Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

18í. országos ülés Í903 január 16-án, pénteken. 311 állatforgalom egyezmények utján és részletes szabályzatok utján lépett életbe és biztosíttatik mindkét állam számára. A vám- és kereskedelmi szövetségnek 21. §-a érintetlenül tartatik fenn, sőt a maguk lényegében azon megállapodások is, a melyek ezen törvény értelmében a két kormány között annak idején történtek, és a háznak be lettek mutatva. Négy évi tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy ezek a megállapodások egy bizonyos kiegészítést igényelnek a sertésforgalomra elveiknek teljesen sértetlen fen tartása mellett Ki kell emelnem először is, hogy a szarvasmarha szabad forgalmára vonatkozó egyezmény teljesen változatlanul tartatik fenn. Csak a sertéseket illetőleg történik kiegészítő módosítás. Első sorban a sertésvész uralgásának idejére, kizárólag csak a sertésforgalomra szorítkozva és a sertésvész behurczolásának lehető meggátlása czéljából két kiilönböztetést kellett tenni a. sertésekre nézve. Az uj megállapodásban t. i. meg van egymástól különböztetve a tenyész- és a sovány-sertés a levágásra szánt sertéstől. A tenyészsertések, a melyek darabonkint szedetnek össze és a melyek, ha egyik állam területéről a másikra hozatnak és a sertésvész elhurczolását igen könnyen előidézik, mert a szabad forgalom tárgyai, hogy a sertésvésznek elhurczolása meg legyen akadályozva az illető kormány, tehát a magyar kormány és az osztrák kormány kizárólagos, a maguk autonómiájának körében teljesített 35 napi ellenőrzése után bocsáttatnak szabad forgalomba egyik államból a másikba. (Zaj a szélsőbalotdalon. Felkiáltások : Ez borzasztó! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Ez mindkét félre nézve szükséges, mert lehetetlen szemet hunyni az előtt, hogy az ilyen u. n. szedett sovány sertések, a melyek száz helyről is szedetnek össze, és nem levágásra, de továbbtartásra mennek, szabad forgalomban ellenőrzés nélkül bocsáttassanak be. Ezek nagyon alkalmasak arra, hogy a sertésvészt százfelé elhurczolják. E miatt csak bajunk lehetne a külfölddel is az állategészségügyi kérdésekben. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Hallatlan! Halljuk! Hallsuk ! jobb felöl.) Tessék bevárni a továbbit, hiszen nem lehet Ítéletet mondani, ha csak az egyik részét halljuk a dolognak, majd ha meghallják, miről van szó, máskép ítélnek. (Élénk helyeslés jobbról. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak a másikat is meghallgatni. Ennek ellenében kMan mondva, (Halljuk! Halljuk!) hogy a levágásra szánt sertés, tehát a hizott sertés — és itt van nekünk nagy érdekünk, mert nem is az a mi érdekünk és egyik nyerstermelő országnak sem az az érdeke, hogy sovány sertés menjen ki, hanem az, hogy hizott állapotban menjen ki — vészmentes területekről szabadon megy ki bárhová. (Zaj a szélsőbaléit! álon.) Pichler Győző: Eddig is így volt! Széll Kálmán miniszterelnök: De mert ebben semmi sincs, továbbmenőleg az van stipulálva, nem benső kezelési megállapodásként, de nyilt, a parlament előtt fekvő, a kiegyezés kiegészítő részét képező egyezményben, hogy azoknak a községeknek is, a melyek fertőzve vannak, egyes udvaraiból, ha ezek maguk vészmentesek, minden előzetes és külön engedelem nélkül, szabadon megy ki a hizott sertés (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) vágóhidakra és fogyasztási piaczokra. Pedig ezek a vágó sertések csakis oda mennek és oda valók. Es a magyar földmMelésügyi miniszter és az osztrák belügyminiszter között, a ki ez ügyeket a maga resszortjában kezeli, egyezményileg 270—280 ilyen vágóhíd és fogyasztási piacz van kijelölve Ausztriában, a hová hizott _ sertés még fertő/ött községből is kimehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát nem kell engedélyt kérni. Engedély mellett pedig még fertőzött udvarból vagy fertőzött szállásból is kimehetnék a hizott sertések. (Elénk helyeslés jobbról.) Különben hiszen ez az utóbbi alig fordul elő. A sertésforgalom lebonyolításának ez a módja mindkét fél jogos érdekeit teljesen kielégíti. Ausztriának garancziákat adunk arra nézve, — s ezt megkövetelheti tőlünk, mert hiszen a szomszéd községtől vagy vármegyétől is megkövetelem, — hogy a sovány sertéseknek ellenőrzés nélküli, továbbá szabad forgalomba való bevitele által ott minduntalan sertésvész elő ne álljon, viszont nekünk Ausztria garancziát ad arra nézve, a mi nekünk nagy érdekünk, t. i. hogy sertéseink minden előzetes, külön engedély nélkül még a fertőzött községből is 260—280 vágóhidra és fogyasztási piaczra mehessenek. Olyan megoldás ez, melynél valóban latolva van mindkét állam érdeke, melynél mindkét államra nézve — és ez a helyes — abban a vonatkozásban, a mely rá nézve fontos, a megoldás előnyös, mert ez most világos, nyilt, a parlament elé terjesztendő egyezségbe lett foglalva. Szerencsés megoldása a kérdésnek. Mindkét államra nagy előny háramlik abban a tekintetben, a mely ott számba jön. Ausztriában számba jön az, hogy be ne hurczoltassék a sovány sertések által a vész, nálunk számba jön az, hogy a hizott sertések akadálytalanul kMitethessenek. (Élénk helyeslés jobbról.) A ki tehát ezt elfogulatlanul bírálja, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) az kénytelen lesz beismerni, hogy ebben nemcsak hogy semmi érdeksérelem sincs az egyik félre nézve sem, hanem hogy sikerült komoly tárgyalás és a kérdésnek komoly megvizsgálása után oda jutni, hogy mind a két félnek proeminens érdeke a maga teljességében biztosítva legyen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez mennyire igy van, t. képviselőház, azt csak egypár számadattal akarom illusztrálni; pár számadattal kívánom bizonyítani, hogy mennyire érdekünk az, hogy hizott sertéseinknek minden engedelem nélküli, szabad kMitelét biztosítsuk.