Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

Í82. országos ülés 1903 január Vi-án, kedden. 265 Rátkay László: , . . midőn azt mondottam, hogy az egységes magyar nemzetnek a nyelve a magyar; midőn méltóztatik elismerni, hogy horvát állampolgárság nincs, csak egységes magyar állampolgárság van . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az is igaz! Rátkay László: ... akkor, t. miniszterelnök ur, ezen czáfolhatatlanul és kétségtelenül igen helyes kiindulási pontokból nem lehet azt a következtetést levonni, a mit a t. miniszterelnök ur levont. Abban, hogy azok az útlevelek magyar nyelven is kiállíttatnak a horvát és a franczia nyelv mellett Horvátországra, s illetőleg a társországokra nézve, semmi sérelem sincs, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) a magyar nemzetnek szuverenitása pedig, nyelv tekintetében, nincsen megszégyenítve, nincsen megkárosítva. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Épen azért, t. képviselőház, e kérdésekben, a magyar nemzeti méltóság, a magyar nyelv szuverenitása kérdésében alkunak, szívességeknek, barátságoknak, paktumoknak nincs helye. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldahn.) Minden más kérdésben lehet a t. miniszterelnök urnak engedményeket tennie, ezekben a nagy kérdésekben azonban soha senkinek, (Ugy van! Ugy van ' a bal- és a szélsöbaloldahn.) Épen azért, t. képviselőház, minden bővebb indokolás nélkül, hMatkozva ezekre a megdönthetetlen igazságokra, a melyek a nemzet nyelvében, méltóságában és a törvény szellemében vannak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) a következő módosítást nyújtom be. (Sálijuk! Halljuk !) A 9. §-nak utolsó sora ekként hangzanék: » Horvát-Szlavonor szagokban pedig az útlevelek magyar, horvát és franczia nyelven állitandrík ki.« Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én hMatkozom az előbb mondottakra. Már két izben is voltam bátor kifejteni nézeteimet ; azokat én most nem ismétlem, hanem csak azzal a megjegyzéssel toldom meg, hMatkozva a t. képviselő urnak egy kijelentésére, hogy itt sem szívességről, sem paktumról, sem semmi ilyesről nincsen szó. Egyszerűen a törvény respektálásáról van szó. Mert hogyha történt paktum és történt szMesség, az 1868-ban történt, a mikor ez a törvény megalkottál ott, a melyre vonatkozólag ki lett jelentve, hogy csak közös egyetértéssel lehet azt megváltoztatni. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Még ezen uj megjegyzés után is kénytelen vagyok nyilatkozni és fentartván az általános tárgyalás alkalmával kifejezett azon nézetemet, hogy a szakaszt okvetlenül módosítani kell, most mondom el indokolásomat és kérem a t, házat, fontolja meg jól az utolsó pillanatban is, vájjon a szöveg, melyet a bizottság előterjesztett, épen a magyar birodalom érdeke szempontjából fen tartható-e továbbra is? Itt arról, hogy a horvát belügy hMatalos SÉrva. KAPLÓ. 1901 —1906. x. KÖTET. nyelve érintessék, szó sem lehet; sem az előttem szóló indítványa, sem pedig azok, a kik felszólaltak e tekintetben, Horvátországnak a törvényekben biztosított jogát érinteni nem kívánják. Azonban a törvénynek általános logikájából következik az. hogy igy ezen útlevélrendszer nem maradhat meg. (Ugy van! Ugy van a bal- és a szélsöbaloldahn.) Azt ki kell egészíteni azzal, a mit Rátkay László t. képviselőtársam indítványozott, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) hogy az útlevél, a mely nem belügyi dolog (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) és nem a horvát belhatárok közt marad meg, hanem kívülre terjed . . . Madarász József: Külföldre! Szederkényi Nándor: . . . azon irányban módosíttassák, hogy rajta az egységes magyarhorvát birodalomnak a kifejezéséül a magyar nyelv vétessék be. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldahn.) Miből következtetem én ezt? Hiszen az 1868: XXX t.-cz.. a kiegyezési törvény Horvátországgal, előrebocsátja, hogy mik azok az érinthetetlen közös ügyek, a melyek Magyar- és Horvátország között itt a képviselőházban döntendők el; ezek mind elő vannak sorolva; ezek felett vitázni nem lehet. Ezek kifejezik, hogy Magyarország és Horvát-Szia von- Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek kifelé és befelé is az alább felsorolt ügyekben, fentartván a végrehajtásnál Horvátországnak autonomikus jogát, s a horvát nyelvet. Malmost miként soroltatnak fel a további intézkedések a kifelé szóló dolgokra ? A horvát czimer és horvát zászló is érintetlen marad, de a mint a magyar birodalom, a magyar-horvát összetartozandóság eszméje forog fenn, ez rögtön kifejezést nyer és a törvény 61. §-a világosan megmondja, hogy, ha Horvát-Sziavon- és Dalmátországok határaik között belügyeikben saját egyesült színeiket és czimerüket használhatják is, az utóbbit mindazonáltal Szent István koronájával fedve kell használniuk. Mit jelent ez? Jelenü azt, hogy ebben is a magyar birodalom eszméjének kell kifejezést nyernie. Azt kérdem én ezek után a t. miniszterelnök úrtól: mi ennek a 61. szakasznak az értelme? Szerintem az, hogy a magyar birodalom eszméje a czimerben is kifejezést nyerjen. Ha tehát a czimernél igy áll a dolog, akkor az útlevélnél, mely nem Horvátországnak belterületére, hanem az egész világra terjed ki, azt hiszem, méltán kívánhatjuk magánál a 68-iki törvény logikájánál fogva, hogy odatétessék, hogy az útlevélben a horvát és franczia nyelv mellett a magyar nyelv is használtassák, hogy tudja a világ azt, hogy Horvátország nem tisztán Horvátország, hanem egyúttal a magyar birodalom alkateleme. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ez a végrehajtáshoz tartozik. Hát engedelmet ké34