytelenül fogta fel a dolgot, a midőn elismerte ugyan az adó leszállításának szükségét, és jogosultnak tartotta ennek gondolatát, azonban a gyakorlatban tényleg mégis ellene szavazott ennek. Mint minden egyes embert, ugy magát az egyes emberekből álló államot is kötelezi bizonyos erkölcsi nézet és azt kérdem, hogy ethikailag megengedhető-e az. hogy, miután felemeltük itt a prémium összegét, akkor, a midőn az erre vezető ok megszűnt: az okozatot meg ne szüntessük? Ezt én sem helyesnek, sem elfogadhatónak nem találom. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Nagyon helytelennek tartanám azt, hogyha akkor, a midőn egy ilyen véletlen haszon jut az állam kezébe, ahhoz az mindenképen ragaszkodjék. Hiszen más országokban is tárgyalták már ezt a kérdést és azt látjuk, hogy minden egyes államban, Francziaországban, Németországban és egyebütt is az adót bizonyos mértékben már leszállították. De van itt még egy érdekes körülmény, és engedje meg a t. ház, hogy erre is kiterjeszkedjem. (Halljuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) T. barátom ugyanis, hogy megértesse velünk azt, hogy mégsem olyan nagy dolog az, hogy az adóleszállitás be nem következett, egy számítást adott itt elő, a mely szerint, ha a prémium összegének felét az adóleszállitás összegévé tennők, ez kilogrammonkint mindössze csak három fillért tenne, és hogy ez milyen csekély összeg lenne! De erre meg kell jegyeznem, hogy azt, hogy minő értéke van a pénznek, mindig az illető egyén sajátos helyzete határozza meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arra a szegény éhező emberre nézve, a kinek gyermeke, családja számára ezukrot kell beszerezni, még az a pár fillér is sokkal nagyobb sulylyal esik latba, mint nagyon sokakra nézve akár százszor ennyi öss?eg. (Ugy van! Ugy van! a szélsi baloldalon.) De azt mondja t. barátom, hogy azért sem kell olyan nagyon az adóleszállitás mellett lenni, mert hiszen annak egy részét — reá is mutatott a földművelésügyi miniszter ur egy intézkedésére, a melylyel a czukorrépatermelést akarja előmozdítani — úgyis ezen termelés érdekeinek előmozdítására forditják. A t. földművelésügyi miniszter ur bizonynyal nem szeretné azt, hogyha azt mondanók, hogy ő csak ezen ötletből kifolyólag tette ezt; megtette ő ezt magától régebben; ezt először is ne méltóztassék összezavarni. Másodszor pedig ki biztosítja a t. képviselőházat arról, vájjon az igy nyert véletlen hasznot csakugyan ezen érdek szempontjából fogja az igen t. miniszter ur felhasználni ? Mert kötelezettséget nem vállal reá. sőt az előadó ur sem mutatott reá, csak olyan roppant jóindulatú feltevés ez, a melyet én szívesen adok meg Lukács Lászlónak, de a melyet a pénzügyminisztertől mégis megvonni vagyok kénytelen; (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert hiszen nagyon sokszor vannak olyan parancsoló helyzetek, hogyha még a jóakarata és törekvése megvan is, mégis meg van kötve a keze és igy nincs meg a haszna az államnak, a mit én ethikailag fentarthatónak nem tartok. Beszélünk az állam jövedelméről. Én minden olyan hasznot, a melyet a közönség megterheltetése nélkül az állam beszed, hogy azután ez a köznek erejét képviselje, — nem ellenzem, nem is lehet ezt tennem, sőt bizonyos mértékben törekednem is kell arra, hogy az államnak na^gyobb bevétele legyen azért, hogy kötelezettségeit minden irányban teljesíthesse. Mert hiszen, ha minden államnak van még nem teljesített kötelessége a közzel szemben, ugy a miénknek bizonyara van elég; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem kell arra kiterjeszkednem, hogy melyek azok, mert tudjuk, hogy milyen nyomorult helyzetben vagyunk az egész vonalon. Ha csakugyan azt akarjuk, hogy több adójövedelem legyen, engedje meg a t. ház, hogy én egy kedvencz eszmémre kiterjeszkedhessem, a melyet eddig még minden ember perhorreszkált, sőt nemcsak hogy perhorreszkált, hanem bizonyos gúnynyal említette, hogy miért megyek erre a térre? Most már egész nyugodtan fel