Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

324 184. országos ülés 1903 január í6-än, pénteken. előre határozottan kimondani nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur sok időt töltött Olaszországban; mondja meg nekem, hogy mikor az olasz valuta helyreállíttatott, megmondták-e esztendőkkel ezelőtt, a mint azt a t. képviselő ur ezzel a törvényjavaslattal mondatni akarja, és mondatni akarja a szegény pénzügyminiszterrel, (Derültség a jobboldalon.) hogy ő már 1899-ben egy napot tűzött ki magának, hogy 1902-ben, tehát 3^2 esztendő multán azon és azon a napon fognak a készfizetések fölvétetni! Ez az operáczió szempontjából, engedelmet kérek, teljesen lehetetlen, képtelen dolog. Olaszországban, mikor a valutát helyreállították, ott volt a képviselő ur; hát évekkel azelőtt meghatározták a napot? Nem, ezt nem lehet előre meghatározni, prefigálni. Meg lehet határozni, kimondhatja a törvényhozás, hogy miniszter, tedd meg és határozd meg a napot, de nem szabad ám kibújni alóla, mert, a mint mondom, a vis major eseteit kMéve, meg kell csinálni, de előre, mikor a nap nincsen kitűzve, azt mondani, hogy a dolog bizonytalanságban van, hogy a dolog nem vitetett előre egy lépéssel, és hogy ebben visszaesés van: ez az igazságnak tökéletes arczulcsapása. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát mennyiben vitetett előbbre!) Annyiban vitetett előre, a mint mondtam. Tessék megérteni. Ha ebben nem volna előrevitel, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) ugyan kérdem a t. képviselőházat (Zaj. Elnök csenget.) vagy a képviselőház azon tagjait, a kik tanúi voltak és jelen voltak, mikor csak a múlt hónapban lezajlott indemnitási vitánál nem egy képviselőtől hallottuk — még, ha jól emlékszem, határozati javaslatban is benne volt, talán a Bartáéban, a beszédében mindenesetre benne volt mint kifogás, mint kívánság, mint követelés az ellenzék részéről, — hogy a valuta kérdésében pedig a végén ne maradjunk meg az akadémikus törvényeknél, hanem kezdődjék meg a tényleges életbeléptetésnek a folyamata. Hát az történik a maga teljességében. De mikor az megvan, akkor most már semmit sem ér. (FóíMáltások a szélsőbaloldalon. Hol van?) Én bele tudom magamat képzelni az ellenzéki politikába és az ellenzék természetébe. Tudnék én is _ ellenzéket csinálni, talán lesz is rá alkalom. (Elénk derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) De olyan ellenzéket és azt az ellenzéki bírálatot soha sem tartottam helyesnek, soha sem tartottam jogosultnak, a mely mindent ellenez, mindent rossznak tart, minden ellenében azt állítja, hogy ez már megint visszalépés, visszamenetel. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az önálló vámterület!) Itt nincsen most az önálló vámterületről szó, hanem itt szó van arról, a mit Kossuth Ferencz képviselő ur állított. A végén Kossuth Ferencz képviselő ur egy kérdést intéz hozzám — arra is szMesen felelek — és ez az, hogy azt mondja, a miniszterelnök adós maradt azzal a válaszszal: vannak-e biztosítékai az iránt, hogy nem akad egy második Körber, a ki ezeket a megállapodásokat megint nem tartja meg, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és vannak-e garancziák arra vonatkozólag, hogy ezek törvénybe fognak iktattatni ? Először is ezt a Körber Nr. 2. dolgot már hallottam. (Derültség.) Reám akkor is azt a hatást tette — nem reagáltam rá, de most reagálok — mintha nem egészen alaposan volna felállítva a kiindulási pont. Mert én nem emlékszem olyan Körberre, legyen az akár 1., akár 2-ik számú, a ki még be nem tartotta volna, a mire kötelezte magát. Mert mire kötelezte magát a múlt osztrák miniszterelnök és a mai? Hogy a viszonosságot fentartja velünk, a 14-ik szakasz alapján kibocsátott rendeletek épségben tartásával, a mint azt törvényünk elrendelte. És ez meg is történt. Mi 1899-ben nem a vámszövetséget czikkelyeztük be; mi azt czikkelyeztük be, hogy miután vámszövetséget nem tudunk csinálni, a fönnálló állapotokat föntartjuk a viszonosság fejében 1907-ig, ámde a kormány igyekezzék vámszövetség létesítésére és a felett indítsa meg a tárgyalásokat. Hogy ezt Körber íír. 1. vagy Nr. 2. nem teljesítette volna, arról nekem tudomásom nincsen. Hűségesen teljesítette, mert a viszonosság alapján lévő törvényeink mind sértetlenül fentartatnak és ellenkező irányban megtörtént Ausztria részéről mindaz, a mit tőle követelhettünk. Hogy ezután mi lesz, arról majd fogunk akkor beszélni, a mikor . . . (Felkiáltások a széldíbaloldalon: Ohó!) Hisz természetes, én de futuris contigentibus itt előadásokat tartani, ilyen kényes kérdésekben, országos kérdésekben nem tartom czélravezetőnek, nem is tartom tanácsosnak, mert igenis nem akarom az ország kezét lekötni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) A fő dolog az, a mit Kossuth Ferencz képviselő ur a múltkor mondott, arra feleltem is. Azt kérdezte ugyanis tőlem a múltkor, — és ez helyes — hogy szándékozom-e 10 esztendőre az ország kezét lekötni, mielőtt megfelelő biztosítékom nincs arra nézve, hogy Ausztriában is le lesznek kötve. Arra én azt feleltem: nem szándékozom; és ez, gondolom, tökéletesen elég. Mert, hogy mi történjék akkor, ha Ausztriában ezen törvények, a melyeket azon czélból hozunk be, hogy ott is tárgyaltassanak, — mert különben nem hoznánk vámszövetségi törvényt —nem tárgyaltatnának, vagy el nem fogadtatnának, hogy — mondom — mi lesz akkor, arról majd akkor beszéljünk, és én akkor szMesen fogok nyilatkozni. Ma csak azon czélból terjesztettem elő, illetőleg fogom előterjeszteni a kormány nevében a javaslatokat, hogy azokat mindkét ház tárgyalja, és nem szándékozom kezünket