Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-184
312 ÍM, országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. Minő arányban áll egymáshoz, t. ház, a sovány sertéseknek Magyarországból Ausztriába való kMitele és a hizott sertéseknek oda való kMitele az utolsó három esztendőben ? (Sallju/c! Halljuk! jobbfelöl.) 1899-ben 79"519 darab, vagy mondjuk kerekszámban: 80.000 darab sovány sertés ment ki Ausztriába e 1 /^ millió korona értékben; 1900-ban 127.399 darab ment ki 5,600.000 Kértékben; 1901-ben kiment 181.000 darab körülbelül 8 millió K értékben. Ezzel szemben hizott sertés 1899-ben 311.000 darab vitetett ki 43,000.000 K értékben; 1900-ban kiment 355.000 darab 53,000.000 korona értékben és 1901-ben 437.000 hizott sertés vitetett ki körülbelül 60,000.000 K értékben. Mig tehát a tőlünk Ausztriába kMitt sovány sertések értéke 6 és 8 millió korona között mozog, addig az Ausztriába kMitt hizott sertéseink értéke 50—60 millió korona közt ingadozik. Ez tehát talán mégis csak evidens módon bizonyitja azt, hogy Magyarországra nézve a hizott sertések kMitelének biztositása, illetőleg a teljesen szabad forgalomnak e tekintetben • való_ biztositása a legnagyobb fontossággal bir (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és ez a fontos előny ebben az egyezményben, a mellett, hogy az osztrákok érdekeit a sovány sertések tekintetében szem előtt tartottuk és kielégítettük, a legteljesebb mértékben és nyilt, világos egyezségben biztosítva van, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélső baloldalról: Drágán fogjuk mi azt megfizetni! Mozgás jobbfeliíl. Halljuk! Halljuk!) Nekem itt most arról kell beszámolnom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) és Krasznay t. képviselőtársam a maga igazságérzetében talán el fogja fogadni azon álláspontom jogosultságát, hogy én most arról tartozom beszámolni: történt-e a létező és ma érvényben álló egyezségnek olyan módosítása, a mely Magyarország kárával jár, vagy a mi érdekeink sértését tartalmazza? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: A maga összességében sérti az egyezség az érdekeinket! Pichler Győző: Disznó szerencse! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: At kell térnem ezek után, t. ház, egy másik nagyon fontos tárgyra, a mely egyezkedéseinknek egyik tárgyát és a kiegyezésnek egyik alkotó részét teszi. (Halljuk! Halljuk!) 1870-ben és 1873-ban alkottattak törvények, a melyek bizonyos, a két államot érdeklő egyenes adózási viszonyokat szabályoztak. Ezek a törvények részint a mai viszonyoknak már nem felelnek meg, részint egyes kitételeikben annyira homályosak, hogy azokra vonatkozólag egy ujabb egyezmény kötése feltétlenül szükségessé vált. így a duna-gőzhajózási vállalatokat illetőleg megállapodás történt arra nézve, hogy minden vállalat, ugy az Osztrák Gőzhajózási Társulat, mint a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat és bármely más még alakulandó társalat azon állam kincstárába fizeti adóját, a melynek területén üzletét folytatja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Csak azután kartellre ne lépjenek! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindegyik a maga üzlete után fizeti adóját a kincstárnak, teljesen a paritás alapján. Ezeken kMül szabályozva lett egypár kisebb jelentőségű kérdés, a mely ide vonatkozik. Az egyik az, hogy azok a szolgálati illetmények és nyugdijak, a melyeket állami, országos, megyei, községi pénztárak fizetnek, azon állam javára számolandók el, a hol a kifizetés történt. Ezzel el van érve, hogy azok a nyugdijasok, — a mi nyugdíjasaink — a kik Ausztriában tartó/.kodnak, azért a nyugdíj utáni adóikat itt fogják fizetni, természetes, hogy a külföldi közös orgánumoknak a maguk fizetése utáni adója, ugy, mint eddig, a quóta szerint fog elszámoltatni, valamint hogy az ő Felsége személye körüli minisztériumnál alkalmazott tisztviselők adója tisztán és kizárólag a magyar kincstárt illeti. Azonkívül kimondatott ezen egyezményben az, hogy a magyar tőke-kamat és járadékadó, valamint az osztrák járadékadó és személyi jövedelmi adó fizetése alól felmentetnek azok, kik az egyik államban mint annak polgárai jövedelmet húznak a másik állam területén, habár alkalmazva vannak állandóan akár az államnál, akár az udvarnál. Ezzel el van érve, hogy a mi honpolgáraink, a kik a másik államban laknak, kétszeres adó alá vonatni nem fognak. Van még ennek a megállapodásnak ezeknél fontosabb része, a mely, a mint gondolom, szintén igazságosan és méltányosan van elintézve a két félre nézve. Az 1870. évi törvéuyczikk azt mondja, hogy azon üzletek után, a melyek raktárakkal birnak és üzletük kiterjed mindkét állam területére, ott kell fizetni az adót, a hol az az üzlet folyik, a hol az a raktár van. De a kifejezések nagyon homályosak, félremagyarázásokra vezetnek az alkalmazásnál ; nem tudtak eligazodni az orgánumok és igy történt, hogy a mi malmaink, a melyek Ausztriában raktárakat állítottak fel, adó alá vonattak, valamint az osztrák gyárosoknak itteni raktáraira olyan adókMetés és eljárás indíttatott meg, mely az ő kétszeres megadóztatásuk jellegével birt. Ezen kétszeres megadóztatás kísérlete ellen a budapesti kereskedelmi kamara már előzőleg, a mint a szándékot észrevette, feliratot is intézett a kormányhoz, a kMetés azon az alapon, mint a hogy megkezdetett és megkiséreltetett, fentartható a maga egészében nem is lett volna. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a lapok közöltek erre nézve igen nagy összegeket és Kossuth Ferencz t. barátom is egy ilyen összeget emiitett fel a múltkor, gondolom, valami
