Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-182
274 Í82. országos ülés 1903 január ÍH-án, kedden. nyomozó közegekre háramló több munka, továbbá egyéb viszonyok folytán beállott annak a szüksége, hogy a jövőben még ez a létszám is emeltessék. A tervezet körülbelül az, hogy 10.000 főre emeltessék á csendőrség létszáma. Ehhez képest nagyon természetes, hogy az egyöntetű vezetés, a csendőrség kiképeztetése, továbbá a csendőrtisztek alkalmazhatása, tudásuk fejlesztése, valamint az ellenőrzés eszközölhetősége czéljából, tekintettel arra, hogy mindezen tevékenység ugyszólva kizárólag a kerületi parancsnokot terheli, kívánatos az, hogy a kerületek létszáma felemeltessék és pedig ugy, hogy a régi kerületek székhelyeinek meghagyásával három uj kerület létesíttessék; az egyik a kolozsvári kerület megosztásával Nagyszebenbe terveztetik, a melynek felállítása már az 1903-dik évben kívánatos, a másik két kerületnek pedig, a melyekre ugyan még égető szükség nincs, de a tervezett csendőrlegénységi létszám és az alosztályok szaporítása folytán be fog következni, Debreczen, illetőleg Szombathely volna a székhelye. Ezek azok az okok, a melyek a kerületek számának felemelését megkívánják. Az anyagi kérdések megoldása akként czéloztatik, hogy ugyancsak a csendőrségi változott viszonyok és a bűntények és büntettek olyan nemei, a melyek kívánatossá tették a lovascsendőrség létesítését, módosultak, ennélfogva 80 főből álló lovascsendőri állás megszüntethető, az ebből származó 46.121 korona különbözet pedig a most felállítandó nagyszebeni csendőrkerületi parancsnokság költségeire fordítható. Azonban ez nem fedezvén az egész összeget, az első évben, vagyis 1903. évre a hiányzó 20.575 korona 78 fillér a lovas-csendó'rségi lóállomány értékesítéséből származó összegből nyer a következő esztendőkre fedezetet, ezen költségre nézve a költségvetésben lehetne gondoskodni. így látni méltóztatik, hogy ezáltal jelentékenyebb anyagi teher nem is rovatnék az országra. A mi pedig a másik két kerület felállításával járó költségeket illeti, erre nézve majd az illető költségvetésekben fog javaslat tétetni, a mikor aztán a t. háznak módjában lesz újból hozzászólani. Mindezen oknál fogva ugy a közigazgatási, valamint az igazságügyi bizottság részéről tisztelettel ajánlom, hogy ezen javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltózsassék. (Élénk helyeslés.) Rátkay László jegyző: Bedőházy János! Bedőházy János: T. ház! Nem szándékozom ezúttal annak mélyreható bírálatába bocsátkozni; hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében e három uj csendőrkerület fölállítása oly szükséget képez-e, a mely immár teljesen elodázhatatlan volt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a közbiztonsági szolgálat teljesítése, a mai viszonyokat tekintve, a midőn látjuk, hogy a társadalomnak mindinkább több változatot mutató arczulata és bizonyos társadalmi elfajulása, másrészről a kormány beavatkozása, sőt — mondhatjuk, — akárhányszor gyámkodása is, nélkülözhetetlen szükség, nagyon nehéz. Az előadó ur is felhozta, hogy mindinkább előnyomultak azon igények, a melyek igazságügyi, közigazgatási tekintetekből és most már a határSzéll népmozgalmat illetőleg is, a csendőrségnek a közbiztonság érdekében való kibővítését mind nagyobb mértékben szükségessé teszik. Mindenesetre a közbiztonsági szolgálat egyik legfontosabb szerve a csendőrség és ezért a csendőrség állományát, illetve létszámát, a megszaporodott közbiztonsági teendőknek megfelelőleg fejleszteni, növelni kell. Az azonban már lehetne kérdés tárgya, hogy vájjon a jelenleg fennálló kerületek száma is szaporítandó-e és hogy vájjon a csendőrség állományát, illetve létszámát nem lehetne-e a most fennálló keretekben gyarapítani, kiegészíteni. Az indokolásban egyszerűen csak arra történik hMatkozás, hogy az 1881: XXXI. t.-czikk által felállított keretekben a fejlesztés igen nagy nehézségbe ütközik ; de ezzel, t. képviselőház, nincsen nagyon sok mondva, a mi ami meggyőződésünket megerősíteni képes lenne abban a tekintetben, hogy e kerületek felállítása tényleg szükséges-e. Közigazgatási szempontból igenis szükséges a csendőrség állományának a kibővítése, de a parancsnokságok szaporítására én közigazgatási szempontból semmiféle fontosabb indokot találni nem tudok. Reám az egész dolog azt a benyomást teszi, hogy a mikor a polgári élet, a közbátorság érdekében a csendőrség állományának kibővítését, mint elkerülhetetlen szükségességet, állítják elénk, akkor a csendőrségi kerületek számának s így a parancsnokságok számának is a szaporítását egy bizonyos militáris felfogás okozza, a mely felfogás a csendőrséget, ezt a tulajdonkénen a polgári életre tartozó intézményt, a véderő, vagyis a hadsereg függelékének tekinti és szervezésében nem a polgári élet követelményeit, hanem mindig a militárizmusnak rideg formáit tartja szem előtt. {Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarnám, t. képviselőház, hogy félreértessem, mert hiszen a közbiztonság érdekében magam is fejleszteni kívánok minden olyan intézményt, a mely a törvényes rendnek tekintélyt és érvényt szerez — esetleg karhatalommal is, ha arra szükség van — és igy minden ilyen intézményt én is mindenesetre katonai szervezet és katonai fegyelem alapján vélek fentarthatőnak; ele egyáltalában nem mint egy függelékét a hadseregnek, illetőleg mintegy a hadseregnek a közbiztonsági teendők ellátására kikölcsönzött tartozékát, a mely hadsereg — tudjuk — manapság a polgári élettől még nagyon távol áll. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, a polgári életben a törvényes rend fentartásának és elismertetésének érdekében akármely intézménynek üdvös befolyása csak ugy lehet, hogyha annak