Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

222 180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. törvényt és a megfelelő rendeleteket végrehajtották volna, akkor kellene ilyen statisztikával rendelkezni; és szükséges volna ezen statisztikát elénk terjeszteni, mert ezen statisztikának alapján kellő tájékozást nyerhetnénk a további teendőkre nézve. Tehát sem a törvény, sem a rendeletek nem lettek végrehajtva. Ennélfogva a t. miniszter urnak és a t. kormánynak azon felfogását, hogy a dolog felett való intézkedést más hatóság kezébe kellett letenni, a magam részéről helyeselni kell. Helyeselnem kell azon intézkedéseket is, a melyek az 1886. törvénytől eltérőíeg az itt való lakhatásra vonatkozó kívánság kifejezését rövidebb időhöz szabja, és azterősebb, szabatosabb, meghatározottabb feltételekhez köti. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy Magyarország kö/jogi helyzetének érdeke itt is előtérbe jut. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Mert legyünk őszinték, a t. miniszterelnök urnak az indokolása nem mondja meg az igazat. A t. miniszter ur nem beszél egészen őszintén lelkéből és szMéből, a mikor azt kutatja indokolásában, hogy miért engedi meg az idegenek bejövetelét a határon át és miért veti őket csak itt ellenőrzés alá, és miért nem már a határnál. A t. miniszterelnök ur ezt a dolgot ugy állítja oda indokolásában, mintha őt magasabb politikai, rendészeti vagy államjogi felfogás vezetné. Pedig a t. miniszterelnök ur is, a mikor elmondhatná, hogy miért nem harangozott, csak utolsó indokul hozza fel, hogy nincsen harang, ugy tesz ennek a kérdésnek az indokolásánál is, hogy t. i. utolsó indokul felhozhatta volna, hogy azért nem gyakorolhatunk határrendészetet, mert, fájdalom, egy szuverén államnak megfelelő határ felett Magyarország Ausztriával szemben nem is rendelkezik. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldnlon.) T. képviselőház ! Magyarország nincsen abban a helyzetben, hogy az idegen jogot és az idegen rendészetet ugy szervezze meg a maga részére, a mint az érdekei megkívánják, hogy t. i. már a. határnál gyakorolhatná ezt a rendészetet. Őszintén megmondom, hogy a jelen javaslatot és az abban lefektetett határrendészeti kérdéseket csak akként látnám helyesen megoldva, hogy ha már a határnál lenne felállítva az idegen policzia. (Elénk helyeslés a néppárton és a szeísöbahldalon.) Ugron Gábor: Ezt tudják! Visontai Soma: Valamint én az államigazgatás egyéb területein látom, a hol mi szuverenitásunkat nem Romániával szemben, hanem Ausztriával szemben a maga teljességében akarjuk gyakorolni, — méltóztassék erre a szóra súlyt fektetni, hogy Ausztriával szemben, — azt nem tehetjük, ugy van az itt is, (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) hogy mi pl. korlátokat akarunk állítani osztrák alattvalókkal szemben, és itt kérem megnyomom a tollat, hogy ezt a szót aláhúzzam, osztrák alattvalókkal szemben, mondom, a midőn ezekkel szemben van szüksége Magyarországnak határrendészetre, hát nem kell ezt bővebben fejtegetnem, hogy akkor mi bizony hiába keressük a határt északon, hiába keressük a nemzeti szinü lobogót, a mely a határnál elválasztaná Ausztriától Magyarországot, mert ilyen határral mi, közjogi helyzetünknél fogva, fájdalom, nem rendelkezünk. (Élénk helyeslés a néppárion és a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre sajnos jelenség. Minthogy azonban erre a törvényre feltétlenül szükség van, én ezzel a körülménynyel is megalkuszom és a törvényt ennek daczára ebben a formájában és szövegében is elfogadom. T. képviselőház! Minthogy már a határrendészetről beszélek és szólok az idegen elemeknek Magyarországba való betódulásáról, és minthogy már jeleztem azt a különbséget, a mely az északi és az északkeleti határok közt egyfelől, másfelől pedig a délkeleti határ között fenforog, méltóztassék megengedni, hogy még egyre felhívjam a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. i, t. képviselőház, ha mi már Ausztriával szemben nem gyakorolhatjuk a magunk teljes erejével a határrendészetet, gyakoroljuk azt legalább ott, a hol tényleg van határunk, a mely minket egy másik államtól elválaszt és a honnan szintén tódulnak be hozzánk idegenek, veszélyeztetve közbiztonsági és gazdasági helyzetünket. Ezen államok egyike Románia. Uray Imre: Oláhország! Visontai Soma: Romániával szemben, még mielőtt a határrendészetet, a mint az külön javaslatban czélozva van, felállítottuk volna, a belügyminiszter képtelen volt a határrendészetet rögtönözni. Hogy megfelel-e ez a határrendészet a maga czéljainak az idegenek bevándorlásával szemben, arról nyilatkozzék a t. miniszterelnök ur; én azt hiszem, igazat fog nekem adni abban, hogy ez a határrendészeti intézkedés bármily szigorú, bármily erőteljes legyen, annak a czélnak, a melyet szolgálni kMan, nem felel meg, de nem is felelhet meg, mert a kiüldözöttek és sanyargatottak azon százezreMel szemben, a kik a mi határaink felé tódulnak, a határrendészet ezen módja a czólnak nem felelhet meg. Volt alkalmam a beavatottakkal is erről beszélni, azokkal, a kik közelebbi tájékozással birnak ezen határrendészet eredményeiről és mindannyian azt mondták nekem, hogy mi ugyan gyakorolunk ott határrendészetet és pedig nagy költséggel, fáradsággal és munkával, azt permanencziában tartjuk, mert a magyar-román határ állandóan veszélyeztetve van, ott állandó fekély rágódik, de azért a beavatottak azt mondják, hogy a belterjesebb határrendészettel sem vagyunk képesek segiteni, mert a betódulok egy része azért mégis az országban van. Minthogy a legimmmensebb veszély, a mely erről az oldalról Magyarországot fenyegeti és minthogy azt a kérdést is felvethetném, vájjon ki fizeti meg Magyarországnak eze-