Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

316 184. országos ülés 1903 január tű-ári, pénteken. lius elsején vagy szeptember 19-én kezdjük meg a készfizetést, de ha, a törvényhozás elhatározza, hogy ezt meg kell tenni és nincs a mi elhalaszthassa, a vis major eseteit kMéve, akkor ezen terminussal határozott és teljesen biztos. (Ugy van! jobb/elül.) Krasznay Ferencz: De terminus még sincs! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Szóba jött a tárgyalások folyamán. . . (Nagy zaj a széls'úbaloldalon.) Eszemben sincs, hogy meg hagyjam magam zavarni, de La Krasznay képviselő ur azt mondja nekem, hogy ebben nincs terminus, hát lehetetlen, hogy akkor hangosan meg ne magyarázzam, mert ezt a mondottak után lehetetlen állítani. (Ugy van! a jobboldalon.) Szóba jött a tárgyalások során az a kérdés is, hogy egyik és másik állam az 1867 : XV. t.-cz. alapján rendezett államadóssági ügyre vonatkozólag a visszafizetés jogával, illetőleg — a mint a törvény mondja — kamatainak és terhének leszállításával tényleg foglalkozik. Erre a kérdésre nézve, a mely nem tartozik a kiegyezéshez, bizonyos véleményeltérések mutatkoztak a két kormány között. Ezek az eltérések a haladéktalanul felvett és folyamatban levő tárgyalások folytán, remélem, el fognak intéztetni. Az azonban kétségen kMül áll, hogy az 1867 : XV. törvényczikk 6-dik §-a értelmében Magyarországnak joga van bármikor akár kötvényvásárlás, akár tőkevisszafizetés utján ezt a terhet leszállítani, illetőleg teljesen amortizálni és teljesen visszafizetni. A visszafizetés modalitásairól és mikéntjéről annak idejében, remélem, az egyetértés létre fog jönni a két kormány között. Ez a kérdés nem tartozik a kiegyezéshez, de felemiitettem azért, mert mindenről számot akartam adni, a mi ezen kiegyezési tárgyalások folyamán szóba jött. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek azok a megállapodások, a melyek a két kormány között létrejöttek a gazdasági téren felmerült összes függő kérdésekre és a gazdasági ügyek rendezésére nézve, hogy végre a köztünk levő gazdasági viszony egy biztos, rendezett és félreértést kizáró alapra helyeztessék. Mikor ezen . . . (Felkiáltások a néppárton : Hát a borvámklauzula ?) A borvámklau/.ula nem tartozik a kiegyezéshez, az tartozni fog az olasz szerződéshez, majd ott fogunk arról beszélni. (Nagy zaj balfelöl. Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszen csak nem gondolja valaki, hogy a Magyarország és Ausztria között megkötendő vámszövetségnek és rendezendő gazdasági kérdéseknek sorában azt vitassuk, hogy mi lesz majd a kérdés közöttütik és Olaszország között. Ez más kérdés. (Ugy aan ! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: A borvámról van szól) A borvám — hisz azt megmondottam — az eddigi 40 koronáról fel lett emelve 60 koronára. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Az igy megújítandó — természetesen, ha a törvényhozás hozzájárul — vámszövetségnek alapelve az, a mi a régié volt és minden vámközösségé: a szabad forgalom és az, hogy mindkét államnak polgárai ezen szövetség tartama alatt azon jogokat és azon előnyöket, a melyek részükre a megkötendő vám- és kereskedelmi szövetség megújítása folytán ezen törvény által, a mely különben változatlan maradt, biztosítva lettek, a másik állam területén élvezik. Ez az elv természetes folyománya a vámközösségnek, sőt az elvnek az utóbbi folyománya a külföldi szerződésekben is le van téve, természetesen ott megszabott határok között, a melyeket a szerződés tartalmaz. Ezen elvnek kidomboritása, illetőleg egy közös, egyértelmű nyilatkozatban való letétele jött szóba a tárgyalások folyamán és én azt találtam, hogy miután ez a szövetségnek természetes folyománya és az is magától értetik, hogy minden szerződést ugy, a mint kötve van, mindkét félnek végrehajtani kell kölcsönösen és lelkiismeretesen, ezzel a kijelentéssel zártuk be megállapodásainkat. Ezt felvettük, a mint különben magától értetik, egy közös nyilatkozatba, de ebben épen minden további félreértések elkerülése végett tisztázandónak tartottunk még két kérdést, hogy ugy, a hogyan én azt mindig felfogtam, miképen értjük a szabad forgalom elve ala.pján, mindkét állam polgárainak ezen törvényben foglalt egyenlő előnyei alapján az iparfejlesztés és a közszállitásoknak az ügyét. (Halljuk ! Halljuk!) Erre vonatkozólag abban a nyilatkozatban, a melyet mi egymással kicseréltünk, határozottan ki van jelentve, — leszek szerencsés felolvasni szószerinti szövegében, hogy senki se gondolja, hogy nekem bármilyen tekintetben vagy bármilyen irányban valami titkolni valóm van, — ki van mondva, hogy ugy az iparfejlesztés terén, mint a közszállítások terén a mai állapot és az államoknak és a kormányoknak jogai és kötelességei a maguk épségében érintetlenül fen tartatnak. Ezenkívül a közszállitásokban az egyenlő elbánás nem következik a vámközösségből, mert mindegyik állam jogosítva van minden közszállitásnál, akár az államé, akár állami intézményé, vagy vállalaté, akár a municzipiális és községi szállításoknál, tehát a publikus érdekű szállításoknál teljesen jogosítva van a maga állampolgárait előnyben részesíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A nyilatkozat a következő (olvassa): »Mindkét kormány kötelezi magát a létesített egyezményeket, valamint a vám- és kereskedelmi szövetség határozmányait lelkiismeretesen és teljes kölcsönösséggel végrehajtani«, »Miután ezen határozmányok kölcsönös lojális alkalmazásának szellemében fekszik, ho^y a két állam között fennálló gazdasági vonatkozások meg ne akasztassanak: mindkét állam polgárai ezen vám- és kereskedelmi szövetség tartama