Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 195 A pénzügyminiszter ur kMan előterjeszté­seket tenni. Lukács László pénzügyminiszter: T. kép­viselőház ! Van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot és annak indokolását (írom. 291) a czukorkontingens egyénenkinti felosztásá­ról, továbbá egy törvényjavaslatot és annak indo­kolását (írom. 292) a vámvonalon át behozott dohány és dohány-gyártmányok engedély illetéké­nek megváltoztatásáról, és egy jelentést (írom, 293) a Pécs szabad királyi város részére az 1896 : XXIII. t.-czikk 5-ik §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy a két törvényjavaslat közül az első, t. i, a czukorkontingens felosztására vo­natkozó a közgazdasági és pénzügyi bizottság­hoz, a második csak a pénzügyi bizottsághoz és a jelentés szintén a pénzügyi bizottsághoz utas­sittassék előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Elnök: E szerint a czukorkontingens egyé­nenkinti felosztásáról szóló törvényjavaslat ki­nyomatása és szétosztatása elrendeltetik és az előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a köz­gazdasági és a pénzügyi bizottsághoz utasitta­tik; (Helyeslés.) a vámvonalon át behozott do­hány és dohánygyártmányok engedélyilletékének megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgya­lás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottság­hoz utasittatik; szintúgy a pénzügyminiszter­nek jelentése Pécs szab. kir. város részére az 1896 : XXIII, t.-cz. 5. §-a értelmében engedé­lyezett rendkMüli házadómentesség tárgyában ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bi­zottsághoz utasittatik. Napirend előtt Kossuth Ferencz képviselő ur kMan felszólalni. (Halljuk! Halljuk !) Kossuth Ferencz: T, ház! Napirend előtti felszólalásra jelentkeztem azért, hogy pártom nevében felszólítsam az igen t. miniszterelnök urat az ország szine előtt arra, hogy adja meg azokat a fölvilágositásokat a kiegyezésre vonat­kozólag, a mely hír szerint közte és az osztrák miniszterelnök között Bécsben létrejött, a mely felvilágosításokat az országnak joga van meg­követelni és elvárni. (Helyeslés a szelsobalol­dalon.) Meg vagyok győződve, hogy ezzel nem­csak pártomnak, hanem az egész nemzetnek kívánságát fejezem ki . . . (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Jogosan! Kossuth Ferencz: ... igenis a nemzet kíván­ságát, a mely jogosan elvárja és megköveteli, bogy oly ügyben, mely belevág létfeltételei körébe, kimerítő értesülést nyerhessen. Sem az ország­gyűlés, sem a nemzet nem áll automatákból; lehetetlen tehát feltételezni azt, hogy a nemzet saját sorsára nézve közönbös legyen, mert ha még ilyen kérdésben is közönbös lenne, két­ségbe kellene esnünk e nemzet jövője felett. (XJgy van! a szélsobaloldalon.) Közügyekben minden titkolózásnak van határa, a t. kormány ezt a határt már rég túllépte. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem magánügyeit ment a t. miniszterelnök ur Bécsbe tárgyalni, hanem az ország ügyét, és igy az országnak joga van megtudni azt, miképen lett elintézve az ország ügye. Méltán megütközhetett már az egész nem­zet azon, hogy az év első napján nem adott a t. miniszterelnök ur semmi felvilágosítást arra vonatkozólag, miképen intézte el az országnak ezt a fontos ügyét, és most kétségtelenül meg­ütközik az egész nemzet azon is, hogy nem jelez­,<ätett eddig a t, miniszterelnök urnak az a szándéka, hogy az országgyűlésnek első ülésén saját jószántából nyilatkozni fog. Ha, a kiegyezés feltételei már tényleg meg lettek állapítva, a titoktartás nem fér össze a felelős miniszteri állás kötelességeMel; és az ország szine előtt ki kell jelentenem, hogy a függetlenségi párt meggyőződése szerint ez a végtelen titkolózás a legnagyobb mérvben hely­telen, és a miniszteri felelőség elvébe ütközik. Kubik Béla: Elitélendő! Kossuth Ferencz: Ez a titkolózás még gyanút is kelt, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) mert csak azt szokták titkolni, a mi rossz és káros , . . Madarász József: ügy van! Kossuth Ferencz: ... de a mi üdvös és hasznos, azt. titkolni nem szokás. Ettől elte­kintve, a titkolózásnak minden oka meg is szűnt, mert a miniszterelnök újévi beszéde szerint a kiegyezés már tényleg létrejött. Még a tárgya­lások alatt is helytelen volt a titkolózás, (Ugy van! a, szélsobaloldalon.) ha csakugyan igaz volt az, a mit mindig híreszteltek, hogy a t. minisz­terelnök ur nem engedett azon álláspontokból, a melyeket ő saját hite szerint az ország érde­kében elfoglalt. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Mert hogyha, ez igy lett volna, akkor a miniszterelnök ur a közvélemény megnyilatkozásából erőt merít­hetett volna, nem pedig gyengeséget. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha közzététetett volna az az álláspont, a mely mellett a t. miniszterelnök ur állítólag szilárdul megállt, akkor ezen állás­pont mellett, ha hazafias volt, az ország oly erővel nyilatkozhatott volna meg, hogy ebből az erőből a kormány fegyvert kovácsolhatott volna a magyar érdekek számára Bécsben. Arról meg vagyok győződve, hogy a köz­vélemény az önálló vámterület mellett nyilat­kozott volna meg, (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon : Ausztriában is ezt kívánják!) de e mellett bizonyos nemzeti követelmények is erős rokon­szenvet keltettek volna fel, e követelmények ér­vényesülése lehetőségéhez nagyban hozzájárult volna álmagyar közvélemény erős megnyilatko­zása. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Nem habozom kijelenteni, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon,) hogy engem és a

Next

/
Thumbnails
Contents