Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1902 január 9-én, pénteken. 197 hogy ha kormánya aláirt egy szerződést Ausztria kormányával, és ebből kifolyólag törvényt hozott, többé ne állhasson elő egy osztrák miniszter azzal a követeléssel, hogy dobassék a papír­kosárba ez a szerződés; és kezdjék újra az egész alkudozást. — Végtelenül csodálkozom, hogy a t. kormány egyáltalában az ilyen tárgyalásba belement. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Nem tudom, t. ház, hogy a t. túloldal kap­ható lesz-e arra, (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon : Mindenre!) hogy Körber urnak aláírásán el­induljon, mielőtt Körber ur be fogja bizonyí­tani, hogy helybenhagyatni tudja aláírását a bécsi Reichsrath-tal. (ügy van ! Ugy van! a szélsö­baloldálon.) Nem tudom, hogy a t. túloldal bele fog-e menni abba, hogy az az uj szerződés, a melyet a magyar és az osztrák kormányok alá­irtak, Magyarországon törvényerőre emelkedjék egyoldalúkig, Ausztriának kezei pedig ismét sza­badon maradjanak, mint szabadon maradtak a Bánffy - Badeni szerződésre vonatkozólag. De hogyha ebbe belemegy a t. túloldal, előre is jelezhetem, hogy erős küzdelmet fog kelleni vív­nia a függetlenségi párttal. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) T. ház! Azt nem tudom, hogy mit tartal­maz ez a kiegyezés, de azt tudom előre is, hogy a függetlenségi párt egyik legsarkalatosabb elvébe ütközik bele. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Azt tudom, hogy a közös vám­területet ismét létrehozza és ujabb tiz évre fenn akarja tartani. Erős hitem szerint e tiz óv alatt Magyarország messzire előre fog haladni a tönkremenés szomorú utján. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon. Ott van már is!) Bármi legyen is abban a kiegyezésben, szükségszerüleg a tönkremenéshez fog közeledni az ország egye­dül annak következtében is, hogy újra lehetet­lenné lesz téve az, hogy iparvám-engedményeket adjunk a külállamoknak azért, hogy agrárvám­engedményeket kapjunk tőlük; tehát újra lehe­tetlenné lesz téve Magyarországnak az, hogy magának azoknál az államoknál, a melyek ipar­termelők, és a melyek mezőgazdasági terménye­ket fogyasztanak, fogyasztási piaczokat teremt­hessen, ugy, hogy Magyarország mindinkább és mind tökéletesebben rá lesz szorítva, rá lesz utalva az osztrák piaczra, a mi annyit tesz, hogy kötött kézzel ki lesz szolgáltatva az osztrák kegyelemnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) Már pedig szomorú sors vár arra a nemzetre, a mely kötött kézzel van kiszolgál­tatva az osztrák kegyelemnek. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Midőn mély hazafiúi szomorúsággal mutatok rá ezekre a megdönthetetlen igazságokra, még azt is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha csak megközelítőleg is igazak azok a híresztelések, a melyek elterjedtek arra nézve, hogy mit tar­talmaz a kiegyezés, akkor a t. kormány elodázta bizonyos fontos nemzeti követeléseknek a meg­valósítását, a melyek a kormány alapját képező törvényekből is egyenesen kifolynak. Egynehányat ezek közül fel fogok említeni. (Halljuk! Halljuk ! a szelsöbaloldalon.) így pl. a készfizetés felvétele. Erre nézve az 1899 : XXXI. í.-czikk 12. §-a szerint már márczius 1-én köteles lenne a magyar kormány és az osztrák kormány javaslatot terjeszteni a két országgyűlés elé, még pedig azért, mert 1901. augusztus 10 én a pénzügyminiszter ur rendeletet bocsátott ki, a melynek '2. pontja szerint az 5 frtos és 50 frtos államjegyek fize­tésként való elfogadása 1903. február hó 28-ikán megszűnik; előáll tehát az emiitettem törvény által kijelölt kötelezettség a két kormányra nézve, hogy márczius 1-én terjeszszenek be törvényjavas­latot a kés^fizetés felvételére vonatkozólag. Ilyen továbbá a járadékadó, a mely a ma­gyar járadékokra vonatkozólag, ugy hírlik, hogy el lesz törölve, de hír szerint nem lesz eltörölve a magyar záloglevelekre vonatkozólag. Ilyen a tiroli vám, a melynek 1903-ban meg kellett volna szűnnie és a mely, hir sze­rint, csak 1906-ban fog megszűnni, ha ugyan egyáltalán meg fog szűnni, a miben az előzmé­nyek után jogosan kételkedem; egyébiránt ép oly joggal szedhetnénk vámot mi pl. gyapjú­szövetektől, a mily jogon szed Tirol vámot a magyar búzától. (Igaz! Ugy van! a szelsö­baloldalon. Mozgás.) Ily követelés továbbá Magyarország azon jogának érvényesítése, hogy megválthassa azt az igen lealázó és káros tributumot, a melyet 1867-ben elvállalt az ország, még pedig oly kamatlábon számítva a tőkét, a mely kamatláb akkor volt érvényes, a mikor ezt a terhet Magyarország elvállalta, illetve 5%-os kamat­lábon. Ilyen követelés a bizományi raktárak meg­adóztatásának joga, a mely Magyarországnak évi 3,800.000 koronát jövedelmezett, a mely jöve­delemről és jogról, az elterjedt hír szerint, a kormány lemondott és ezzel nemcsak a kincstár lesz megkárosítva, hanem a magyar részletkeres­kedés is nagy károkat fog szenvedni. Nem tudom, mi igaz ezekből a híresztelé­sekből, de elterjedésük mutatja, hogy a kor­mány nyilatkozatára már égető szükség van. Ha e híresztelések csak részben is igazak, és ha csak elodázni is engedte a kormány az ország bizonyos jogainak érvényesülését, az el­odázás feladást jelent, (Felkiáltások a szelsöbal­oldalon : Feladta!) mert a tapasztalat azt bizo­nyítja, hog} r ha valamely jogos követelést Ausz­triával szemben elodázni enged Magyarország, ezen jogos követelésnek érvényesítése véglegesen el van odázva. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) T. ház! Nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de még egyszer felszólítom a miniszterelnök urat arra, hogy méltóztassék a képviselőházat és az

Next

/
Thumbnails
Contents