Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

ÍS4. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. 323 Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kéret, ez nézet dolga lehet, és meg fogjuk vitatni majd, ha a tarifát tárgyaljuk, hogy helyes lett volna-e a ma vámmentes gyapjúra, mint iparczikkek nyers anyagára, vámot vetni vagy sem. Ez, mondom, nézet dolga lehet. Hát én azt tartom, hogy nem lett volna helyes, nem pedig azért, mert ez természetszerűleg a gyapjúból készült czikkeknek nagy áremelkedését vonta volna maga után, (TJgy van! jobb felöl) minden egyéb ipari vámemelés nélkül is. Papp Elek: De a magyar gyapjú árát is emelte volna! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát képzeli a t. képviselő ur, hogy lehetett volna-e az osztrákokkal azon az állásponton kiegyezni, hogy csak a középfinom gyapjúra vessünk ki vámot? Ba behoztuk volna a gyapjuvámot, nem kellett volna-e a közönséges posztóhoz szükséges gyapjú vámját is emelni? Akkor pedig az osztrák iparos bevasalta volna a szövet árán azt a vámot, a mit a nyers anyag behozataláért fizet. És ki szenvedte volna meg ennek az árát? Nem a t. barátom és én, a kiknek angol meg franczia és belga szövetből van a kabátunk, hanem a kisember, a kisfogyasztó szenvedte volna meg. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Hát a magyar kormány igenis azt az álláspontot foglalta el, hogy, semmint a legnagyobb részben nagybirtokosokat érdeklő gyapjuvámot behozzuk, inkább óvjuk és védjük a kisembert attól, hogy az ő elsőrendű czikke vámmal ne sújtassák, nehogy áremelkedéssel álljon szemben. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most kérem, arra a két dologra megyek át, a melyekre hMatkozva, olyan nagyot mond a képviselő ur, hogy az a szerződés, a melynek én rajzát adtam és a melyet ismertettem, rosszabb. (Halljuk!) Pedig ez nagy mondás, mert a t. képviselő ur magamondtanekem a múlt héten — és én komolyan veszem szavait — hogy: ha pedig rosszabbodnék a kiegyezés a miniszterelnök kezében, akkor azt oda fogja szegezni. Ez tehát nagy dolog sakkor ezt a nagy dolgot kissé eró'sebb argumentumokkal méltóztassék megtámasztani, mint a minőkkel azokat megtámasztani szMes volt. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur két dolgot hozott fel, a tiroli gabonavámot és a készfizetések felvételét. A tiroli gabonavámra azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez épen olyan, mint ha mi Erdélynek egy részében, vagy bárhol másutt, vagy az ország határszélén az osztrák iparra vámot vetnénk. Hát elvileg olyan, de hatásában nem olyan; (Ellenmondás a szélsöbahldalon) már pedig minden dolgot a hatása szerint kell mérlegelni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mert az nekünk volna jó!) ISÍem azért. Magam is megmondtam, hogy elvileg nem helyes fen tartani azt a gabonailletéket, de azt is hozzátettem, hogy ez nekünk semmit sem árt, az a mi árainkat abszolúte nem esőt ken ti. Nézzék meg, hogy ha mi határvámot állítunk fel, annak iparczikkeinkre mi az effektusa. De azért nem tettük ezt ingyen, hanem ellenérték mellett; és hogyha mi ezt ilyen ellenérték mellett megengedtük, mert nekünk semmi kárt nem okoz, reánk nézve semmi praktikus értékkel nem bir és ezzel előzékenységet mutathattunk a másik egyezkedő féllel szemben, mert ők is mutattak velünk szemben oly téren, a mely nekünk sokat ér, akkor, engedelmet kérek, nem lehet igazságosan azt mondani, hogy ezzel a kiegyezés romlott volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A második dolog a készfizetések felvételét illeti. Itt azután ismét oly apodiktikusan állit egyes dolgot a képviselő ur, hogy igazán komolyan kell mondanom, méltóztassék máskor az ilyen apodiktikus igazságokkal és kijelentésekkel takarékosabban bánni. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja t. i. a t. képviselő ur, hogy visszaesés van a valuta dolgában. Hát én minden igazságos bírálatot szívesen veszek, de az ilyen kijelentéseket határozottan méltánytalanoknak tartom. Mondja meg a t. képviselő ur, hogy a kérdés ilyen elintézése neki nem tetszik, de ne állítson olyanokat, a mik meg nem állhatnak. Azt mondja, hogy törvény rendelte el a készfizetések felvételét február 28-ikán, és a pénzügyminiszter is rendeletet adott ki arra, hogy február 28-ikán a készfizetések megkezdessenek. Hát mutassa meg nekem a t. képviselő ur azt a törvényt és azt a rendeletet. Lehet-e apodikticze állítani olyan dolgot, a mely meg nem áll? Mert törvény nem rendelte el a készfizetések megkezdését, az a törvény nem erről szól. A pénzügyminiszter adott ki egy rendeletet az 1899 : XXXI. törvényczikknek a rendelkezése folytán, hogy az 5 és 50 forintosok teljesen bevonatnak, de ebben nincs elrendelve a készfizetések felvétele, mert a törvény szórólszóra azt mondja, — nincs előttem, de kívülről tudom — hogy ha ez az eset bekövetkezik, akkor majd a két kormány a készfizetések felvétele ügyében törvényhozási határozatot provokál. Hát engedelmet kérek, ez azt teszi, hogy a készfizetések márczius 1-cn felveendők? Nem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hanem ez függ a két kormánytól, és lehet, hogy az egyik kormány azt mondja, én nem akarok még a készfizetések ügyében előterjesztést tenni, majd fogok később. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon). Ma azonban megvan az, hogy február 28-ikán elő kell terjeszteni a törvényt, a melyet végre kell hajtani az egyezmény értelmében, mert, habár a napot előre kitűzni nem lehet, de meg van mondva, hogy hozzá kell fogni az előkészületek megtételéhez, hogy a készfizetések felvétele mielőbb megtörténhessék, csak a vis major lehet e tekintetben akadály. Hát ez a stipuláczio visszamenés? Engedelmet kérek, ilyent sehol a világon 41*