Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

.176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 173 deficzittel küzd, a postának óriási deficzitjei vannak, ott a posta mégis csak egyetlenegy hMatalos órát tart, és azt is az istentisztelet idején kMül. Németországban keresztül tudják ezt vinni, itt azonban fiskális szempontok miatt nem akarják a kérdést megbolygatni. T. ház! Voltak manchesteri idők, a midőn a manchesteri sajtó valósággal gúnyolta az efféle törekvéseket. Azonban a manchesteri idők diadalünnepei elmultak, és a manchesteri sajtó az ő győzelmeit nem tudta megvédeni, mert az 1889. évi párisi kongresszus kimondotta, hogy a vasárnapi munkaszünet az igazi szabadságnak követelménye, mert a legigazibb demokratizmus is okvetlenül megköveteli, hogy meglegyen a vasárnapi munkaszünet, és pedig meglegyen minél teljesebb mértékben. T. képviselőház! ügy a családi, mint a szocziális békének, valamint a hazának ép ugy, mint a társadalmi együvétartozandóságnak és a morális együttérzésnek legfőbb követelménye, hogy a vasárnapi munkaszünet szigorúan megtartassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. KMan valaki szólani? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T, ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy csak igen röviden — mert egy fontos törvényjavaslatom van ma a napirenden, a melyet, lehetőleg még ma elvégezni, igen nagy érdek volna — válaszoljak a t. felszólaló képviselőtársaimnak. (Halljuk! Halljuk !) Válaszolni óhajtok első sorban arra nézve, a mit Szederkényi Nándor t. barátom mondott, hogy t. i. a kereskedelmi alkalmazottak köteles biztosítására vonatkozólag milyen álláspontot foglalok el. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam volt szMes megemliteni, hogy ez gondoskodásom tárgyát képezi. Már nem egyszer jelentettem ki e házban és különösen a bizottságokban is azt, hogy bizonyos sorrendet kell tartanom az általam a ház elé terjesztendő javaslatokban, annál is inkább, mert ezen fontos szocziálpolitikai alkotások az állam részéről mégis valószínűleg bizonyos anyagi áldozatokkal fognak járni. Sorrend tekintetében a legfontosabbnak tartom — és azt hiszem, a t. ház ebben velem • egyet fog érteni — a baleset elleni biztosítást. (Helyeslés.) Remélem, hogy ezt minél előbb nyilvánosságra hozhatom, (Tetszés.) és azután a szakkörökkel való alapos megbeszélés után a ház elé terjeszthetem. (Altalános helyeslés.) Hogy a nyugdíjbiztosítás kérdésével is óhajtok foglalkozni, ezt már többször kijelentettem s ezzel t. barátomat talán megnyugtatom. (Helyeslés.) A másik kérdés azután a vasárnapi munkaszünetnek a kereskedőkre való alkalmazása. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése az országban hódit, és ez kívánatos és üdvös. Nem kívánok általános fejtegetésekbe belebocsátkozni, a mint azt tette a legutóbb felszólalt t. képviselőtársam, mert azt hiszem, nagyon helytelen volna, hogyha elvi differencziákról beszélnénk akkor, mikor a gyakorlati kérdésre nézve talán egyetértünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem az a kérdés, hogy milyen szempontból óhajtom ezt vagy amazt megtenni; a fődolog az, hogy bizonyos dolgot mindnyájan akarunk és ez talán fontosabb, mint az elvi differencziák. (Általános helyeslés.) A vasárnapi munkaszünet kiterjesztését igenis óhajtom én is. (Altalános helyeslés és éljenzés a néppárton.) Buzáth Ferencz: Csakhogy fogtunk végre egy minisztert! (Élénk derültség.) Zboray Miklós: Fogtunk, de visz! (Derültség.) Molnár János: Megijedt a dicsérettől! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: De, t. képviselőtársamat szabadjon kérnem, méltóztassék megengedni, hogy ebben is fokozatosan haladjunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a kereskedői alkalmazottakat illetőleg ma már leginkább meg van érlelve az általános nézet, hogy reájuk ki kell terjeszteni a vasárnapi munkaszünetet. (Altalános helyeslés.) Itt akartam kezdeni, de méltóztassék megengedni, hogy mielőtt egy határozott javaslattal, vagy rendelettel előlépek, előbb kellő megnyugvást szerezhessek magamnak az iránt, hogy rendeletem azután tényleg az összes érdekeltek jóakaratú támogatásában fog részesülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen a törvény alapján van módomban rendeleteket kiadni, de a rendeletet kiadni és azután azt látni, hogy egypár hét múlva nagy az elégületlenség az érdekelt körökben és azt vissza kell vonni, ez, azt hiszem, nem volna épen a czólnak megfelelő. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék nekem megengedni, t. képviselőtársunk, hogy én magamnak meggyőződést szerezhessek arról, hogy ez az érdekeltek körében elfogadásra fog-e találni és hogy nem kell-e attól tartani, hogy nem lesznek vele megelégedve, (Felkiáltások a néppárton: Kívánják!) mert ha valaki valamit komolyan akar, annak körültekintéssel kell azt csinálni és nem meggondolatlanul. (Helyeslés.) Én tehát nem kérek egyebet a t. háztól, mint azt, hogy méltóztassék nekem időt adni, hogy meggyőződhessem arról, hogy azt, a mit magam is óhajtok — és reménylem, hogy ebben méltóztatik meg is nyugodni — (Helyeslés a néppéirton.) megcsinálhatom-e a nélkül, hogy ez az érdekelt körökben elégedetlenséget keltsen ? (Helyeslés.) Mindezek alapján kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság azon javaslatát elfogadni, hogy a kérvények pártolás nélkül adassanak ki a kereskedelemügyi miniszternek. Szederkényi Nándor: Határozati javaslaté-