Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

181. országos ülés 1903 január 1%-én, hétfőn. 243 ment embert nem lehet csak ugy egyszerűen befogadni, mert azzal kötelezettségek is járnak. Talán ez a t. képviselő urat megnyugtatni alkalmas. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Nyegre László jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Én is Buzáth Ferencz t. képviselőtársam módosításához járulok hozzá. Én nem fogadhatom el a t, miniszterelnök ur elvi álláspontját, a mely abban kulminálódik, hogy elvi szempontból nem járul ahhoz, hogy egy községbeli az ő elöljáróságánál jelentse be, hanem menjen a körjegyzőséghez. Én sokkal több garancziát látok abban, hogy az a biró, a kit a községbeliek választanak meg, kötelességét pontosan fogja teljesíteni és óvakodni fog valamitől, a mMel én nagyon gyakran találkoztam, a néppel való érintkezéseim folyamán, t. i. óvakodni fog a közigazgatási hatóságoknál szokásos zaklatástól. (Igaz! Ugy van! a néppcirton.) Nagyon könnyen megeshetik az, hogy bizonyos időszakokban, a mikor a közigazgatás zaklatni kíván — és a t. miniszterelnök ur sem tagadhatja, hogy elég gyakoriak az ilyen esetek is — a törvénynek ezt a paragrafusát arra fogják felhasználni, hogy a szegény, amúgy is túlterhelt állampolgárokat zaklassák, birságolják és megbüntessék. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A törvénynek az a rendelkezése, hogy az illető községbeli köteles elmenni a körjegyzőséghez, — s tudvalevő, hogy bizonyos vidékeken a körjegyzőségekhez jutni némelykor egy napi utat is igénybe vesz — arra fog szolgálni, hogy az ilyen községbelit, ha az a 24 órát pontosan be nem tartja, szigorúan megbüntetik, í Ugy van! Ugy van! a néppárton.) sőt még abban sem kételkedem, hogy ilyen időszakokban — ha szükséges lesz — még nyakukra is küldenek bevándorlókat csak azért, hogy ne teljesíthessék kötelességeiket. (Mozgás.) A t. képviselőtársam ugy tesz, mintha ilyen nem is történnék. Hát higyje el t. képviselőtársam, hogy mi, akik szanaszét járunk az országban, fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy némely közigazgatási hatóságok nem abban találják kötelességük teljesítését, hogy a népnek utbaigazitó atyái legyenek, hanem abban, hogy a népet zaklassák, hogy a népet rontsák. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Én meg vagyok győződve arról, hogy a t. miniszterelnök úrtól távol áll ezen szándék, ámde ő sem kezeskedhetik a legutolsó körjegyzőért is. E/.en oknál fogva én Buzáth Ferencz t. képviselőtársam indítványát fogadom el és nem a t. miniszterelnök úrét. (Helyeslés a néppárton.) Még egyre vagyok bátor a t. miniszterelnök urat figyelmeztetni. (Halljulc! Halljuk!) Magam is igen megsinylettem, és sajnos tapasztalataim vannak a körjegyzők között abban az irányban, hogy a körjegyzők — tisztelet, becsület a kMételnek — többnyire egy olyan matériáiéból származnak, a mely nem igen bizalomgerjesztő. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Megmaradnak egy községben, nem is választja a község, hanem több községből alkotott körjegyzői kerület választja. Tág tér nyílik itten a főbíró akaratának érvényesülésére, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) úgyannyira, hogy én ma is tudok egy esetet elmondani, hogy egy község, a mely agyon volt nyomorgatva tiz éven keresztül körjegyzők által, a mely nyomorgattatás annak a községnek legalább is 10 —15.000 forintjába került elsikkasztott adók fejében, most, midőn egy körjegyző jelentkezik, a kit a község meg akar választani, a község azt azért nem választhatja meg, mert az illető főbíró strohmannok által kizárja a kandidáczióból. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) S ha ezen ügy nem lesz orvosolva addig, mig a belügyi tárcza költségvetését tárgyaljuk, ugy a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál nevek fel említésével is elő fogom adni ezt az esetet. (Helyeslés a néppárton.) Már most, ha az ilyen körjegyző a bejelentést nem irja he az illető lajstromba, jön az utód, nem találja a lajstromban és azt a szegény embert, daczára annak, hogy nehéz munkával tett eleget törvényes kötelességének, meg fogják büntetni. Egyszerűen azt mondja az uj körjegyző: nem találom a bejegyzést a lajstromban, az illető nem jelentette azt be, mert különben elődöm mindenesetre bejegyezte volna és igy ráhúzza arra a szegény emberre a büntetést. Ezért sem fogadhatom el a t. miniszterelnök ur módosítását, s nagyon kérem, méltóztassék a szegény népre gondolni s legyen meggyőződve arról, hogy mi nem akarunk akadékoskodni. Tűi vagyunk a törvényjavaslatnak elvi álláspontján, a többség azt elfogadta, segítsünk tehát a népen a részleteknél annyira, a mennyire csak lehet. S kérem a t. miniszterelnök urat még arra is, ne méltóztassék elzárkózni egy indítvány elől csak azért, mert az ellenzéktől jön. Nem az a czél vezet bennünket, hogy igazunk legyen, hanem hogy könnyitsünk a népen; ne terheljük tehát azt ujabb zaklatással, hiszen az anyakönyvvezetés amúgy is elég sok nehézséget okoz neki, hanem adjuk meg a községi bírónak ezt a jogot, mert ő közelebb lévén, sokkal hatályosabban gyakorolhatja azt, mint a távol lakó körjegyző. Buzáth Ferencz képviselőtársam indítványát fogadom el. (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Azt hiszem, nem egyszer adtam jelét annak, hogy sohasem utasítottam vissza ilyen törvényjavaslatok tárgyalásánál, tehát nemcsak ennél, egy indítványt azért, mert az az ellenzéktői jön. Minden indítványhoz érdemileg hozzászólok és igen sok indítványt fogadtam el a múlt törvényjavaslatnál, (Igaz! Igaz! balfelí'l.) a kMándorlási törvényjavaslatnál, az ellenzék tagjai, sőt éppen Simonyi Semadam képviselő ur részéről 81*