Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

ÍH2. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. 275 gyökerei abban a talajban ágaznak szét, a mely talaj az ő működése szinterét képezi. A magyar királyi csendőrség egy szomorú időkből ránk maradt intézményből fejlett ki, a mely intézmény az abszolutizmus letűnte után is csaknem másfél évtizeden át fentartotta magát szűkebb hazánknak, Erdélynek bérczei között, a zsandárságnak szomorú emlékezetű neve alatt. (Halljuk ! Halljuk!) Egy generácziónak az eltűnése kellett, t. ház, ahhoz, hogy az ehhez az intézményhez hozzáfűzött szomorú emlékeket eltörülje és annak azt a tiszteletreméltó helyet biztositsa, a melyet tényleg el kell foglalnia. Mert akkor az akkori csendőrség a véderőnek tényleg egyik szerves alkotó része volt, a mely véderőt mind a mai napig, érezhetőleg a magyar nemzet pénzén az abszolút hatalom nemcsak a külellenség ellen, hanem épen a magyar nemzettel szemben tartott fenn. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből az időből származik azután a csendőrségnek amaz amfibiális volta, a belügyminiszternek a rendelkezése és a honvédelmi minisztériumnak a fönhatósága alatt állván; és hogy ez igy maradt a miniszteri felelőségnek a korszakában is, a hol egyenként kell a minisztereknek és nem duplán felelősöknek lenni, ezt az 1881: III. t.-cz. alkotásakor az akkori kormányzatnak most az utódokra is bizonyos tekintetben vagy nagyon sok tekinf étben átszállott szűk látkörüsége okozta, a mely az abszolút kornak sok hagyatékához való ragaszkodását különösen a katonai téren a kormányképesség atributumának tartotta. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ebből a kétlaki állapotból származtatható le a közönség részéről bizonyos esetekben felmerült keserűség és ellenszenv ez intézménynyel szemben és ebből származtatható le a csendőrség intézményének tényleg többször itt-ott tapasztalt elfajulása is, a midőn a törvényes beavatkozás és az erőszak között nem tudnak teljes disztinkcziót csinálni, a midőn tulajdonképen a polgári élet és biztonságára hMatott közegek a polgárral s czMillel szemben, mint nem polgári hatósági fegyelem alá tartozók, igen érezhetően adták tudtukra magukat. Mert ebben a kétlakiságban az van, a mit az egyszerű magyar ember mondott: »A béka megél a szárazon és a vizén is, de hát a vizben az ur.« Ebben a tekintetben azonban ugy látszik, hogy most a jelen törvényjavaslat benyújtásánál egy bizonyos változás történt, mert a mig az 1881 : III. t.-czikket a honvédelmi miniszter ur nyújtotta be, a jelen törvényjavaslatot a belügyminiszter ur tette le a ház asztalára. Ez egy bizonyos vívmánynak tekinthető. Mindettől eltekintve azonban, t. képviselőház, a dolgoknak a jelen fejleményében, a midőn a legújabb törvényhozási intézkedések a közbiztonság közegeinek a szaporítását mintegy felhívják, én ugy hiszem, hogy elvi szempontból lehetne vitatni ezt a dolgot, de kevésbbé lehetne gyakorlati álláspontra helyezkedni a csendőrségnek szervezetét illetőleg, bár azt az elvemet mindig fentartom, hogy a honvédelmi miniszternek a csendőrséghez épen annyi köze van, mint pl. a belügyminiszternek a szinművészethez, s hogy a miniszteri felelőség egyáltalában kizárja azt, hogy egy intézményért két miniszter legyen felelős, mert kettős felelőség annyi, mint semmi felelő^/g. Általános tárgyalás szempontjából elfogadva a törvényjavaslatot, mindenesetre ki kell emelnem azt, hogy az első csendőrkerület kettéosztását nemcsak a kolozsvári kerületben levő csendőrlétszám igen nagy volta, nemcsak a határSzéll viszonyok által látom indokolva, hanem azért is, mert örömmel tekintek minden olyan intézkedést, a mely elenyésztetni törekszik azt a fogalmat, mintha Erdély még ma is külön territoriális egység volna, a mi igen kedven ez eszméje és álmodozás tárgya azoknak, kik nem mondhatók épen a magyar állami egység barátjainak s kik a magyar államot egyszerűen a Duna és Tisza mentére óhajtanák összezsugorítani. A milyen helyes volt a megosztás megszüntetése a múltban,* pl. a felsőbb jogszolgáltatás tekintetében, ép olyan helyes a jelen alkalommal is és minden alkalommal kifejezést adni e különállóság megszűntének. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fel kell említenem, a törvényjavaslat ama fogyatkozását, hogy mig az 1881: III. t.-cz. a jelenleg fennálló 6 kerületi parancsnokság székhelyének megjelölésével előre is tájékozást nyújtott, a jelen törvényjavaslat az uj kerületek beosztását, elhelyezését a belügyminiszter hatáskörébe utalván, semmiféle tájékozást nem nyújt nekünk arról, hogy milyen területen állíttatnak fel ezen parancsnokságok. Pedig épen e beosztásból itélhetnők meg, vájjon a felállítandó csendőrkerületek parancsnokságainak székhelyei tényleg megfelelőkés alkalmasok-e ama kerületekhez ? Tudjuk, hogy 1881: III. t.-cz. megalkotásakor a székhelyek megválasztását tisztán katonai szempontok irányították és a székhelyek oda tétettek, a hol egyszersmind honvédkerületi parancsnokságok is voltak. Akkor talán érthető volt, mert akkor még nem nyomultak annyira előtérbe a judikaturának, a közigazgatásnak, a határrendőrségnek és más társadalmi körülményeknek a csendőrséggel szemben megszaporodott igényei. Ma azonban mindezt tekintetbe kell vennünk s ezekkel szemben a szorosan vett katonai szempontoktól teljesen el kell tekintenünk ; ezeknek itt háttérbe kell szorulniok. .A midőn a törvényjavaslat Nagyszebeni teszi a VII. csendőrkerület székhelyévé, ebben én, t. ház, most sem látok egyebet, mint katonai felfogást. Igaz, hogy az a város talán a militáris szellemnek ápolására alkalmasabb, lévén ott egy cs. és kir. hadtestparancsnokság, 35*