Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

338 185. országos ülés 1Ú03 január 11-én, szombaton. nagy befolyással lesz a túltermelésre, rámutattam arra, hogy ez a túltermelés előidézi a czukorárak hanyatlását, a mi természetesen viszont a répa-árak lenyomását fogja maga után vonni, és különösen rámutattam arra, hogy ez a rendszer tarthatatlan, ez ellen nekünk minden irányban küzdenünk kell, mert ennek a rendszernek szinte természetes folyománya az, hogy olyan intézményt, a mely ethikailag meg nem állhat, t. i. az u. n. kartelleket, mégis tűrni vagyunk kénytelenek, mert csakis a kartellek által vált lehetővé az, hogy ezukoriparunkat az osztrák ipar tökéletesen tönkre ne tegye. Mert igaz, hogy a kartellek a czukor-ipart akkor megmentették, azonban a fogyasztó azt nagyon is drágán megfizette. Mikor 1897-ben a kartelleket is felhoztam, rámutattam arra, hogy daczára annak, hogy elitéljük a kartelleket, azok ellen nem támadhatunk és rámutattam arra, hogy minden olyan intézkedést, a mely a mi czukor-iparunkat szabaddá teszi, a mely bennünket a kartellek nyomása alól szabadit, nekünk örömmel kell üdvözölnünk. És minthogy én ezen konvencziót ez irányban látom haladni, természetes dolog, hogy ahhoz egész készséggel hozzájárulok. De hogy mégis tisztán lássunk ebben a kérdésben, ha nem is megyek el odáig, a mint azt Rosenberg Gyula t. barátom tette, a ki a czukoripar egész múltját — nagyon helyesen — szíves volt előttünk kifejteni, hogy még erősebb indokot találjunk arra, hogy nekünk a konvencziót el kell fogadnunk, mert a mostani állapotot, a prMilégiumokat fentartanunk nem szabad és nem lőhet: méltóztassék megengedni, t. képviselőház, hogy én is, habár csak kellő rövidséggel, kiterjeszkedjem a czukoriparnak nagyon közeli múltjára. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok messzire menni. Tudjuk azt, hogy a mint a czukortermelés emelkedett, akképen hanyatlottak az árak, ugy, hogy az árhanyatlás előidézte azt a helyzetet, hogy 1890-ben tényleg válságossá is vált a czukoripar helyzete, a mennyiben a czukorfinomitóknak 1 és 2 korona közti összeggel többet kellett rákolteni a finomításra, mint a mennyiért ők áruikat értékesíteni tudták. Már pedig minálunk, t. képviselőház, más viszonyok vannak, mint más országokban. Más ország talán a maga mezőgazdasági érdekeit kielégítheti azzal, hogy ha ő a maga fogyasztását igyekszik kielégíteni, de minthogy nálunk olyan alacsony a fogyasztás a czukor terén, hogy a személyenkinti fogyasztás úgyszólván az egész világon a legkisebb, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsÖbaloldálon.) ha mi csak arra törekednénk, hogy a saját fogyasztásunkat legyünk képesek fedezni saját produktumainkkal, méltóztassék elhinni, hogy akkor a mezőgazdaságnak nagyon kevés hasznot csinálnánk, ugy, hogy a mi feladatunknak, és törekvésünknek oda kell irányulni, hogy több czukrot termeljünk és a fogyasztás emelésére is törekedjünk, és csak bizonyos czukormennyiségnek termelése után mondhatjuk azt, hogy a mezőgazdaságnak abból haszna és előnye van. (Igaz! Ugy van! a, bal- és a szélsöbalolda lo n.) Hát, t. képviselőház, mint mondtam, mi kénytelenek voltunk a kartelleket tűrni, kénytelenek. voltunk pedig azért, mert ha a kartellek akkor fenn nem állottak volna, meg vagyok győződve arról, hogy akkor a czukoripar válságba jutott volna. Azonban mindig az a szerencsétlen helyzete Magyarországnak, hogy mindent, a mi valami előnyt jelentene, drágán tudja megszerezni, mindent meg kell fizetnie és igaz, hogy a czukoripart megmentettük a kartellek tűrésével, de a fogyasztóközönség ezt nagyon drágán fizette meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Minthogy a jelenlegi helyzet változtatásáról akarunk most intézkedni, minthogy az a czélunk, hogy többé ilyen állapotok elő ne álljanak, megengedi a t. képviselőház, hogy kellő rövidséggel ezen három kartell történetére kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) Az első kartell volt — mint méltóztatnak reá emlékezni — az 1891-ik évi kartell; ez az úgynevezett kontingentális kartell, a mikor felosztották a termelést mindkét állam fogyasztásának arányában, ezt egy bizonyos összegben meghatározták. Ennek a kartellnek mi lett azonnal az eredménye? Az eredménye az lett, hogy a finomítók haszna 1891-ben nem volt csak 9 korona, 1892-ben lett 14 korona, 1893ban 16 korona, 1894-ben pedig egészen 20 koronára felemelkedett. Ezzel óriási lendületet nyert a czukoripar, ugy, hogyha visszaemlékezünk az akkori osztalékára a czukorgyáraknak, ugy azt látjuk, hogy az egészen horribilis, mert -— csak a nagysurányi gyárét jegyeztem fel — mig 1894-ben 8 százalék volt, 1892-ben 12 százalék, addig 1893-ban már 58 százalékra emelkedett. Igaz, hogy ez igen nagy előny volt a czukoriparnak, mert a czukoripart meg kellett menteni, de bizonyos is, hogy ezáltal a fogyasztó közönséget nagyon kizsákmányolták és megzsarolták. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsÖbaloldálon.) A mint ez a kartell megszűnt, mert csak kényszerhelyzet folytán voltunk bele kényszerítve, 1894-ben az árak rögtön leestek ugy, hogy mindaddig, a mig a második kartellt meg nem kötöttük, az árakban oly óriási hanyatlás volt, a mely természetesen ismét sújtotta a gazdát, mert a répa árát letörte, s a termelésben is vissza kellett maradnunk, egyúttal pedig apasztotta a munkások számát is. Szóval, ha a fogyasztókra előnyös is volt, hogy a czukor valamMel olcsóbb lett, de más érdekköröknek nagy hátrányokat okozott. A czukor 1894-ben Budapesten 36 ffrt 50 krajczár volt, de már deczemberben 29 frt 25 krajczárra ment le finomitotté pedig