Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

306 ÍM. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. mánya a közös vámterületnek, abból a közös vámbevételből, mielőtt az mindkét államnak a javára elszámoltatik, egy vámátalány mint vámkezelési költség számíttatik le. Ez a vámkezelési költség most a mai viszonyok számbavételével jelentékenjen felemeltetett, a mennyiben a magyar részre, a magyar határvám-szolgálatra szánt 900.000 korona 1,600.000 koronára és az osztrák részre szánt határvámszolgálati költség öt millió koronára emeltetett. Ez eddig külön törvényben foglaltatott, most bevettük ebbe a törvénybe, a vámbevételek közösségére vonatkozó 1887. évi törvényczikk hatályának érvénybentartásával együtt, hogy ne legyen szükség külön törvény alkotására. Gondolom, természetszerűleg ebbe is tartozik. Ezen, tulajdonképen csak áttételen kMül bárom apró módosítás van a vámszövetségi törvényben. Egyik arról szól, hogy a fennálló régi harminczad- és vámszabályok uj, a mai szolgálatnak megfelelő vámszabályzattal lesznek felcserélendők. A másik az, hogy ama czikkelyébez az eddigi vámszövetségnek, a mely a tengerészetröl és a tengerészeti ügyről szól, toldalék jutott, a melyben kimondatik, hogy a két állam a tengerészetnek betegsegélyzési ügyére vonatkozólag lehetőleg mielőbb fog intézkedni, lehetőleg egyenlő módon. A harmadik az írói jog kölcsönös tiszteletben tartásáról szóló szakaszra vonatkozik, és inkább csak stiláris vagy az értelmet kiegészítő kis toldalék. E három, mondhatnám, egészen jelentéktelen kis módosításon kMül a vám- és kereskedelmi szövetség abban az alakban és azzal a tartalommal fog a t. ház asztalára letétetni, a melylyel az eddigi vám- és kereskedelmi szövetségek birnak. E mellett a létrejött egyezkedésnek egyik sarkalatos tételét képezi, hogy azok a törvények, a melyek 1899-ben megalkottattak a magyar törvényhozás részéről, a melyeknek azonban nem lehetelt hasonló törvény-alakot adni odaát és a melyeknek megfelelő császári rendeletek bocsáttattak ki a 14-ik §. alapján 1899. szeptember 29-ikén, mondom, ezek odaát törvényes, végleges érvényre juttassanak törvényalkotás utján, vagy pedig a Iieichsrath által való helybenhagyás utján, a mi az egyes törvények szerint változik, de különben csak formai dolog. Ezek tehát Ausztriában is törvényerőre fognak emelkedni. így változatlanul törvényerőre kell, hogy emelkedjék az átutalási eljárás egyetlen módosítás nélkül, ugy, a mint megalkottatott. Kötelezettséget vállalt az osztrák kormány arra, hogy változatlanul fogja törvénybe iktatni a bankügy rendezéséről, a 80 millió adósságról, az éremtörvényekről, a valutatörvényekről 1899-ben megalkotott törvényeinknek megfelelő rendeleteket; ép ugy az illetékügyről és a fogyasztási adókról szóló törvények seregét, a melyeket nem akarok most elősoz-olni, a melyeket mind annak idején megalkottunk. A kiegyezés azon egész területe, a mely a vámszövetség mellett még az 1899 diki törvényalkotásnak tárgyát képezte, változatlan marad minden érintés nélkül. At kell térnem most az egyezkedésnek egyik, mondhatnám, leglényegesebb alkatrészére és ez a tarifa. Hiszen egy ország gazdasági politikájának anyagi tartalma tulajdonképen a tarifa és az azon alapuló, annak idejében megkötendő szerződések. A vámszövetségi törvény az a nagy elvi keret, a melyben a közösség folyományát képező egyes elvek és ügyek szabályoztatnak; de a vámpolitikának úgyszólván savát, a vámpolitikának hatása szempontjából igazi lényegét, a vámtarifa dönti el. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nem kell mondanom, hogy a tárgyalások során a vámtarifa képezte a feladatok legnehezebbikét, mig végre sikerült ezt a kérdést is tisztázni. A mostani európai vámpolitikának a hatása alatt áll minden állam, ma minden állam a védelemnek egy hatványozott módszeréhez folyamodik, hogy nemzeti munkáját és termelését a maga számára biztosítsa. És még hatványozza ezt a nehézséget az is, hogy a végén is még csak általános körvonalakban áll előttünk, hogy mi sorsa lesz azoknak a tárgyalásoknak, melyeket a külföldi államokkal meginditandók leszünk, és a végén nem jegeczesedett ki még véglegesen a többi államnak sem a vámpolitikája, mert hiszen ma még mind az előkészítés stádiumában van, — legmesszebb van Németország. Pedig e nélkül is elég nehéz a feladat, mert kétségtelen, hogy bár mi ketten, Ausztria és Magyarország, sok irányban a gazdasági életben kiegészítőlég állunk egymással szemben, nem lehet tagadni, hogy azért igen sok érdekeltérés és itt-ott érdekellentét is mutatkozik. Ezért, ha már magában egy államnak saját gazdasági szervezetében nem könnyű a különböző gazdasági ágazatok és érdekek kiegyenlítése és összhangba hozatala, annál nehezebb ez, mikor a két államterület érdekeinek kiegyenlítését közös vámterület keretében kell elérni. Én azt hiszem és azt hiszi a kormány, hogy a munka, a melyet mi legközelebb elő fogunk terjeszteni, bizonyságot fog tenni arról, hogy mindkét kormány becsületesen, nagy odaadással és egymás iránti méltányos . tekintettel — és csak ugy lehetséges — igyekezett az egymástól eltérő, egymást nem mindig fedő . . . Krasznay Ferencz: Kizáró! Széll Kálmán miniszterelnök: , . . érdekeket a vámközösség keretén belül lehetőleg összhangba hozni. Az elv, melyet elénk állit a helyzet és az 1899-iki törvény, az volt, hogy olyan uj vámtarifával kell fölcserélni a régit, melyben a mezőgazdasági érdekek, az ipari érdekek és a két államnak érdekei egymással lehetőleg összhangba hozassanak, hogy ép ugy védelemben részesüljön a mezőgazdaság, a mint védelemben részesüljön az ipar. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez volt a feladat.