Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

264 182. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. nincs horvát állampolgár, csak magyar állampolgár, ha Horvátországba való is, akkor is, mint magyar állampolgár jár-kel a külföldön, és ha prezentál egy útlevelet, a melylyel az ő magyar állampolgárságát van hMatva dokumentálni, és abban a magyar állam nyelvének nyomát sem látom, ezt én nem tartom logikusnak és egyáltalán nem tartom kMihetőnek. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Azért én nagyon kérem a miniszterelnök urat, legyen kegyes erre figyelmet fordítani, és az illető paragrafusnál a kellő amendement-t, a kellő javítást megtenni, (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek a kifejezésért, de a t. képviselő urnak az okoskodása egy helyen megcsetlett, megbotlott: ott, a hol azt mondja, hogy hiszen most intézkedünk törvény által, hát intézkedhetünk ugy is, a mint ő akarja. Ha nem intézkedünk törvény által, akkor nem bánja. Tehát per sundam-bundam lehet, de törvénynyel másképp kellene megcsinálni. Hát ez nem megy. Törvénynyel rendezzük a dolgot igenis és ebben van egy nagy előrelépés, vagyis tisztázása a kérdésnek Horvátországot illetőleg, hogy ez közös ügy. De azért nem lehet e törvényben egy köztünk és a társországok között 1868-ban létrejött egyezmény ellen véteni, a mely törvény azt mondja az utolsó szakaszában, hogy ezen törvényt pedig csak közösen lehet ugyanazon a módon módosítani, a mely módon létesült. Én azt tartom, hogy ha ezekben a dolgokban akarunk — és fogunk is — a legmerevebben ragaszkodni ahhoz, a mit az előbb is mondtam, hogy Szent István koronájának országai egy egységes nemzeti magyar államot képeznek: akkor a jogtisztelet csorbítatlan fentartásának álláspontjára kell helyezkedni mindenben, a mit az 1868: XXX. t.-cz. a horvátokra vonatkozólag biztositott. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért kérem a javaslat változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kMan szólani? (Nem!) Kérdem akkor a tisztelt házat, hogy az útlevélügyről szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezésében általánosságban elfogadja-e a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem? (Igen! Nem.') Kérem azokat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és az 1—3. §-okat. a mélyele észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 4-ik szakaszt). . Elnök: Figyelmeztetem a t. házat, hogy az igazságügyi bizottság által a 4-ik szakasznál tett módosításhoz a közigazgatási bizottság is hozzájárul. Kérdem tehát a t. házat, hogy a szakaszt ily szövegezésben elfogadja-e? {Igen!) A ház a javaslatot az igazságügyi bizottság szövegezésében fogadta el. Következik az 5. szakasz. Nyegre László jegyző (olvassa az 1—8. szakaszokat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 9. §-t). Szőts Pál jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miként előre jeleztem, a törvényjavaslat ezen szakaszához módosítást fogok benyújtani és a midőn e módosításomat benyújtom, egyúttal a t. ház engedelmével igen röviden felelni akarok a t. miniszterelnök urnak a horvát nyelv és a magyar nyelv kérdésében tett nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom őszintén, t. képviselőház, hogy szinte sajnálom, hogy ezt a kérdést a magyar törvényhozásban felvetettem; sajnálom abból a szempontból, hogy alkalmat adtam arra, hogy Magyarország miniszterelnöke a magyar nyelv szuverenitásának kérdésében ekként nyilatkozzék. És ha már a magyar miniszterelnök ebben a törvényhozásban, a mely törvényhozás palotájának tetején ott látom a magyar zászlót és alatta a horvát zászlót, a hol tehát külsőleg is jelképezve látom azt, hogy ez a törvényhozás az egységes magyar nemzetnek a törvényhozása: mondom, ha már ebben a törvényhozásban a t. miniszterelnök ur elkövette a hibát és a magyar nyelvnek méltóságát nem védelmezte meg, elvártam volna, sőt még most is várom és lesem az alkalmat, hogy a horvát tartományi gyűlésnek itt levő képviselői felfognak állani és ők fogják azt indítványozni, — miután annyiszor jelentették ki a magyar nemzethez való őszinte ragaszkodásukat és a magyar állameszme előtt való meghajlásukat és meghódolásukat — várom a horvát képviselőktől a nyilatkozatot, az indítványt, hogy a törvényjavaslat módosittassék és beletétessék az, ^hogy az útlevél magyar nyelven is kiállítandó. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) A t, miniszterelnök ur hMatkozván az 1868: XXX. törvényezikkre, akként áliitotta fel a kérdést, hogy nem tehetjük meg ezt, meg azt, a mit én indítványoztam, mert e törvénynek 56. és 57. §-ai meghatározzák, hogy Horvát-Szlavonország egész területén mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és a törvénykezés nyelve a horvát. T. miniszterelnök ur! Ha én azt mondottam volna javaslatomban és módositásomban, hogy azok az útlevelek csak franczia és magyar nyelven állíttassanak ki, akkor igaza lett volna a t. miniszterelnök urnak; akkor igaza lett volna, hMatkozván arra a törvényre, mert akkor nem adtuk volna meg Horvátországnak azt a jogot, a melyet az 1868: XXX. törvényezikkben neki megadtunk. De, t. miniszterelnök ur, a midőn én felállítottam a tételt és azt mondottam, hogy a horvát társországok az egységes magyar nemzetnek társországai. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az igaz!