Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

185. országos ülés 1903 /< a tények előtt: az egyezmény Anglia győzelmét jelenti az egész vonalon. (Ugy van! Ugy van! jobbról és balról.) Hogy mit czéioz Anglia akkor, a midőn a fogyasztói megterhelésével egy sok millióra menő ajándékról mond le, a melyben ezen fogyasztói az európai többi államok részéről részesittetnek, azt megmondja nekünk Chamberlain alig néhány héttel a brüszszele egyezmény létrejötte után Birminghamban, választókerületében erre a tárgyra vonatkozólag mondott beszédében, midőn azt mondja: (olvassa): »Császári birodalmunk minden oldalról meg van támadva, elszigeteltségünkben kölcsönösen kell egymáson segítenünk, egymáshoz való viszonyunkat szorossá kell fűznünk és az egyesülésünknek, melyet az érzés és szimpátia és az érdekek parancsolnak, egész szorossá kell válnia. Ba a gazdasági pedantenákoz, a régi fantázia képeihez ragaszkodunk és ezáltal elszalasztjuk az alkalmat, hogy gyarmataink érdekeit szorosan maguukhoz fűzzük, ha nem ragadjuk meg a most hatalmunkban lévő és kínálkozó alkalmat, hogy az angol kereskedelmet angol kezekben megtartsuk, akkor biztos vagyok, hogy megérdemeljük a katasztrófát, a mely kikerülhetetlenül reánk szakad.« Ebhez a beszédhez a rögtön bekövetkezendő tények egész sorozata adja meg a kommentárt: 250 ezer font szubvenczió a nyugat-indiai gyarmatok számára a czukoripar támogatására, az Elder Dambsterline hajózási vállalatnak nagy összegekkel való szubvencziója azzal a határozott kikötéssel, hogy Nyugat-Indiából a czukrot ingyen tartoznak szállítani és a kelet-indiai kiegytnlitő vámoknak bárom és 3% koronáról 13 és % koronára történt felemelése. Ehhez még egy egész sorozata a részben már foganatosított, részben a még csak ezután foganatosítandó intézkedéseknek csatlakozik, mint land-taxe-nak, a földadónak a gyarmatokban való leszállítása azon területekre nézve, a melyek czukornáddal vannak bevetve, 5 schillingről 1 schillingre, vagyis 6 koronáról 1 K 20 fillérre, a farmereknek adott kölcsönök kamatainak a kormány által való biztosítása, az u. n. Queensland-bill, a czukorgyáraknak adott kölcsönök, a melyek részben kamatmentesek, részben 6 százalékos kamat mellett rövid idő alatt törleszthetők, egy központi czukorgyárnak állami segítséggel való felállítása, a melyben az állam a vállalkozók által befektetett tőkéknél nagyobb részszel vesz részt, öntöző és szállító csatornák építése, botanikus állomások létesítése, szóval egész sorozata az intézkedéseknek, a melyek megmagyarázzák, hogy mit értett Anglia az alatt, midőn a brüsszeli konvenczió 11-ik pontjához a zárjegyzőkönyvben fentartotta magának az egyesük királyságok gyarmatai és birtokához való viszonyában a szabad kezet, a pénzügyi viszonyokat illetőleg. Anglia czélja világos és e czélját előreláthatólag el is fogja érni. A nádczukor és répaczunuár 17-én, szombaton. 333 kor közötti termelési arány 1855-ben még az volt, hogy a világ czukortermelésónek 86°/o-a nádczukor volt s 14%-a répaczukor. 1898-ban, ha jól emlékszem, az arány már egyenlő volt, vagyis 50°/o nádczukor és körülbelül ugyanannyi répaczukor. lb00-ban az arány a nádczukor hátrányára már ugy megváltozott, hogy 69°/o volt a répa és 31% a nádczukor, 8 most, t. ház, minden emberi számítás szerint azt hiszem, hogy nem fognak csalatkozni azok, a kik azt mondják, hogy megkezdődik a répaczukor termelésének visszasrófolása a nádczukor javára. És mindennek daczára, mikor azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy ilyen szituáczióban és ilyen helyzet mellett elfogadjuk-e a brüsszeli egyezményt, arra a konklúzióra kell, hogy jussunk, hogy igenis azt el kell fogadnunk. Mert ha ily körülmények között szituácziónk nem is lesz kedvező és kellemes, meggyőződésem szerint határozottan még kedvezőtlenebb volna akkor, ha az egyezményhez nem csatlakoznánk. Arra alig tarthatnánk számot, hogy ha mi esetleg kMül maradnánk az egyezményen, azáltal az egyezmény létrejöttét tennők lehetetlenné, sőt valószínű, hogv az illető államok helyzete, a melyek akkor is létesítenék az egyezményt, még kedvezőbb volna az egyezmény hatalma és uralma alatt, mert igy elesnék egy 8 millió métermázsányi ozukormennyiség, a mely neki az egyezményes államokban konkurrencziát csinálna. 8 millió métermázsárol szólok, mert szupponálható, illetőleg ki kell indulni abból az álláspontból, hogy ha mi nem fogadnók el az egyezményt, ennek elfogadása Ausztria számára is lehetlenné válnék. Ennek a két államnak pedig körülbelül 8 millió mm.-nyi czukorfeleslege van, a mely elhelyezést keres. Csak hogy ennek a 8 milliónak a számára hol találjon e két állam elhelyezést ? Én alig hiszem, hogy képesek volnánk ezt gazdaságilag előnyösen az egyezményes államokon kMül elhelyezni. Mondom, az a meggyőződésem, hogy az egyezményt el kell fogadnunk, habár a mi helyzetünk speczialiter, mikép azt jelezni volt szerencsém, az egyezményben nem lesz valami kedvező, még pedig két okból. Először, miként említettem, az indiai piaczot valószinüleg elveszítjük. Pedig ez egyik legfontosabb kMiteli piaczunk volt, a hová az utolsó esztendőben czukorkMitelünknek 50%-a ment. De azért sem lesz nagyon kedvező a mi helyzetünk az egyezményben, mert első sorban azon államokban fogja ezen egyezmény hatását gyakorolni, a mely államok a legkevésbbé kedvező viszonyok között termelik a czukrot, Hát ha nem is mondom, hogy a legkevésbbé kedvező viszonyok között épen nálunk termelnek, azt mégis el kell ismerni, az kétségtelen tény, hogy a mi viszonyaink kedvezőtlenebbek, mint pl. a csehországiak, vagy németországiak. Ha a közgazdasági bizottság a helyzet teljes elismerése után mégis oda konkludál, hogy ezt a brüsszeli egyezményt el kell