Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185 országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. 339rögtön leszállt 6 írttal, sőt későbbb 4 írttal. Ezzel azonban nagyon sokat veszítettek egyrészről, de másrészről ez az állapot tarthatatlan volt ugy, hogy ismét abba a kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy — bár minden szempontból is — ellenezzük a kartelleket, mert azok mindig a közönség kizsákmányolására vezetnek, (Zigy van! Ugy van! a hal- és a széls'ihaloldalon.) mégis abba a helyzetbe jutottunk, hogy Ausztriával való közösségünknél fogva már 1895-ben a másik kartell megkötését bizonyos mérvben megint mint üdvöset üdvözölni kellett. Nem akarom elmondani (Halljuk! Halljuk!) most azokat a feltételeket és kikötéseket, — mert hisz nem aktuálisak, de ha parancsolják, elmondhatom — a melyek ezen kartellben foglaltattak, csak a végeredményeket mondom el, csak azt adom elő, hogy ezen kartell rögtön előmozdította 4 írttal az áremelkedést. Itt jött azonban egy másik baj, mely a mezőgazdaságot nyomta mindig, és pedig azért, mert a kartellt csak a finomítókkal csinálták, és a nyersczukor-gyárak nem lévén bevéve, óriási különbség volt nyers és finomított czukor között, melynek hátrányait ismét a fogyasztóközönség érezte meg. Hogy ennek milyen hatása volt, erre nézve érdekes, hogy a nyersczukor-gyárak, a melyek pedig a konzumot veszik közvetlenül a gazdától és igy leginkább vannak hMatva, hogy a gazdáknak a hasznot visszaadják, kMétel nélkül mindenütt nagy veszteséggel dolgoztak. így pl. a selypi czukorgyár 170.000 írt, a marosvásárhelyi" 100.000 frt, a garamvölgyi 224.000 írt veszteséggel zárta le mérlegét. Szüllő Géza: A selypít meg akarták semmisíteni ! Komjáthy Béla: Arra is rátérek mindjárt. Igazsága van a t. közbeszóló barátomnak. A mikor ez a helyzet előállott, annyira meg akarták semmisíteni, hogy bizonyos terrorizmus alá vetették, kijelentették, hogy a kik onnan rendelik a czukrot, azoknak többé czukrot nem szállítanak. Tudom ezt az esetet, de mégis, azt hiszem, annyiban haszna volt ennek, hogy olyan nagy lett az árkülönbözet, hogy a nyersczukorgyárak is részt követeltek maguknak a kartellből. Tényleg, mikor a harmadik kartellt 1897ben megkötötték, ez már kettős kartell lett, mert ebben ugy a finomítók, mint a nyersczukortermelők részt vettek. Nem akarom most ennek a hatását előadni, nem is azért hoztam fel ezeket, — mert hisz az már a múlté — hanem csak azért, hogy rámutassak arra, hogy egy helytelen prémiumrendszer, egy helytelen adórendszer, a mi közgazdasági helyzetünk hová vitt bennünket, hogy kénytelenek voltunk oly intézkedést pártolni, helyeselni, óhajtani, a melyet erkölcsileg elitélünk, de a mely szükséges volt. hogy czukoriparunkat megmentsük; igaz, hogy nagyon drágán, mert a fogyasztóközönség nagy tömege keservesen fizette meg azt a hasznot, a melyet belőle húzunk. Ez az egészségtelen állapot azt eredményezte, hogy a fogyasztók fizették nemcsak a legitim nyereséget, nemcsak az adót, hanem a vámot és minden egyebet. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ha ezeket elmondtam, nem volna helyes, ha elhallgatnám a dolognak másik oldalát is. Mert, daczára annak, hogy a kartellek nagyon kizsákmányolták a fogyasztóközönséget, mégis eltekintve a czukoripar válságának elhárításától, a mit tényleg elértek, bizonyos mértékben jótékony hatással voltak a gazdasági életre is, mert ha nem lettek volna kartellek, akkor a termelést mindenütt leszállították volna és sokkal kevesebb répát lehetett volna termeszteni és sokkal kevesebb munkást lehetett volna alkalmazni. Ha visszamegyünk és nézzük az akkori statisztikát, látjuk, hogy 1887-ben, amint azt Rosenberg t. barátom is megemlítette, répát termeltek 43.350 hold területen; 1892-ben ez 97.000-re emelkedett. Akkor kezdődtek a kartellek és 1892-ben már 112.000-re, 1903-ban pedig már 170.000 holdra emelkedett a termelés alá vett teriilet. A munkásoknak kifizetett munkadijat illetőleg látjuk, hogy 1890-ben 2,771.000 koronát fizettek ki a gyárakban a munkásoknak, a legutóbbi idők kimutatásai szerint pedig 4,707.000 koronát. De akárhogy van is ez, mégis elérkezett annak az ideje, hogy ezen a helyzeten változtassunk, mert ezt a helyzetet igy tovább tartani nem lehet, S ha a helyzetet sem akarjuk fentartani, természetes dolog, hogy hozzájárulunk a brüsszeli konvenczióhoz, a mely az oly sok bajt okozott prémiumrendszert eltörli. De ha elfogadjuk is a konvencziót, el kell várni a kormánytól, hogy azokkal a kérdésekkel, a melyeket Rosenberg Gyula t. barátom itt felhozni méltóztatott, s a melyeket a bizottságban, — bocsásson meg Hieronymi t. képviselőtársam, hogy belevonom a vitába, — Hieronymi t. barátom, midőn az angliai viszonyokat tárgyalta, szintén szakszerűen előadott, szintén foglalkozzék és egész morális erejével hasson oda, hogy a mi érdekeink kellőleg ki legyenek elégítve, hogy a mi ezukrunk Angliában olyan helyzetben legyen, a milyenben vannak azok a gyarmati ezukrok, melyeket Anglia nagyon kedvel és dédelget, (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ha a kartellt elfogadjuk, mint a hogy azt el kell fogadnunk, akkor ez a gondolat mindjárt azt a másik gondolatot szüli, hogy ezen változott viszonyok közé belehelyezkedjünk akképen, a hogy azt nagyon helyesen hangoztatta bevezető beszédében t. barátom, az előadó ur, t. i., hogy törekednünk kell, hogy az ipar és mezőgazdaság érdekeit minden irányban kielégítsük. Sőt nagyon helyes, — ezt az előadó ur első helyre tette, — hogy az állami érdekeket szem előtt tartsuk. Jól van. Én inkább tárgyalom azon formában, a melyben ő azt felállította, pedig én a másik két érdeket szeretném előbb kielégíteni, 43*