Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-179
196 179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. körülöttem ülő pártot fájdalmasan, kínosan érintett az, hogy a t. miniszterelnök ur lázas erőfeszítéssel igyekezett az utolsó év utolsó napjának utolsó órájáig kMinni azt, hogy leköthesse az országot egy ujabb tiz évi időtartamra, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és megfosztani az országot annak a lehetőségétől, (TJgy van! a széísöbaloldalon.) hogy közgazdasági ügyeit önállóan és kizárólag saját érdekei szerint intézhesse el. (Ugy van! a széísöbaloldalon.) Nem ismerek arra példát a történelemben, hogy ekkora erőfeszítést tett volna egy kormány azért, hogy az általa képviselt országot egy másik idegen államnak lekösse. (Uyy van! a széísöbaloldalon.) Olyan példát azonban ismerek, hogy egy ország kormánya erősen küzdött azért, hogy az ország önállóságát és függetlenségét visszaszerezze, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) de ismétlem, hogy az ellenkezőre példát nem tudok; nem ismerek példát arra, hogy kormány ily túlzott buzgalommal iparkodott volna hazáját lekötni. (TJgy van! a széísöbaloldalon.) Az az erőfeszítés, melynek szemtanúi voltunk, azt bizonyítja, hogy a t. miniszterelnök ur ténykedésével igazat adott a mi törvénymagyarázatunknak, a mely abban állott, hogy az 1902-ik év utolsó napja oly határidőt képezett, melyen túl nem lett volna szabad a kiegyezési tárgyalásokat folytatni. Ezt az igen t. miniszterelnök ur mindig határozottan tagadta,,.. Széll Kálmán miniszterelnök: Most is! Kossuth Ferencz: . . . de ténykedésével elismerte, hogy maga is így vélekedik,- mert másképen semmi értelme sem lett volna annak, hogy épen a múlt év utolsó napján, s az utolsó nap utolsó órájáig oly lázas erőfeszítéssel igyekezett létrehozni a kiegyezést, hogy az egész nap, este 11 óráig lázasan tárgyalt, az uralkodóval folyvást érintkezett, és még az orosz kanczellárnak adott ebéd után is erőlködött éjfél előtt megtalálni a kiegyezés útját. Erre nézve a félhMatalos lap már megadta azt a magyarázatot, hogy a t. miniszterelnök ur nem akarta továbbra is bizonytalanságban hagyni az országot, De kérdem azt, hogy nagy szerencsétlenség lett volna-e az országra nézve, ha január 1-én ép oly bizonytalanságban lett volna az ország, mint volt deczember 30 án? A kétségbevonhatlan erőfeszítés komolyabb magyarázatra és igazolásra szorul. (Igaz! TJgy van! a széísöbaloldalon.) Abban a nagy erőlködésben és abban, hogy ilyen sokáig tartottak a tárgyalások Ausztriával, annak jelét és bizonyítékát látom, hogy az a viszony, melyet igyekeztek létre hozni Magyarország és Ausztria között, természetellenes. (TJgy van! a széísöbaloldalon) Mert, hogy ha nem lenne természetellenes ez a viszony és nem lennének ellentétesek az érdekek, nem került volna ilyen erőfeszítésbe az, hogy ez a viszony létre hozassák. (Igaz! TJgy van! a széísöbaloldalon.) De, t. ház, tilos lett volna a magyar kormánynak egyáltalában belebocsátkozni uj tárgyalásokba az osztrák kormánynyal, mielőtt ez a kormány nem tett eleget annak a kötelezettségnek, hogy a bécsi Reichsrath előtt szorgalmazza a Bánffy-Badeni-féle kiegyezésre vonatkozó határozatot. Ez a kiegyezés ép ugy, mint az, a melyet a t. miniszterelnök most kötött meg, egy magyar kormány és egy osztrák kormány által hMatalosan és ünnepélyesen lett aláírva. Ez a kiegyezés olyan kötelezettségeket tartalmazott, a melyeknek a magyar kormány igen, de a melyeknek az osztrák kormány nem tett eleget. A magyar kormány a magyar országgyűlés elé terjesztette a Bánffy-Badeni-féle kiegyezést 1898. ápril 20-án a 388-ik számú törvényjavaslattal és az 1899 : XXX. törvényczikkel megteremtette azt az állapotot, a mely azóta fennáll és a mely erre a Bánffy-Badeni-szerződésre és ennek feltételeire volt felépitve. A magyar kormány tehát eleget tett kötelezettségeinek, az osztrák kormány pedig ezeknek nem tett eleget. Az tökéletesen mindegy, hogy miért nem tett eleget a kötelezettségnek a Badenikormány; de az uj tárgyalások előtt sem történt semmi erőfeszítés arra nézve, hogy az osztrák kormány ezen kötelezettségének eleget tegyen. (Igaz! Ugy van! a széísöbaloldalon.) E helyett az történt, hogy a nélkül, hogy megkísérelte volna a Körber-korinány a Reichsrathtal megszavaztatni a Bánffy-Badeni-féle szerződést, a mely Magyarországon már törvényerőre emelkedett, kapta magát az osztrák miniszterelnök és uj szerződést akart csinálni Magyarországgal azon világos czélzattal, hogy abban a szerződésben Ausztria számára kedvezőbb feltételeket csikarhasson ki. Más szándéka az osztrák kormánynak nem lehetett, mint ez. (TJgy van! a széísöbaloldalon.) De miféle értéke lehet egy olyan kormány aláírásának, a mely kormány nem respektálja elődjének aláirását; (TJgy van! TJgy van! a széísöbaloldalon.) ámbár ez az aláírás egy oly r an szerződést pecsételt meg, a mely szerződést a másik szerződő állam már végre is hajtott. Egy oly kormány, a mely nem ismeri el magára nézve ily körülmények közt kötelezőnek elődjének aláirását tiszteletben tartani, egy ilyen kormány nem érdemli meg azt, hogy az ő aláírását komolyan vegyük. (TJgy van! TJgy van! a széísöbaloldalon.) Ebből kifolyólag jogosan állithatom, hogy a Körber-kormánynak aláírása nem ér annyit, mint az a tinta, a mely reá pazaroltatott. (Tlqy van! Ugy van! a széísöbaloldalon.) Mint ahogy Körber nem tartotta tiszteletben az ő elődjének, Badeninek az aláirását, ámbár ezen aláírásból kifolyólag Magyarország már törvényt hozott: ép ugy elő fog állani majd egy Körber Nr. 2, a ki a Körber Nr. l-nek az aláírását semmisnek fogja venni. (Ugy van! Uyy van! a széísöbaloldalon.) T. ház! Erre vonatkozólag lehetetlen elég erősen nyilatkoznom; mert Magyarországot nem tekinthetem egy bábnak, a melylyel az osztrákok játszhatnának. Magyarország megkövetelheti azt,
