Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

176 Í7ö. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. melylyel a magyar sajtó, mint a magyar közvélemény kifejezője fogadta Veszelovszky Ferencz t. képviselőtársam itt mondott első fel. szólalását. Az ember azt gondolta volna, hogy épen a békés megértés lehetőségének elérése végett az ő orgánumaik a szónokainkat hasonló elbánásban fogják részesíteni. Emlékeznek a t. ház tagjai arra az előkelő nyugodt, higgadt, tárgyilagos és előzékeny beszédre is, melyet Hodossy Imre t. képviselőtársam tartott e házban, és a mely a magyar nemzeti polikának egyik örökbecsű monumentumát képezi. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nézzük csak, hogy az ő orgánumaik hogyan fogadták Hodossy Imrének ezt a kimagasló beszédét, (Halljuk! Halljuk!) Először is a »Narodni Novini«-ben, az ő hMatalos szócsövükben vezérczikk jelent meg, ily czimen: »Szégyen és gyalázat a magyar parlamentnek.« Jól értsük meg, t. ház: a magyar parlamentnek, mint hogyha ez a parlament nem volna az övéké is. Az ember azt gondolná, hogy valamely botrány történt e házban. Nem, t. ház; szó szerint: Szégyen és gyalázat azért, mert meghallgatták Hodossy Imre beszédét. (Mozgás jobb felöl.) És most jön irodalmi méltatása a beszédnek : »Hodossy ur behozott a házba öreg, büdös, moslékot, azt szétfröccsentette, hogy bűzétől minden zug megtelt.« (Nagy mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Disznóság!) Most jön tárgyi kritikája ennek a beszédnek. Azt mondja: »Hodossy Imrének ez a beszéde egy gálád, buta, gyáva, rabulista prókátori támadása és megsértése az egész tót népnek, minden egyes tótnak.« B. Felitzsch Arthur: Botrány! (Ugy van! jobbfelöl.) Haydin Imre: Kérdem, szellemi kocczanás ez ? Nem, ez vak gyűlölet, gyűlölete mindennek, a mi magyar és mindenkinek, a ki a magyarság védelmére kél. Jó ízlésem tiltja, hogy elmondjam, mily kifejezésekkel illetik a miniszterelnök urat, mily inszinuácziókkal merészkednek még a t. ház elnökéhez, gróf Apponyi Alberthez is. Csak azt jelenthetem ki, hogy ugyanaz a gyűlölet orgánumaik minden egyes számából kirí, hogy ezek soha máskép nem kezelik a magyarságot, mint a legnagyobb gyűlölettel, a legnagyobb megvetéssel, lenézéssel és a gúny legsértőbb fegyvereMel. Nem tehetek róla, t. ház, a mikor ezt napról-napra olvasom, a mikor napról-napra látom, akkor önként érlelődik bennem a meggyőződés, hogy ezeket az indulatokat soha kapaczitálassal, hanem csak erővel és hatalommal lehet lebírni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem szeretek saját személyemmel foglalkozni. Rakovszky István: A várnai választással! Haydin Imre: De mert ez tárgyi összefüggésben van azzal a tendencziával, melyet kimutatni óhajtok, kénytelen vagyok. Engem képviselőházi beszédemért ez a lap egyszerűen gaz árulónak nevezett. Én nagyobb dicsőséget nem ismerek, mint a tótot elárulni a magyarnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt tartom igazi árulónak, ki e miatt árulással vádol. (Helyeslés a jobboldalon.) De nézzük azt, miért vádolnak ők engem árulással. Én Hurbán 48-ki szerepléséről azt mondtam, hogy rablókaland, mint a hogy tényleg az is volt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Erre azt írják: »Ez az ember merészeli tót nemzeti felkelésünket rablókalandnak minősíteni*. Hát ők Hurbán hazaáruló vállalkozását tót nemzeti felkelésnek tartják s akkor ezek az urak tagadják, hogy még mindig liptószent-miklósi programm alapján állanak és hogy még mindig az Okoljét, a tót nemzetiségi tartományt keresik ? Maga a »Narodni Novíny«, az sem óvatos mindig; t. i. megtámadták őket kívülről azért, hogy a tót nemzeti párt elhagyta a liptó-szent-miklósi prograinniot. Erre a »Narodni Noviny« védi a tót nemzeti pártot és azt mondja: inkább csak a viszonyokkal és az idővel való megalkuvásból csináltuk meg a programmot, de a liptó-szent-miklósi programm, tehát a külön tót nemzetiségi tartománynak eszméje, az minden jóravaló tót lelkében mint örök ideál marad. (Mozgás a jobboldalon.) Mit irt pl. a »Narodni Novini« egy másik számában ? »Azt gondolják a magyarok, hogy ők képezik a gyomrot' és mi vagyunk az ebéd benne« ? (Mozgás.) Én mindezeket csak azért hoztam fel. hogy ne ámiísuk magunkat s még inkább ne ámittassuk magunkat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék teljesíteni ezeknek az uraknak a követelését és meglátják, hogy holnap jönni fognak mások, kik többet fognak akarni, holnapután mások, kik még többet fognak akarni, és egyszerre ott leszünk abban az áldatlan nemzetiségi viszályban, mely mint Ausztriában, emészti az állam egységét és a polgárok békés megélhetését. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy a Felvidék nemzetiségi izgatásainak egy másik irányára térjek át. Szüllő Géza: A várnai választásra! Rakovszky István: Ez az oka az ilyeneknek! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tetszik ?) Trubinyi János: Nagyon jól beSzéll Rakovszky István: De nem cselekszik jól! Haydin Imre: Engedje meg nekem a t. ház, hogy a cseh-tót egységről és a cseh-tót nemzetiségi eszme propagálásáról röviden szólhassak. Már két izben volt alkalmam a t. ház előtt ezen propagandának czélját, terjedelmét és módszerét részletesen kifejteni. Nemrég megjelent egy füzet is ezen propagandáról dr. Czambel Samu kitűnő tollából, mely ritka avatottsággal tárgyalja ezt a kérdést és mely, ugy tudom, szét is osztatott a t. ház tagjai közt. Röviden jelzem, hogy a cseh-tót egység egy gondolatból indul ki: hogy a cseh-, morva- és a magyarországi tót nép nem-