Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-184
314 ÍS4. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. a melyek közérdekű és nem közkereseti társaság részéről bocsáttatnak ki, a mieinkre ép ugy mint az osztrákokéra, csak fél százalék adó fog kMettetni, mert ugyanannyit vetnek ki odaát, eddig kettőt vagy hármat vetettek ki. A paritás alapján tehát ezentúl úgyszólván egészen felmentetnek az adótól. A többiek pépedig, a melyek nem ily intézetek részéről bocsáttatnak ki, hanem közkereseti társaságok, bankok részéről, olyan elbánásban fognak részesittetni, mint a hasonló kategóriájú osztrák záloglevelek részesülnek, tehát teljesen a paritás alapján. Ez a kérdés tehát mindkettőnk részére ugy van megoldva, a mint a helyes és méltányos közvélemény eddig óhajtotta, mindenben a paritás alapján, ugy a járadékkötyényekre, mint a záloglevelekre vonatkozólag. (Elénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) A tárgyalások egyik momentuma volt az u. n. tiroli gabonailleték. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tiroli gabonailleték emberemlékezet óta fennállott Tirolban. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy a közös vámterület alapján ez anomália, anachronizmus, s elvileg abszolúte nem igazolható állapot. (Mozgás a szélsőbaloldalion. Halljuk .' Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Ha Tirolban termett gabonára is kMetnék a vámot, akkor abszolúte nem lehetne hozzá szavunk, mert ahhoz joguk van, ugy, amint hasonló módon jogunk volna hozzá nekünk is. De mert nem vetik ki az ottan termett gabonára a vámot, csak minden oda érkező gabonára, — akár magyar, akár osztrák, vagy akárhonnan jön, — kétségtelen, hogy a vám közösség elve mellett ez teljesen tarthatatlan helyzet, a magyar kormány erre nézve azt az álláspontot foglalta el mindig, hogy kMánta, követelte ennek a tiroli gabonavámnak a megszüntetését. Beőthy Ákos: Siker nélkül. Széll Kálmán miniszterelnök: Az osztrák kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy elvileg lehetetlen neki vitatnia ennek az állapotnak a jogosultságát, de mert ez az állapot oly sok idő óta tart, bizonyos átmeneti idő kell itt, mert igen nagy financziális nehézségek állnának elő, ha megszüntetik, a mennyiben Tirol nem nélkülözheti ezt az emberemlékezet óta fennálló bevételt. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mi a tárgyalások során sürgettük a régi egyezmény végrehajtását és a végmegoldásban arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy elvi álláspontunk fentartása mellett a vámszövetség tartama alatt a tiroli gabonavám további fentartásába beleegyezünk. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző : Bánffy már eltörülte ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Beleegyezünk azért, mert — és ebben eltér a kormány a régi megállapodásoktól, mert az eddigi megállapodások szerint 1904-ben meg kellene szűnnie — beleegyezünk azért, mert a kérdésnek alapos és minden irányban való megvizsgálása után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez egy szépséghiba, elvileg helytelen, de az országnak semmiféle materiális érdekét ez a tiroli gabonailleték nem érinti. Nem érinti azért, mert egy fillérrel sem olcsóbb az a gabona, mely odamegy, minthogy a belfogyasztási adó oly területen szedetik, a mely a maga szükségletének csak igen kis részét tudja fedezni. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A közgazdaság általános elvei szerint, ha a gabona oly helyre megy, a hol feltétlenül rá vannak szorulva és a hol nem tudják pótolni saját terméssel, mert lehetetlen, az az illeték, a melyet ott szednek, kizárólag a fogyasztót terheli, az abszolúte árcsökkentő hatással nincs. Mutatják ezt a következő adatok. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Tirolban a búzatermés átlag 175.000 métermázsát tesz ki, a bevitel pedig 766'000 métermázsa, tehát majdnem négyszer annyi. A rozstermés 280.000 métermázsa, a bevilel 293.000 métermázsa; az árpatermés 100.000 métermázsa, a bevitel 265.000 métermázsa; a zabtermés 54.000 métermázsa, a bevitel 430.000 métermázsa: a tengerinél a termés 240.000 métermázsa, a bevitel 520.000 métermázsa, s igy körülbelül 20 százalékát a szükségletnek tudják csak termelni és 75 — 80 százalékát be kell nekik hozniok. Ilyen állapot mellett lehetetlen azt mondani, hogy ez csak a legkisebb mértékben is birna árcsökkentő hatással; egyáltalán nincs ily hatása. Mutatják az árak is, hogy Tirolban, Innsbruckban az árak annyMal nagyobbak, a mennyit a szomszéd piaczoknak távolsági tényezője, vagyis a szállítási költség, plusz ez a beviteli illeték kitesz. A 76 kilós búza 23 korona 71 fillér volt Innsbruckban, holott Salzburgban 17 korona, St.-Veiton 17 korona 33 fillér és Völkermarkton 16 korona 88 fillér, vagyis épen ezen illetékkel és a szállitási költséggel nagyobb. A rozs Tirolban 20 korona 87 fillér, Salzburgban 15 korona 66 fillér, Sanct-Veiton 15 korona 80 fillér és Völkermarkton 16 korona 27 fillér. Az árpa 19 korona 71 fillér Tirolban, Salzburgban 15 korona, Sanct-Veiton 13 korona. A zab 20 korona Tirolban, Salzburgban 15 korona, SanctVeiton 16 korona. Ebből világos, hogy anyagi kárt a mi gabonánknak, vagy bárki gabonájának a bevitele nem szenved, nem csökkenti az árat, tehát anyagi kárt semmit sem okoz. Mind a mellett, mint egy helytelen dolognak a megszüntetése mellett a magyar kormány elvi okokból és azért küzdött, hogy ellenérték nélkül a megállapodások végmérlegét rontani nem akarta. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Mindaddig elleneznünk kellett az illeték fentartását és nem gyakorolhattunk előzékenységet, a m ; g egy másik kérdésben hasonló előzékenységet nem tanúsított irántunk az osztrák kormány. De a mikor ez megtörtént, miután egy olyan dologról van szó, a
