Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

310 ÍS4. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. tárgyalásoknak egy marge-ot kellett adni és azzal szemben, hogy a mi mezőgazdasági térménjeink oly jelentékeny vámvédelemben részesültek, egészen természetesnek (Felkiáltások balfeliil: Természetes!) tűnhetik csak fel, hogy viszont az osztrák iparnak hasonló érdekeit szintén számba vettük. (Nagy zaj és ellenmondás a szé/s'ibalohlalon. Elnök csenget.) Az ipari vámoknál van több jelentékeny csoport, a mely semmi vámemelésben nem részesült és ezek között igen sok olyan czikk, mely valóban a kisember fogyasztását képezi, szóval a nagy, tömeges fogyasztást, a melyben mi vagyunk Ausztriának a vevői. A közönséges pamut-áruk, a simák, nyers állapotban, festve, nem estek emelés alá; fehérítve csekély mérvben, a mustrások nyers állapotban kis emelésben, fehérítve, festve szintén nem lettek emelve, vagy csak nagyon csekély kikerekítessél — egy-két koronával. Juttaszövetáruknál nyers ál'apotban nem történt emelés. Ezenkívül nem történt emelés a következőknél: külön meg nem nevezett gyapjúáruknál, mint előbb is mondtam, a legalacsonyabb kategóriában, vagyis a legolcsóbb és legdurvább ezen áruknál nincs emelés, a súlyban van némi eltolás; (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mennyi?) ma 119, lesz 120 a vám; nap- és esernyőknél egyéb szövetekből, a melyek t. i. nem selyemből vannak, külön meg nem nevezett ruházatoknál, fehérnemüeknél stb., az eddigi vámpótlékot megtartottuk és így minden módosítás nélkül jött az eddigi vámtarifa az uj vámtarifába. Papiros-tapéta, közönséges öblös üveg a maga természetes színében és fehér szinben, porczellán, másféle és fehér, gőzekék, tinta, nem lettek felemelve, mint olyan czikkek, a melyek elsőrendű szükségletet képeznek és a hol az emelés a fogyasztást igen érzékenyen sújtotta volna. Az ipari védelem, a melynél mi is érdekelve vagyunk és pedig nem is oly kis, jelentéktelen mérvben, hazai iparunk által, a mely kérte és követelte a vám emelését, a következő csoportok említhetők fel, a hol vámemelés történt, ilyenek: a cognac, a pezsgőbor, tésztanemü, hus elkészítve, huskolbász, főzelék, konzervek, kötelek, alattsagok kenderből, tarka papir, sima és rajzosra préselt, marha- és lóbőr talpbőrszerüen kidolgozva — ennek a mi bőriparunkra is hatása volt — hátdarabokban növényi anyaggal és ásványi anyaggal cserezve; azután emeltetett a borjubőr, a cserzett juhbőr, kajtószijak növényi anyaggal cserzett bőrből és irhává kikészített vagy ásványi anyagokkal cserzett bőrből, vasszerkezetek, drótáruk, sinmegerősitő eszközök, gő/kazánok vasból, gőzmozdonyok és lokomobilok, külön meg nem nevezett gépek, dinamogépek és elektromotorok, stb. Ezzel, t, képviselőház, gondolom, habár a tarifát kézbe kell venni, és tömkelegén keresztül gondos megvizsgálás és tanulmányozás után lehet csak róla alapos meggyőződést szerezni. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) azt hiszem, mégis képét adtam annak, . . . (Egy hang a szélsöbaloldálon : A nyers gyapjúval mi történt ? Nagy zaj. Elnök csenget.) Szalay László: Talán aranygyapjas akar lenni ? (Zaj a Síéls'úbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . képét adtam annak, hogy mik azok az őstermelési czikkek, a melyeknek védelmét (Folytonos zaj, Elnök csenget.) elsősorban magyar mezőgazdasági érdekből — bár az osztrák mezőgazdaságnak is hasznára fog válni — követeltük, elég magas vámemeléssel, és mik azok az ipari czikkek, a melyeket igenis a méltányosság és viszonosság elve alapján konczedáltunk az osztrák iparnak, részben a magunk iparának is. Ez még nem jelenti azt, hogy ezzel az autonóm vámtarifával le van zárva a mi vámpolitikánk és hogy ez lesz kizárólagosan alkalmazva. Döntő faktor igen, de most is azon állásponton állok, mint mindig, hogy arra kell törekedni, hogy szerződéses vámpolitikánk fentartásával hozzunk be stabilitást, állandóságot és biztosságot a mi gazdasági viszonylatainkba a külfölddel. Komolyan erre kell törekedni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert hiszen egy autonóm vámtarifa, akármilyen kitűnő az, ha szerződés nincs, mint védelmi, mint retorzionális eszköz jó, de háborút jelent és igy jelenti az ingatagságát, bizonytalanságát a viszonyoknak, a mi sem nekünk, sem azoknak, a kikkel esetleg ebbe keverednénk, nem használ, de csak gyengít és károsít. El kell kerülni, bicsak el lehet kerülni. En tehát a szerződési politikának vagyok hMe, annak az alapján állok. Remélem, a külföldi államok is ebben fogják érdeküket látni, mert az övék olyannyira, mint a mienk. Minden egyes szerződés fogja azután a végleges vámokat megállapitani. Az autonóm vámtarifára ki kell még emelnem, hogy amíg az eddigi tarifa hatályának határideje nem volt meghatározva, az tovább folyt, mig egyetértéssel a két állam részéről nem mődosittatik: ez a tarifa, amely ezen egyezménynek kiegészítő része, a vámszövetség határidején;, tiz évre van kötve. At kell térnem most egypár olyan tárgyra, a melyek ennek az előleges egyezkedésnek lényeges tartalmát képezik, s a melyekre vonatkozólag igen nehéz és hosszas tárgyalások után odajutottunk, hogy a megoldás létesült és, gondolom, olyan alapon, a mely ezekben a kérdésekben mindkét félre nézve csak előnyöket tartalmaz. Krasznay Ferencz: Halljuk a készfizetéseket ! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy jelentékeny és nagy kérdést képezett az állatforgalom ügye. (Halljuk! Halljuk!) A mint méltóztatik tudni, a vámszövetségnek 21. §-a az állatforgalom szabadságát állítja fel és határozmányokat tartalmaz, a melj éknek alapján ez az