Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-176
184 176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. hadügyminiszteri állás nem olyan, mint a tábornoki állás, hogy, a mikor egy bizonyos idő elmúlik az ember felett, akkor turbán következik utána a következő, mert hogyha igy állana a dolog, akkor az is megtörténhetnék, hogy t. barátom, Nessi Pál is hadügyminiszter lesz idővel (Derültsége ha t. i. meg nem fosztják a tiszti rangjától. Ez tehát nem olyan állás, t. képviselőház; azért szeretném tudni, — és itt áttérek az interpellácziómra, — hogy kMel volt baja Krieghammernek, miért ment el? Melyik hatalom, a mely a király bizalmi emberének és a legnagyobb poziczióju embernek egyszerre kitekerheti a nyakát, ha neki tetszik? Talán a csehek haragszanak reá a »zde« miatt, vagy Ausztriának egyéb nemzetiségei tették el láb alól? MMel mindenesetre érdekes volna reánk nézve megtudni, hogy kinek a kezében van Ausztria-Magyarországon az a hatalom, a mely képes a közös hadügyminisztert eltávolitani, ha neki nem kell, mMel mi, magyarok, azt az ellenünk dolgozó Krieghammerrel szemben százszor megpróbáltuk és nem sikerült és tudni óhajtanám, hogy kik azok, a kik őt eltávolították, azért interpellácziómat nem annyira a honvédelmi miniszter úrhoz, mint inkább az összkormányhoz intézem. Ugron Gábor: Osszkormány nincsen, csak kormány! Rákosi Viktor: Tehát a kormányhoz. Interpelláczióm a következő (olvassa): 1. Mi az oka annak, hogy Krieghammer közös hadügyminiszter ur csak most adta be lemondását, holott a magyar nemzetnek a közös katonaságra vonatkozó kívánságaMal szemben tanúsított merev ellenállása, a magyar nemzet legszentebb érzelmeit sértő ténykedései miatt, ennek már régen be kellett volna következni? 2. Itt ecsetelt magaviselete daczára évekig egy közösnek nevezett, igen fontos hMatalban maradhatván, jogosult részünkről az a kérdés, hogy utódja, Pitreich közös hadügyminiszter ur vájjon ugyanazon nyomokon fog-e haladni, mint Krieghammer ur? Van-e arra kilátás, hogy e nemzet jogainak tiszteletben tartása és érzékenységének respektálása tekintetében, a mi a közös hadseregre is elsőrendű érdek, más utón fog haladni, mint báró Krieghammer? 3. Tudja-e az uj hadügyminiszter ur, hogy Magyarországon a hMatalos nyelv a magyar és hajlandó-e intézkedni, hogy a hadsereg ezt, Magyarország hatóságaMal való minden érintkezésében respektálja az egész vonalon? Ezzel kapcsolatban kívánunk az iránt is felvilágosítást: tud-e Pitriech lovag ur magyarul s ha nem: mennyi idő alatt fog megtanulni* ? (Derültség a jobboldalon.) A t. túloldalnak ez az élénk derültsége mutatja, hogy még csak el sem tudják képzelni, hogy valaha Ausztria-Magyarországon olyan hadügyminiszter legyen, a ki magyarul is tud. (ügy van ! JJgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én gondolom, hogy a mit erre nézve jogosan kérdezni lehet és hozzáteszem, a mit alaposan mondani lehet, azt én már ma megmondottam, válaszolva arra a kérdésre, amelyet Holló Lajos t. képviselőtársam hozzám intézett. Ezen kérdésnek ilyetén formán való kibővítése, átgyúrása és fölcziczomázása, már a t. képviselő ur gusztusa szerint való felcziczomázása, engem nem indit arra, hogy mást mondjak, vagy bővebben nyilatkozzam, mint a hogy már tettem. Nem is tartom helyénvalónak azokat, a miket a t. képviselő ur érvelésében, sőt egyik-másik kérdésében is felhoz, mert már engedelmet kérek, az komoly interpelláczió tárgyát még sem képezheti, hogy mondjam meg, ki tette el a hadügyminisztert láb alól! Kern lehet, de nem is szabad igy beszélni komoly kérdésekről. (JJgy van! JJgy van! a jobboldalon.) A feltevései sem alaposak. Igenis állithatom, hogy Krieghammer bárónak igen nagy érdemei vannak a hadsereg körül, én mellette tanuskodhatom, mert nemcsak jelenlegi hMatalos minőségemben voltam vele érintkezésben négy esztendő óta, de érintkezésben voltam hosszú időkön át annak előtte, mint a delegácziónak a ház által kiküldött tagja, mint a hadügyi albizottság és mint a delegáczió elnöke. Igazságtalanul vádolja meg őt a t. képviselő ur: az ő egyenes, nyilt természetével, korrekt felfogásával teljesen beilleszkedett ő alkotmányos állásának felelőségébe és kötelességeibe és nem viseltetett soha azon érzelmekkel Magyarország iránt, a melyeket most ráfog a t. képviselő ur, nem viseltetett sem megvetéssel az ország érdekei iránt, sem az ország jogainak kigúnyolásával, azt egyenesen tagadom, azt mondani is képtelenség, sem pedig ellenséges érzelmekkel, a melyeket neki imputálni méltóztatott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Nem is velünk szemben, hanem a követeléseinkkel szemben! Széll Kálmán miniszterelnök: A követeléseMel ? Azok csak annyiban érvényesülhettek mindig, a mennyiben a két minisztérium azokhoz hozzájárult és azokat a törvényhozás, illetőleg annak kiküldött testülete, a delegáczió megszavazta. A felelőségben osztoztunk vele mi, a kormány, a törvényhozás és a delegáczió. Hát akkor aztán ilyen kifakadásokat felhozni és a kigúnyolásnak, a megvádolásnak és a ráfogásnak ilyen skálájával élni: nem szabad. Ezt vissza kell utasítanom. Ez nem helyén való dolog (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Igy ebben a kérdésben nem mondhatok egyebet, mint a mit feleltem, nevezetesen, hogy a kinevezés a korona joga. ő Felségéé s törvényesen, az alkotmány- keretében és annak megtartásával, a mint a korona soha semmit