Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-179
119. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 211 mert a korcsmárosok a hiper-orthodox izraeliták felekezeti törvényei és bitsorsosaik részéről bizton várható megtorlás miatt a zugkorcsmák ellen nyíltan fellépni nem mernek. Harmadik fegyver a megfélemlités; a megfélemlítés leggyakoribb eszközei a gyújtás, a per és a perben a hamis tanú; de természetesen, egyéb bűncselekmények is gyakoriak.« Már most, t. képviselőház, legutóbb a munkácsi rabbinus megválasztatása alkalmából a hitközség egy része a választás ellen a kultuszminiszter úrhoz felebbezést adott be, a melyben ők következőleg nyilatkoznak: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) »Kegyelmességedhez fordulunk«, folytatják a kérelmezők panaszaikat, »hogy mentse meg városunkat, megyénket a vallási vak sötétségtől. Az uj rabbi családját követve és tőle pártfogolva özönlötte el megyénket a sok foglalkozás nélkül való lengyel zsidó. És ez nem reánk jelent veszélyt, hanem az országra, és mert ez elem a szószékről hirdeti, hogy az iskolábajárás elkárhozással jár, valláserkölcsi alappal nem biró, visszataszító szokásaikat reá erőszakolják a kevésbbé fanatikusokra is, és igy megakasztják a magyarosodást és a haladást. Megszentségtelenítő előttük minden, a mi magyar, mi nem fanatizmus, hanem felvilágosultság. E miatt lett jellegzetessé megyénkre, hogy hitsorsosaink nagy része semmittevésből él. Es e foglalkozás nélkül valóságnak mi az eredménye? Az, hogy a vagyon, az élet, az erkölcs itt mindig veszélyben forog. Ezért itt a nagy szegénység, a rengeteg bűnügy, a nagy romlottság és a korrupczió.« (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István : Néppártiak mindnyájan ! Buzáth Ferencz: Ily körülmények közt tett, t. ház! a belügyminiszter ur ígéretet, hogy a bevándorlást törvényes utón fogja szabályozni, mindenesetre annak a czélnak kellett szeme előtt lebegnie, hogy e tarthatatlan állapotokon fog segíteni. Ez volt a czél; a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat azonban ezt a czélt egyáltalán nem szolgálja, mert nem látok benne semmiféle oly törvényes intézkedéseket, a melyekkel ezeken a tarthatatlan állapotokon egyáltalán segíteni lehetne. De, t. ház, különben sem vagyok hajlandó ezeket a bevándorlókat a külföldiek jogczimével felruházni. Oly elemeknek tekintem őket, a kiknek az országban való megjelenése nemcsak nem kívánatos, de egyenesen kárára és veszélyére van az országnak. Azokkal szemben egyszerűen államrendőri szempontból kellene eljárni. (Zaj.) De ma már a t. szabadelvű kormányoknak üdvös kormányzata és elnézése folytán oda fajultak a dolgok, hogy még államrendőri eljárással sem lehet a bajon segíteni; azért keresni kell a módokat, hogy miként lehetne ezeken az állapotokon változtatni és különösen az országnak ezt a szegény vidékét, a mely a bevándorlásnál legjobban van érdekelve, megmenteni, Ha azt veszszük figyelembe, hogy mi hozza ide ezeket a bevándorló zsidókat az országba, mindjárt megállapíthatjuk, hogy az, hogy munkanélküli foglalkozással is biztosítva van anyagi boldogulásuk. Ha tehát ezeknek a foglalkozásaikat a törvény keretébe szorítjuk, ugy, hogy azok csakis a törvénynek megfelelőleg űzhetik foglalkozásaikat, akkor egyszerűen meg fog szűnni az az ok, a mely őket az országba behozza. Ott van Romániának a példája, a mely egyszerűen csak az ipartörvény revíziója által tette lehetetlenné ezeknek a tisztességtelen elemeknek a megélhetését és kényszeritette őket az onnan való távozásra. Hát talán nekünk is van jogunk védekezni, az ország népét megmenteni! (Élénk tetszés a néppárton.) Hogy mi a teendőnk, nem a magam nézetét fogom tolmácsolni, nehogy az elfogultság vádjával illessenek és hogy megmentsem magamat és ezt a pártot attól a látszattól, hogy bennünket a zsidóság elleni gyűlölet vezet. Rakovszky István: Nohát nem is nagyon szeretjük, az is igaz! (Derültség.) Sándor Pál: Mi sem szeretjük a hitbizományosokat. Förster Ottó: Én azt ajánlom, hogy ebben ne szavazzunk. (Derültség.) Lukáts Gyula: En a zsidókkal szavaznék! (Zaj.) Buzáth Ferencz: Bereg megye alispánját fogom idézni, ki 1900. évi jelentésében a belügyminiszter urnak több dolgot ajánl figyelmébe, a mi engemet fel is ment attól, hogy a saját véleményemet koczkáztassam, mert ezekkel én teljesen egyetértek. Sőt egyszer - másszor már a házban elő is adtam. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Óhajtandó volna a nem magyar honos héber hitoktatók kiküszöbölése.« (Helyeslés a néppárton.) Első propozicziója tehát az, hogy a a nem magyar honos héber hitoktatók kiküszöböltessenek. T. ház ! A reczepczióról szóló törvényben világosan benne van, hogy az izraelita hitközségi alkalmazottak csak magyar honosak lehetnek és olyanok, a kik papi kvalifikácziójukat itt az országban szerezték meg. Az alispán maga hMatalosan konstatálja, hogy a hitközségek legnagyobb része nem magyar honos, hanem Galicziából bevándorlott hitoktatót tart. Aztán nemhogy még tenne ez ellen valamit a kormány, a mikor tudomására jön, hanem még mit tesz? 57 rabbinusnak van kiegészítve a kongruája; ezek közül csak hétnek van papi kvalifikácziőja, a többinek nincs; a legnagyobb része magyarul nem tud és van köztük több olyan, a ki nem is magyar honos. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Bartha Miklós: Éljen a liberalizmus! Buzáth Ferencz: Hogy lehet azután a bevándorlás ellen sikerrel felvenni a harczot, mikor a kormány a tudomására jutott visszaélések ellen nemhogy sikra szállana, hanem azokat még istápolja és gyámolítja ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezelőtt négy vagy öt hónappal lett 27*
