Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

181. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. 253 vagy valamely más nagy vármegyében, a hol nem a zsidókra gondolunk, hanem azokra, a kik kriminalitással jöttek be Magyarországba, — sokkal több egyéb dolga van, semhogy számon tartsa, hogy ebben, vagy amabban a községben hány olyan atyafi van, a kire ezt a szakaszt lehetne alkalmazni; a szolgabírónak ellenben a maga kis körében, annál is inkább, mert a járőrök, csendőrök, körjegyzők jelentései nála futnak össze, közvetlen tudomása van erről, ennélfogva ő van első sorban hMatva határozni. Azután figyelmébe ajánlom a t. háznak a kémkedésre vonatkozólag már alkotott törvényeket, vagy legalább is szabályokat. Minálunk ez a fogalom természetesen terra incognita, holott pedig legalább is áll annyira érdekünkben, mint bármely más nemzetnek, hogy ne tűrjük a kémkedést Magyarország területén. Ez a szakasz, én szerintem, ha nem is czélozza, de mindenesetre alkalmas arra, hogy nálunk a kémkedés tekintetében fennálló hiányokat pótolja. Visontai Soma t. képviselőtársam a pénzösszeg-kimutatási-kérdést is kifogásolja, és azt mondja, hogy azt a pénzt kézrői-kézre lehet adni, és ennek folytán ki lehet játszani a törvénynek ezt az intézkedését. De bocsánatot kérek, hiszen mely törvényt nem lehet kijátszani? (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Azzal az intézkedéssel, a melyet ő kMan, hogy t. i. szerződést tudjon az illető produkálni, nem érjük el a czélt, mert ezt a szerződést még jobban fogják kézről-kézre adni és ezt nagyon veszedelmesnek tartanám, mert szerződésből is lehet fikcziót csinálni, előbb ad mindenki papirost, mint pénzt. Ellenzem tehát ezt a módosítást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Visontai Soma: Hozzátettem, »nem helyette, hanem vele együtt.« Simonyi Semadam Sándor: Tudom, de még akkor is veszedelmes. A jogerősség kérdése itt nem jöhet szóba. Az igazán helytelen volna, ha egy ember bejön, a kiről mindenki tudja, hogy közveszedelmes ember, — akár anarchista, akár más szempontból veszedelmes — hogy kénytelen legyen a hatóság azt a hosszú utat bevárni, a mig határozata jogerőre emelkedik; hiszen addig minden gonoszságot, a mit el akar érni, azt mind elérhette. Azok a t. oláh urak bejönnek, egy kis hazát árulni, és azt addig meg is cselekedhetik, a mig jogerőre emelkedik a határozat. A mi az »aggályosság«-ot illeti, ezt is kifogásolja a t. képviselő ur. Szerinte arra a szóra nincs szükség. Hiszen a t. miniszterelnök ur őszintén megmondotta, hogy e törvényjavaslat szülőoka a galicziai bevándorlás; nem kell hát zsákban macskát árulni. Engedelmet kérek, azokra az emberekre nem lehet egyszerűen csak azt ráfogni, hogy veszedelmesek, hanem, hogy aggályosak is, mert a veszedelmesség igazán a kriminalitásnál kezdődik. Méltóztatik tudni, a magánjogban, de a büntetőjogban is a veszedelmesség kimutatása bizonyos kautélákkoz, garaneziákhoz van kötve. Ha ugyanazon szavakat alkalmazom itt is, az nem volna helyes, (Helyeslés a baloldalon.) Visontai Soma: A tolonczrendeletben is benne van. Simonyi Semadam Sándor: Elég gyenge, azért kell itt erősebb. Ha ugyanazon szót használjuk, a mit perjogunk, kriminológiánk ismer, akkor könnyen beleeshetünk azon tévedésbe, hogy az innen kitolonczolandó uraknál, ha védeni fogják őket, meg fogják keresni a szinonimát, a mely a polgári és kriminológiai veszély fogalmában rejlik, és azt fogják mondani, hogy, mert a kriminológiai és a polgári törvények a veszélyt egy bizonyos külön formához kívánják kötni, és ahhoz is kötik, ennélfogva, ha ezen formai dolgot ezen t. gazembereknél nem lehet beigazolni, nem lehet őket kitolonczolni, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ennélfogva én ellenzem Visontai képviselőtársam módosítását. Buzáth Ferencz t. képviselőtársam módosítását elfogadom. (Éljenzés a néppárton.) azért, mert abban egy princzipium van, az a princzipium pedig tökéletesen helyes. Az ugyanis áll, hogy a ki Magyarország egy helyén nem válik be, és veszélyezteti a közrendet és az államiságot, az Magyarország más helyén sem lehet jobb. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Azt a két szót tehát kihagyni kérem, különben pedig a szakaszt elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Visontai Soma: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. {Halljak,! Halljiik!) T. képviselőház ! Én semmi esetre sem czélozhattam, és senki sem magyarázhatja bele az én felszólalásomba, hogy én azt czéloztam volna, hogy hatálytalanná tétessék az a törvény, a melynek előnyeit tegnapelőtti beszédemben én magam kiemeltem, a melynek czéljait én magam elismertem, s melyet a magam részéről is általánosságban elfogadtam. Senki sem inrputálhatja nekem azt, hogy kerülő utón egy szakasz módositásával akarnám gyengíteni annak a törvénynek hatályát, melyet helyesnek tartok és elfogadok. Itt nem erről van szó és ugy látom, hogy t. barátom félreértette szavaimat. Én indítványommal nem akarok semmi egyebet, csak azt, hogy olyan hatóságok gyakorolják az egész ország területéről való kiutasítást, a melyeknek hatósági köre, képzettsége, gyakorlottsága, a közigazgatásban való jártassága őket erre alkalmassá teszi, mert nem akarom, hogy Magyarország épen a nemzetközi érintkezés tekintetében kMételt képezzen, hanem kívánom, hogy az általános, elfogadott európai jogrendbe illeszkedjék ezen policziális intézkedések tekintetében. Lehet, hogy ez tévedés, de mindenesetre jóhiszemű felfogás. (Helyeslés.) Mikor pl. Elszász és Lotharingía Németországhoz csatoltatott, s mikor szigorú rendszabályok lettek életbe léptetve Francziaország és