Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

172 176. országos ülés 1902 deczember 26-án, szombaton. Daróczy Aladár előadó: T. képviselőház! Legyen szabad azon kérvényekre vonatkozólag, a melyekhez már Truhinyi János igen t. képviselő ur hozzászólt, a bizottság javaslatát előterjesztenem. (Halljuk! Halljuk!) Több vármegye a kérvények negyedik sorjegyzékében a 217—227 számig iktatott kérvényekben a vasárnapi munkaszünetnek a tisztviselőkre való kiterjesztésére vonatkozólag kérvényezett a t. házhoz. A magyarországi katolikus egyesületek országos szövetsége pedig a vasárnapi munkaszünetnek teljes kiterjesztése iránt kérvényez s egyúttal tüzetesen részletezi ide vágó kívánságait. Leszek bátor ezt a részletezést röviden a kérvényből magából előadni. (Olvassa): KMan ja a szövetség, hogy 1. a munkaszünet ne csak a vasárnapokon és Szent István király najyján legyen kötelező, hanem a kereszténység főbb ünnepein is; ilyenek gyanánt tekintendő legalább is a karácsony, újév ünnepnapja, nagyboldogasszony és mindszentek ünnepe. 2. A vasárnapi munkaszünet a gyári iparnál az eddigi 24 óra helyett hosszabbittassék meg 36 órára. 3. A sátoros ünnepeken, u. m. karácsony, húsvét és pünkösd kettős ünnepein 48 órai munkaszünet biztosíttassák. 4. Azon iparnemeknél, a melyeknél az ipari munka vasárnapokon is végezhető, köteles legyen az illető iparüző az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások minden második héten egy teljes, vagy minden héten egy fél vasárnapon, és pedig az utóbbi esetben d. e. és d. u. munkaszünetet élvezzenek; a munkásoknak szániára, a kik kMételesen vasárnapi munkára vannak szorítva, biztosítani kell a jogot, hogy a reá következő hét folyamán legalább is 24 órai munkaszünetet élvezzenek. Továbbá a vasárnapi munkaszünet terjesztessék ki a kereskedelmi alkalmazottakra is, és végül, hogy a mezei munkásokra nézve az istentisztelet idején a mezei munka szüneteljen, A törvényhatóságok pedig azt kérelmezik, hogy a kulturállamok példájára ugy a törvényhatósági és állami hMatalokban is szüneteljen a munka, és igy a közigazgatási és állami tisztviselőkre is kiterjesztessék a teljes munkaszünet. A bizottságnak az a véleménye, hogy ezen kérvények a miniszterelnök utján a kormánynak lennének kiadandók. Rátkay László jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! Magunknak is érdekünkben lévén, hogy ne halaszszuk a tárgyalást, leszek bátor a kérdéshez röviden hozzászólani. Szocziális törvényeink vagy az érdekeltekre vannak bizva, vagy pedig a miniszteri hatalom üt rajtuk csorbát egy-egy rendelettel. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a ház asztalára állandóan le vannak téve miniszteri rendeletek, a mely rendeletek a vasárnapi munkaszünetet csorbítják. Itt van pl., t. ház, a bognármunkák kirakodását megengedi a miniszteri rendelet. Hogy miért teszi, azt egyáltalában nem értem. Nem vagyok képes megérteni, hogy miért kellett a bognármunkák kirakását vasárnapra is engedélyezni. Ha ezen az utón haladunk tovább, akkor a törvény intencziója illuzóriussá válik. Egyetlen egy rendeletre emlékszem, a pénzügyminiszter ur bocsátotta ki, a mely ebben a tekintetben haladást jelez, más ilyen rendelet tudomásom szerint nem bocsáttatott ki. Már pedig 1891 óta, a mikor ez a törvény meghozatott, haladtak az állapotok. Akkor ezt a törvényt sokan ellenezték, a kik ma már határozottan mellette vannak. A kereskedelmi alkalmazottak már 6 esztendeje küzdenek a teljes vasárnapi munkaszünet érdekében. Néhány év előtt Hegedüs akkori miniszter úrhoz fordultak, a ki azt felelte nekik, hogy nem teljesítheti kérelmüket, mert az érdekeltek egy része ennek ellen nyilatkozik. Azonban 1901. évi április 15-dikén a fővárosi kereskedők egyesülete szintén egyhangúlag nyilatkozott a teljes vasárnapi munkaszünet mellett. Sőt tovább is mentek: egyes szakmákban a fővárosi kereskedők saját jószántukból megadták a teljes vasárnapi munkaszünetet. Az idén, október végén tartott nagyváradi iparos-kongresszus szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet minden korlátozás nélkül megadassák. Vannak azonban egyes iparágak, a melyekben a helyzet egyszerűen tarthatatlan, és épen azon iparágak ezek, a hol épen az iparosok maguk a legjobb helyzetben vannak, mig a segédszemélyzet helyzete a lehető legrosszabb. A péksegédeknek Hegedüs akkori miniszterhez intézett beadványából kitűnik, hogy azok naponta 16— 18 órát töltenek munkában; ezt azért mondom, mert Erdély volt miniszter ur azt kiáltotta közbe Trubinyí János t. képviselőtársamnak, hogy hiszen van munkaszünet, hát annak illusztrálásául, hogy milyen ez a vasárnapi munkaszünet, mutatok reá a péksegédek beadványára, a kik azt kérik, hogy legalább minden második vasárnapon legyen félnapi szabad idejük. Mert nincsen senki, a ki ennek a törvénynek betartását és be nem tartását ellenőrizni tudná és akarná. Azonfelül tessék megnézni, hogy inasgyerekeink állapota milyen. Hisz ezek valóságos páriái a társadalomnak ! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A kultuszminiszter ur akkép intézkedett, hogy az ipari szakoktatás azokban a szakmákban, a melyek a tanonczot vasárnap délelőtt is igénybe veszik, vasárnap délután legyen, ugy, hogy azok a szerencsétlen tanonczok még vasárnap délután is három-négy órát iskolában töltenek, hogy azután hétfőn reggel újra kezdjék meg munkájukat. A mi az;tán a hMatalnokokat illeti, a miniszter urak fiskális szempontból elütnek bennünket, a mikor az ő munkaszünetükkel előállunk. Németországon a kereskedelmi kormány