Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-184
184. országos ülés 1903 január 16-án, pénteken. 307 - - Már most megállapítani ennek a védelemnek a mértékét minden iparágra, minden termelési és gazdasági ágra nem könnyű feladat, mert hiszen a fogyasztást és a fogyasztó érdekeit is szem előtt kellett tartani és nemcsak a magyar fogyasztóterület érdekeit szembeállítva az osztrák ipari termeléssel, hanem a magunk fogyasztóit is a magunk termelőMel, A közös vámterület előnyeiben és következéseiben nem szabad csak egyik államnak részesülni, mindkettőnek egyaránt van joga ebhez. Egyet ezen feladat megoldásánál felejteni nem volt szabad és ez az, hogy ha mi a vámterület közössége által Ausztriának és Ausztria iparának biztosítjuk magas vámokkal a fogyasztási piaczot, nekünk jogunk van követelni, hogy a magunk termelése számára egyenértékű vámokkal biztosítsuk az osztrák piaczot... (Zaj a szélsobcdol dalon.) r Krasznay Ferencz : Általános drágulás ; ez öli meg az egészet! (Halljuk/ Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . nehogy bekövetkezzék az, hogy a külföldnek védő, úgyszólván expulzM vámpolitikájával kiszorulván a külföldről az a termény, a mely nekünk versenytársunk, bejöjjön ide és versenyezzen itt azzal a mi termelésünkkel, a mely drágábban és mostohább viszonyok között dolgozik. Ezt az elvet kellett tehát érvényesíteni. És pedig ugy a mezőgazdaságra, mint az iparra. Első sorban az eddig elhanyagolt mezőgazdasági vámvédelemre. Ha a Nyugat elzárkózik előlünk, lehetetlen, hogy mi ne védjük magunkat azon tengerentúli és nem tengerentúli államok ellen, a melyek bennünket különben, ha meg nem védjük határainkat e tekintetben, elözönlenének és lefoglalnák a két állam piaczait, a melyeket első sorban saját termelése számára keli biztosítani és a mi termelésünket nemcsak megkárosítanák, hanem veszélyes helyzetbe hoznák. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szétsöbaloldalmi.) A mi a mezőgazdaságot illeti, (Halljuk! Halljuk') a mezőgazdasági vámok felállításánál igyekeztünk a mezőgazdaság számára mindazt a védelmet biztosítani, a mi ezen szempontoknál és az adott európai helyzetnél fogva feltétlenül szükségesnek mutatkozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Másfelől az iparvámok megállapításánál, (Mozgás a szélsöbaloldnlon.) hogy ha a közös vámterületen... Krasznay Ferencz: Ausztriának monopóliumot adni! (Mozgái a szélsőbalok!álon. Egy hang: Természetes! Az a kiadott jelszó! Zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: ... ha a közös vámterületen a mi mezőgazdasági érdekeink biztosítására a közös autonóm vámtarifával megkapjuk a kellő védelmet, lehetetlen volt elzárkóznunk az elől, hogy miután a külföld nemcsak agrár-vámokat hoz be, hanem nagy iparvámokat is, az ipartermelést is kellő védelemben kell részesiteni, — a ki Németország tarifáját ismeri, az be fogja ismerni, hogy ott jelentékeny nagy iparvámemelések vannak, a svájczi ipart ugyanígy védik s az készül más országokban is — miután tehát a külföldi ipar nagy vámokkal védve, a külföldi behozatalt kiszorítva, otthon az eddiginél nagyobb nyereségre tesz szert, olcsóbban dobhatja áruczikkeit oda, a hol értékesíteni akarja, — hiszen kell is neki, mert a termelés fokozásával otthon nem értékesítheti, — nem tagadható, hogy teljes a jogosultság arra vonatkozólag is, hogy viszont az osztrák ipart védelem nélkül ne hagyjuk azon ágazataiban, a melyekben védelemre szorul. (Nyugtalanság a baloldalon.) Igyekeztünk itt is — majd a tarifa tanulmányozása meg fogja győzni a t. képviselő urakat — két szempontot szem előtt tartani, (Halljuk! Halljuk!) Először is, hogy ne menjünk túl, a mennyire lehet, a paritáson, a mely más államok ipari védvám-politikájában van megállapítva és szem előtt kell tartanunk másodszor, hogy egy bizonyos marge legyen meg a külföldi tárgyalásoknál, a melynek azután nemcsak az osztrák ipar, hanem a magyar mezőgazdasági érdekek is hasznát fogják venni és kell, hogy hasznát vegyék. Figyelemmel voltunk továbbá arra, hogy oly áruczikkek, a melyek a tömeges fogyasztásnak czikkei, tehát a nagy fogyasztó közönségnek szükségletei, a melyek csekélyebb értékűek és a melyek a szegény embernek a használati czikkei, vagy épen semmi vagy csekélyebb vámemelésben részesüljenek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És az ipari vámemeléseknek súlya leginkább azokra a czikkekre essék, a melyek értékesebbek, a melyek már a vagyonosabb osztályok konzumpczióját képezik, (Helyeslés jobbfelöl.) a melyek luxusczikkek, vagy oly speczialitások, a melyeknek védelme jogosult. Ha védjük a magyar gazdát, nem tagadhatjuk meg a szükségesnek mutatkozó védelmet az osztrák iparostól. (Helyeslés a, jobboldalon.) És mindezek mellett figyelemmel voltunk arra is, hogy az iparvámok tételeinek megállapításánál tekintet legyen arra is, hogy a mi iparunk érdekei is ki legyenek elégítve, és azon tóteleknél, a hol a mi iparunk érdekelve van, szintén igyekeztünk a védelmet biztosítani, mint azon tételeknél, a melyeknél az osztrák ipari érdekek léptek előtérbe. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezek azok az általános elvek, a melyeken a tarifa nyugszik. Egyet kell még megjegyeznem és ez az, hogy a tarifa, melyet előterjesztünk, autonóm vámtarifa lesz; ennek a czélja az, hogy tárgyalási alapul szolgáljon, ennek természete az, hogy az egy védvonal és egy fegyver legyen azon esetben, ha a szerződések, a melyekre törekszünk, nem jönnek létre. Krasznay Ferencz: Ez mind teória! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem teória, hanem ez tény. A német autonóm vámtarifa is csak akkor lép életbe, hogy ha szerződés nem 39*
