Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-181
252 181. országos ülés Í903 január 12-én, hétfőn. gosan kifejeztessék, (Hattjvk! Halljuk ! a szélsiibahldalon) A 10. §-hoz ezek alapján a következő, a hatáskörre is vonatkozó módosítást ajánlom: »A rendőri hatóságot a jelen szakasz eseteiben gyakorolja Magyarországon: a) kis- és nagyközségekben a főszolgabíró felterjesztésére, városokban a rendőrkapitány felterjesztésére a vármegye alispánja; b) Budapest' székesfővárosban a főkapitány felterjesztésére a belügyminiszter; Horvát-Szlavonországban az ottani törvények szerint illetékes másodfokú politikai hatóság.« Budapestre nézve, méltóztatnak látni, egy kis különbség van. a mennyiben a főváros területén a kiutasitási jogot egyenesen a belügyminiszternek kMánom megadni. Ez összefügg a törvónynyel, mert a belügyminiszter ur elsőfokú hatóságnak a fővárosban a főkapitányt tette meg, a ki különben másodfokú hatóságot gyakorol. Egyébiránt az ország székesfővárosa forgalmának fontossága megkMánja, hogy ha nem is az egész országban, de a fővárosban első fokban a belügyminiszter gyakorolja a kiutasítás jogát, a mint az Francziaországban és egyebütt is történik, Mondom, én a fővárosban nem adnám meg másnak ezt a jogot, csak a belügyminiszternek, minélfogva e szerint szerkesztettem módosításomat is. Másik módosításom vonatkozik arra, hogy jobban fejeztessék ki az, hogy mit értsünk az eszköz szó alatt, és hogy itt nemcsak pénz értendő. Ebből a czélból tehát itt közbeszúrandó a következő: »vagy szerződéses, vagy iparszerü vagy egyéb szakmabeli foglalkozás.« E szerint a szakasz igy hangzanék:»Az a külföldi, a ki magát kellően nem igazolja, a maga és családja fentartására szolgáló eszközöket vagy szerződéses vagy iparszerü, vagy egyéb szakmabeli foglalkozását ki nem mutatja.« Ebben a munkának tisztelete is kifejezést nyer. Ne adjunk előnyt a puszta eszközök kimutatásának, hanem helyezzük vele legalább egy rangba a becsületes munkát is. Van még egy módosításom, a mely toldásjellegü. Ez a következő: »Ugy a kiutasítás, valamint a kényszer utján való eltávolítás csakis a határozatnak jogerőssége után bajtható vég re.« A szakaszban foglalt »aggályos« kifejezésre nézve is van módosításom, a melynek lényege, hogy az »aggályos« szó helyébe a »veszélyes« szó tétessék. Ezeket vagyok bátor a t. képviselőház szíves figyelmébe ajánlani és kérem ezen módosításaimat elfogadni. Rátkay László jegyző: Simonyi Semadam Sándor! Simonyi Semadam Sándor: T. ház! Visontai Soma t. képviselőtársam indítványai olyanok, a melyek a törvény czélját meghiúsítani alkalmasak. (Mozgás.) O nagyon hangzatosan bele keverte a kiutasítás kérdésébe a kiadatás kérdését és ennek a két dolognak ügyes előterjesztésével óhajtott hangulatot csinálni javaslata mellett. Engedelmet kérek, nagy differenczia van a kettő közt; ő ezt nagyon jól tudja; neki abszolúte nincs szüksége arra, hogy én ezt részletezzem és ezért csak egy pontra hMom fel a t. ház figyelmét. Nagyon helyesen mondotta a miniszterelnök ur az igazságügyi bizottság tárgyalásán, hogy ez a javaslat piéce de resistance-a, ez az igazi ereje, mert e nélkül a szakasz nélkül az egész törvény nem ér semmit. Ha mindazok az elemek bejönnek, — ne beszéljünk mindig a zsidókról — a kiknél a kiadatási törvény volna figyelembe veendő: én azokat az elemeket nem tartom olyan tisztességeseknek, olyan jóknak, hogy azokat ki ne utasítanék. (Egy hang a r szélsobaloldalon: De mennyire kiutasítanál;!) Én azok között a galicziai zsidók között több tisztességest találhatnék, mint azok között a rablógyilkosok és anarchisták közt, akik azért jönnek át Romániából, mert mi nem adjuk ki a rablógyilkosokat. Azokat az elemeket sokkal veszélyesebbeknek tartom, mint a galicziai zsidókat, pedig ezek is elég veszedelmesek. Szüllő Géza: Ezek indirekt gazemberek, amazok pedig direkt gazemberek. Simonyi Semadam Sándor: Ennélfogva ne zavarjuk ezt a két fogalmat semmikép se össze. A kiutasítás nem jelent mást, mint hogy tudtára adatik az illetőnek, hogy állj odább; nem kötelezzük arra, hogy menjen vissza oda, a hol a kriminalitását elkövette, és a hol megbüntetik, hanem azt mondjuk neki: menj olyan országba, a mely hajlandó az olyan urakat szívesen látni, a kik otthon a büntető törvénykönyv szakaszaMal kollizióba jöttek. Azután ne méltóztassék egyet elfelejteni t. képviselőtársamnak: a tolonczszabályzatban teljesen hasonló intézkedés van, tehát nóvum tulajdonképen nincs is ebben a törvényben. ITj csak az, — és ez nagyon helyes, — hogy a mi eddig belügyminiszteri rendeletben volt, az most törvényjavaslatban szabályoztaük. Egyben igaza van, — de talán ez sem a törvény hibája, hanem a közigazgatás hibája, — abban t. i., hogy az elsőfokú rendőri hatóság, a szolgabirák, nem mindig állanak azon a nMőn, hogy minden tekintetben teljes megnyugvással kezükre lehetne bizni ezt az éles fegyvert. De hát faute de mieux, nincsen más, el kell fogadni, hanem sürgősen követelni kell, hogy méltóztassék a közigazgatás javításában megtalálni azt a módot, hogy elsőfokú rendőrhatóságaink legyenek olyan jók, mint bármelyik más külföldi állam ilynemű hatóságai. Én nem perborreskálnám azt, hogyha az alispán volna az első fórum, ha ez egyáltalában kMihető és praktikus szempontból felfogva a dolgot, megengedhető volna, mert az alispánnak az ő megyéje területén, — mondjuk, valamely felsőmagyarországi megyében, hol a zsidókra,
