Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-179
Í7i). országos ütés 1903 január 9-én, pénteken. 199 lam a lapokban helytelen étnek nyilvánított közleményekből az ország színe előtt előre megvádol. Kérdezem, helyes eljárás-e ez? Kossuth Ferencz: Megmondtam, hogy közleményekből vettem. Kubik Béla: Jól tesz ! , ha vádol! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, titkolózás volt eddig is. Azalatt, mig a tárgyalások folytak — és az egész idő alatt bizonytalan volt, mi lesz az eredmény — csak nem lehet stádiumról stádiumra, állásfoglalásról állásfoglalásra itt előterjesztéseket tenni? Ultimátumokkal nem kezd senki tárgyalásokat, hanem azzal a taktikával és módszerre], mely a jogok és érdekek megőrzésére leginkább alkalmas. (Zaj a szélsőbalok!álon. Helyesl°'s a jobboldalon.) Szatmári Mór: Ha a szövegezés nem oly pontos: nincs még megállapodás! Széll Kálmán miniszterelnök: Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy sikerült ezen jogokat és érdekeket megóvni az egész vonalon, hitem és legjobb meggyőződésem szerint, és arról be fogok számolni igen rövid idő alatt. Sajátságosnak tartja t. képviselőtársam, hogy az év utolsó napjáig — a mint ő mondja — erőfeszítéseket tettem az iránt, hogy a kiegyezés létrejöjjön. (Egy hang a szélscbaloldalon: Komédiázott !) Az, a ki itt komédiáról beszél, az nem is sejti, miről mondja ezt a frMol megjegyzést. Ha volt valaha komoly, nehéz, erős küzdelem és erőfeszítés mindkét részről : ez a tárgyalás volt az, (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj bal felöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. túloldal folyton sürgetett és nógatott, hogy mikor lesznek már a tárgyalások befejezve. Mikor azután mindent elkövettem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) hogy ezek a tárgyalások végre-valahára befejeztessenek és tisztáztassék a helyzet, akkor azzal a szemrehányással találkozom, hogy miért erőlködtem annyira, hogy ezek a tárgyalások befejeztessenek. Egy kicsit sajátságosnak és nagyon is erőltetettnek tartom a t. képviselő ur azon állítását, a melynek valóban legkisebb alapja sincs, hogy ezzel igazat adtam annak a felfogásnak, hogy január elsejéig vagy meg kell lenni a kiegyezésnek, vagy érvényét veszti a törvény, a mely ma fennáll. Kossuth Ferencz: Logikusan máskép nem is lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben sem logika, sem igazság nincs egy szemernyi sem. Hogy mennyire nincs igazság benne, már akkor bebizonyitottam, mikor e körül folytattunk hosszú vitát és azt hiszem, minden kétséget kizáró módon bebizonyitottam. Ha valaha be volt bizonyítva az, hogy alaptalan volt az önök vádja: minden elfogulatlan Ítélet beismerése szerint bebizonyitottam. Kossuth Ferencz: Dehogy! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most a t. képviselő ur ezt fel akarja eleveníteni. Ebbe nem megyek bele. Kicsit furcsa ilyen körülmények között a t. képviselő ur azon állítása, hogy ezeket a tárgyalásokat be kellett fejezni és az egyezséget meg kellett kötni, mert különben nekik volt igazuk. ]S T em ugy állították fel a kérdést, hogy ha a tárgyalások be nem fejeztetnek, érvényét veszti a törvény, hanem ugy, hogy akkor veszti érvényét, ha törvénykozásilag meg nem állapittatik az uj tarifa. A/.t pedig nem lehetett eszközölni a deczember 31-iki tárgyalás befejezésével; a?zal csak azt lehetett eszközölni — és ez annak adott igazat, a mit én jelentettem ki, nem a mit önök mondtak, annak, — hogy a bizonytalanságot tovább fen tartani semmi körülmények között megengedhetőnek nem tartom és ebben a nagy gazdasági kérdésben köztünk és Ausztria között tisztázni kell végleg a helyzetet. El voltam határozva az uj esztendőben összeülő országgyűlés előtt teljesen tisztázott helyzettel számolni be: vagy a kiegyezés megkötésével, vagy ha ez nem sikerülhetne, azzal, — a mint ennek újévi beszédemben is kifejezést adtam, — hogy az önálló és elkülönített alapokon való gazdasági berendezésnek szüksége áll elő. (Nagy zaj a szélscbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Krasznay Ferencz: Micsoda hipokrizis ezt elhitetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem hipokrizis. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Én, a ki azzal az erős elhatározással mentem bele a küzdelembe és folytattam azt, hogy olyan egyezséget igyekszem létesíteni, a mely méltányos és kölcsönös, egymás érdekeit számbaveszi, ele Magyarország gazdasági életérdekeit megsebezni nem engedi, hanem megőrizni és biztosítani alkalmas és képes ; de ha ez. minden törekvés ellenére, nem sikerülne, ezen helyzet következéseit levonom : nem fogadhatom el sem a nyíltan, sem az ily közbeszólásokkal ellenem emelt vádat. Én erőfeszítéseket tettem arra nézve, hogy a magam és a velem együtt ülő minisztereknek, a magyar kormánynak meggyőződése szerint az ország jogait és érdekeit ezen gazdasági viszonyoknak szabályozásával legjobb tudásuuk és meggyőződésünk szerint megóvjuk és érvényesítsük. És tényleg így cselekedtünk s erről be is fogok számolni a t. képviselő urnak. Nem fogok foglalkozni a kiegyezés tartalmának egyetlenegy részletével sem, mint Kossuth Ferencz t. képviselő ur időelőtt tette most, mert én nem általánosságokban akarok maradni, de egész részletesen, érdemileg, teljes objektMitással akarok nyilatkozni, mihelyt teljesen irásbelileg is finalizált és aláirt szerződésről számolhatok be, a mi a legközelebbi napokban meg
