Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-176
178 176 országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. Csak azt jelentem ki előre, hogy a tót nyelvet egyáltalában nem birom, igy közvetlenül ezekről az üzelmekről, a melyekről a t, előttem szóló oly elitélőleg szólott, nincs tudomásom; de az általa előadottakhoz a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok, mert nem lehet eléggé ostorozni azokat a támadásokat, a melyeket a magyar állameszme ellen ezen túlzók részéről tapasztalunk, (TJgy van ! a néppárton.) Azonban csak egy körülményre akarom a háznak és különösen a minisztériumnak figyelmét felhívni, nevezetesen arra, hogy kutassuk, mi az oka annak, hogy ezen túlzók az utóbbi időkben annyira grasszálnak, mert hiszen ok nélkül nem szokott a természetben semmi sem megfogamzani, a természet törvénye azt hozza magával, hogy ha valamely hatás van, az bizonyos ellenhatást szül. Ez minden téren érvényesül és ezt tapasztalhatjuk mindenütt. Hát én azt kérdezem, helyesen cselekszenek-e azok az urak, a kik csak ilyen szépen beszélnek, mint az én t. előttem szóló képviselőtársam, de másrészt ellenkezőleg cselekszenek ? (TJgy van! a néppárton.) Én nem akarom rekriminálni azokat az egyes tetteket, a miket egyesek elkövetnek és ezáltal előkészítik a kellő talaját ennek a propagandának, ennek a mozgalomnak további fejlődésére. Én csak elitélhetem azokat, a kik közreműködnek arra, hogy ez a talaj ezen mozgalmak kifejlődésére jóvá válik. És ez senki más, t. ház, valljuk be, mint különösen a mi közigazgatási tisztviselőink. (Egy hang a szélsöbalóldalon: Ezt mindenki elismeri!) Haydin Imre: Majd be fogom bizonyítani okmányokkal legközelebb, hogy kik csinálják a Felvidéken a nemzetiségi politikát. (Halljuk! Halljuk!) Kovács Pál : Én fenn jártam a Felvidéken és tapasztalatból mondhatom ezeket, mert a múlt budget-vita alkalmával száz és száz esetet soroltam fel a t. ház előtt, a melyek egyebet nem bizonyítanak, mint azt, hogy azok az emberek valóságos üldöztetésnek vannak kitéve. (Igaz! TJgy van! a néppárion.) És kit látnak ők a közigazgatási tisztviselőkben ? Az ellenségüket látják és minthogy ott épen ezek a magyar állameszmének hMatalos képviselői, tehát maga a magyar állameszme ellen fordulnak, (Igaz! TJgy van! a néppárton.) és igy a kedvező talajt a nemzetietlen elemek működésére e tisztviselők készítik elő. (Helyeslés a néppárton.) Azért, t. képviselőház, az én figyelmeztetésem oda irányul, hogy közigazgatási tisztviselőink különösen vegyék a szMükre azon nagy hMatást, a mely őket kell, hogy lelkesítse, hogy őket a nép ne elnyomójának tekintse, hanem támogatójának, tanácsadójának és úgyszólván édes atyjának. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Hogyha, t. ház, ez bekövetkezik, akkor kirántjuk a gyékényt azoknak a túlzóknak lába alól, a kik nem fognak semmiféle kérvénynyel ide merészkedni jönni, mert ilyen kérvények létesülése egyáltalában nem lesz lehetséges. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Akkor semmi ok nem lesz arra, hogy ezt a népet felizgassák és felbizgassák a magyar állameszme ellen és nem fogják őket tömörülésre birni, mert nem lesz alkalom, a, mely őket tömörülésre birja. Mert, t. ház, legnagyobbrészt önvédelemből tesznek ilyet. És nekünk mindig a szándékot kell vizsgálni, hogyha valakinek a jóvagy rosszhiszeműségét egy dologban meg akarjuk ítélni. Ha azt látjuk, t. ház, hogy ez tulajdonképen egy önvédelmi harcz — mert én nem akarom a dolognak rosszabbik felét elhinni — akkor arra kell törekedni, hogy ezeket az embereket jó szerrel és emberséges bánásmóddal, tisztességes közeledéssel hozzuk magunkhoz közelebb, nem pedig arra, hogy őket elrémítsük, eltaszítsuk magunktól és őket eltiprottakkónt kezeljük. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) T. ház! Ez a jogos és méltányos álláspont melyet a magyar államférfiak mindenkor elfoglaltak és ez kell, hogy bennünket is vezessen, ííemcsak szóval, hanem tettel bizonyítsák be azok, a kik hMatva vannak arra, hogy ott ezeken a terűleteken közreműködjenek a magyar állameszme terjesztésében, oly módon, hogy ezekkel az emberekkel emberségesen bánva, rántsák ki már egyszer a gyékényt ezeknek a nemzetiségi izgatóknak a lába alól. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Ebben az irányban kívántam a felvetett kérdéshez hozzászólani. (Helyeslés a néppéirton.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kMan, a vitát bezárom. Minthogy a kérvényi bizottság indítványát senki meg nem támadta, kimondom, hogy a ház azt elfogadja. Dedovics György jegyző (olvassa): Tolna, Heves, Sáros és Liptó vármegye, Kecskemét város, TJng és Szatmár vármegye, Pozsony szabad királyi város, Háromszók és Abauj-Torna vár-, megye kérvényei a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződések felmondása, illetve megváltoztatása tárgyában. Daróczy Aladár előadó: T. ház! A most felolvasott törvényhatóságok a Szerbiával szemben fennálló gabona- és állatbehozatali határforgalom kedvezményében rejlő nagy mezőgazdasági egyetemes károsodás megszüntetése czéljából intéztek kérvényt a t. képviselőházhoz. A bizottságnak az a véleménye, hogy ezen kérvények a miniszterelnök utján a kormánynak adassanak ki. Szőts Pál jegyző: Eátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! Számolva a ház türelmetlenségével, minden gondolkodás nélkül egy tiszteletteljes kérdést intézek a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) A Szerbiával kötött szerződés, mint köztudomású, 1904-ben lejár, 1903 január 1-éig azonban felmondandó. A bizottság indítványa értelmében e kérvények kiadatnak a kormánynak.
