Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

Í8i. országos ülés 1903 január lü-án, pénteken. 315 mely nekünk kárt abszolúte nem okoz, de az osztrákoknak a megszüntetés jelentékeny fináncziális terhet okozna, a mint a mi előzékenységünknek megfelelően más téren ugyanezt a méltányos és előzékeny felfogást találtuk egy kérdésben, melyre igen nagy súlyt helyeztünk, a melyet ezen az alapon méltán követelhetünk, eláliottunk ettől. (Zaj a szélsöbaloldalon.

] Itt át kell térnem arra a nagy és fontos kérdésre, a mely most már kölcsönös előzékenységgel, s egyetértéssel a tényleges megoldásnak és megvalósításnak stádiumába fog jutni. Ez a készfizetés felvétele. (Halljuk! Halljuk!) Az eddigi törvények azt mondják, — fel is olvashatnám, de talán nem szükséges, az 1899. évi XXXI. t.-czikk egyik szakaszában végezetül, mikor már elősorolta mindazon rendelkezéseket, melyek előfeltételét képezik a készfizetések felvételének, t. i. az 5 és 50 forintos államjegyek bevonásának, azt mondja, hogyha mindez megszűnik,mindegyik minisztérium a törvényhozás külön elhatározását fogja a készfizetések felvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölni. Mi abban a nézetben voltunk és vagyunk, hogy ennek a kissé tág törvénynek és törvényes rendelkezésnek világosabb, preczizebb, kétséget kizáró megnyilatkozással kell pótoltatnia, hogy ma már tisztázni kell és egyetértésre kell jutni, mit ért a két kor nány az alatt, hogy ezen ügyben törvényhozási határozat eszközlendő ? És igy mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy immár meglévén a pénzügyi és a technikai előfeltétele annak, hogy a készfizetések ügye nemcsak akademicze és törvényekben, hanem valóban és tényleg keresztülvitessék, ragaszkodtunk ahhoz, hogy az osztrák kormánynyal ebben a kérdésben, bár e kérdés nem tartozik a kiegyezéshez, tökéletesen tisztába kell jönnünk. En a valutára nagy súlyt helyezek a magam részéről, nagy suljt helyez erre a pénzügyminiszter ur is és az egész magyar kormány. Ez már egy elodázhatatlan, egy becsületbeli kérdését képezi a mi gazdasági szolvencziánknak, a melyet, ha csak vis major esetei be nem következnek és a mely esetek is csak halasztást idézhetnek elő, nem szabad többé elodázni. IElénk helyeslés.) Hiszen nem azért szereztük be a nagy aranykészletetet és nem azért teremtettük meg nagy áldozattal a készfizetésnek feltételeit, hogy azt, ha az európai politikai és pénzügyi helyzet is megengedi, tényleg életbe ne lépfessük és ne lépjünk be a többi európai államok sorába, a hol már régen megszűnt a papirgazdaság. fÜ/énA helyeslés jobbfelöl.) Ma már tényleg nálunk nincs meg, de minden perezben felbillenhet e részben a dolog, mert ha a két kormány és az Osztrák-Magyar Bank, a mely olyan kitűnően, szakszerűen és óvatosan kezeli a kérdést, nem tudták volna előkészíteni a mai állapotot, máig is ázsiónk volna. Szóval, ezt a kérdést nemcsak elvekben és teóriában, hanem gyakorlatilag is meg kell oldani. (Elénk helyesles.) Ennek folytán megállapodás jött létre közöttünk — és ez osztrák érdek is és magyar érdek is, bár nem tagadom, hogy a legnagyobb súlyt mi helye/tük rá — hogy miután az előfeltételek megvannak, a mint az utolsó államjegy be lesz vonva, a mi megtörténik február 2S-án, haladéktalanul törvényjavaslatok fognak előterjesztetni, a melyek a készfizetések megkezdését rendelik el. (Eiénk helyedén a jobboldalon.) Ezzel a készfizetések technikus megkezdésének az ideje egész közelbe van hozva, A napot az a törvény azért nem határozhatja meg, mert ez pénzügyi és jogi következményeiben fontos, olyan kényes operáeziő, hogy február 28-án előre megmondani, hogy az évnek melyik napján fog a megkezdés megtörténni, nem lehet. (ügy van! jobbfdi.l) Ez a törvény felhatalmazást fog tartalmazni arra nézve, hogy . . . (Egy hang a szélsbbaloldalon: Ez a kecske! Mozgás a baloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Ralijuk! Halljuk! Rendre kell utasítani! Elnök csenget.) Mondom, ez a február 28-át követő napon előterjesztendő törvény tehát tartalmazni fogja, hogy azok a feltételek, a melyeket az osztrák és magyar törvények a készfizetések megkezdésére elrendelnek, megszűnvén az államnak az a kötelezettsége, hogy az államjegyeket fizetés helyett elfogadja, miután azok bevonatnak a két kormány által megvalósittassanak és a készfizetés felvétele iránt intézkedjék. Azonban ma már tisztába van hozva és meg van állapítva egyezményileg közöttünk az, hogy ezen operácziónak tényleges keresztülvitelét csak vis major esetei és olyan rendkívüli események halaszthatják el — azok is természetesen csak addig, a meddig az az állapot tart, a melyek között ilyen fontos, nagy pénzügyi operácziót az adott időben keresztülvinni minden kétséget kizárólag és nyilvánvalóan lehetetlen. (Élénk helyeslés jobb felül.) Azt gondolom tehát, tisztára van állítva teljesen, hogy elmozdithatlanul és elvitázhatatlanul megtörténik a késziizetések megkezdésének elrendelése. A vis major eseteit természetesen — de csak ezeket — kizárni nem lehet. A törvény annak idején erről oly tág és nem tiszta, tekervényes szerkezetben intézkedett és oly általános módon, hogy az nem képez semmifele tekintetben sem garancziát arra nézve, mert csak országgyűlési határozatról szól ez ügyben. Ma minden lehető garanczia ebben a tekintetben megvan a kormányok megállapodásában és a magam részéről ugy tekintem ezt az ügyet, mint a mely teljesen és véglegesen tisztázva van a két kormány között és a melynek csak tényleges mielőbbi életbeléptetéséről van szó. (Elénk helyeslés jobbfelél.) Krasznay Ferencz: Tehát nincs terminus! (Nagy zaj és mozgás.) Széll Kálmán miniszterelnök: Természetszerű, erkölcsi, és dologbeli egyedül possibiLs terminus igenis van, csak hogy nincs törvényhozás, a mely februárban elhatározná, hogy például ju40*