Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

,176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. 165 ránk nézve, a mi alkotmányos életünkre nézve (Ugy van! a szélsobaloldalon.) abban, hogy ezen közös szervünk, a ki a mi közös alkotmányos közegünk is, a ki rendelkezik a mi véderó'nk felett, a ki rendelkezik azok felett a nagy anyagi áldozatok felett, a melyeket az ország hoz, nem a mi alkotmányos közegünk, a ki csak czél­szerüség szempontjából közös Ausztriával, hanem egyszerűen császári közegnek tekintetik, és egyik táborszernagy után jön a másik, teljesen közöm­bös Magyarországra, hogy melyik, mindegyik egyaránt csak császári urát akarja szolgálni és nem kMan eleget tenni a magyar alkotmány iránti kötelességeinek, (Ugy van! a szélso­baloldalon.) A másik dolog, a mi szerintem sérelmes, az, hogy ezekben a közös hadügyminiszteri szé­kekben mindig olyan urak ülnek, a kik sem magyar közjogi ismeretekkel nem birnak, sem pedig a magyar állam nyelvével ismeretségben nem állanak, és a kikkel a törvényes és alkot­mányos tárgyalás teljes mértékben meg van nehezítve. Én nem tartom azt lehetségesnek már a mai 67-es állapot mellett, hogy a közös szer­vek mind magyar emberek legyenek, vagy ki­zárólag mind magyarul tudó emberek, de hogy egymásután szüntelenül olyanok neveztessenek ki hadügyminiszterekké, a kik a magyar állam nyelvét nem ismerik, a kik nem voltak magyar államjjolgárok, az egyszerű szotiz reánk nézve és egyszerű semmibevevése a mi létünknek. Ha eddig osztrák állampolgár vagj r osztrák honos­ságú volt az illető — nem is tudom, mert alig lehet ezeket valahová sorozni — a ki állami nyelvünket nem tudja: a váltakozó rendszer, az igazi dualizmus és paritás azt hozná magával, hogy mikor üresedésbe jön egy ilyen állás, az magyar honpolgárral töltessék be. Hiszen azok­ban a magas állásokban igen sok jeles és kMáló magyar férfi van, a ki ezt a tisztet a legnagyobb odaadással, császára és királya iránti hűséggel és az ország iránti kötelességérzéssel tudná be­tölteni. Méltatlan és helytelen tehát reánk nézve, hogy ebben Magyarország létét semmibe sem veszik és a hadügyminiszteri állásra mindig következetesen osztrák állampolgárokat neveznek ki, a kikkel — ismétlem — a tárgyalás tel­jesen meg van nehezítve. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez, sajnos, nagy mértékben annak a dele­gaczionális elfajult intézménynek következménye, a hol lehetett azt látni tervszerűen, hogy az egész működés nem állt másból, mint azon ki­csinyes és sokszor férfiatlan hizelkedésből és bó­kolásból,... (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van! Holló Lajos: . . . a melylyel a magyar dele­gátus urak óhajtották az ő uraiknak kegyét még ebben a helyzetben is megnyerni, és nem voltak semmiféle olyan férfias és a magyar nem­zethez illő követelésekkel irántuk, a melyeket feladataik alapján kellett volna támasztaniok, és a melyek azután törvényes következmények­kel is jártak volna. Ezen degenerált és dekom­ponált helyzet szülte, hogy Magyarország jogaMal semmit sem törődnek, minden ily kinevezés egyszerűen a császár prMát hatáskörébe tarto­zik, t. ház, minden alkotmányos befolyás és a magyar nemzet lételének minden figyelembe vé­tele nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) En tehát e változást tudomásai nem vehe­tem és sző nélkül nem hagyhatom. Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ebben az irányban az ország érdekeit, ha még most nem késő, most, ha pedig késő, a következő alkalommal megvédeni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Igen röviden leszek szerencsés nyilatkoz­hatni. Valóban nem értem esnem tudom, honnan veszi Holló Lajos t. képviselő 111* íí zt, hogy nem alkotmányosan, nem az 1867 : XII. törvényczikk keretében és "nem törvényesen történt volna meg a kinevezés. Ugy történt a maga keletkezésében és a maga végrehajtásában is. Már régóta ki­jelentette báró Krieghainmer volt hadügyminisz­ter ur azon szándékát, hogy le kMan mondani. Igen sok ideig ezen szándókát nem hajtotta végre, de cseppet sem volt meglepetés azokra, a kik a dologba be voltak avatva, hogy ez a változás be fog állani. Az ellenjegyzés megtörtént ugy, a mint eddig meg szokott történni, a rangidősebb közös miniszter által, egészen alkotmányosan. Hát hogy miből veszi a t. képviselő ur azt, hogy itt az ország törvényei vagy alkotmányos ér­dekei, a mint körülirvák, a közös miniszterek­kel szemben az 1867 : XII. törvényczikk­ben, nem voltak megtartva, én a magam rész érői nem tudom. (Egy hang a szélsobaloldalon'- A császári ház minisztere ') Nem a császári ház minisztere. Hiszen császári ház minisztere nin­csen. A külügyminiszter a császári és királyi ház minisztere; de ő az. Ez a Pitreich al­tábornagy pedig, a ki közös hadügyminiszterré kineveztetett, ugy, mint ezt a törvény megálla­pítja, a törvény szerint felelős mind a két de­legácziónak, tehát ő Felségének alkotmányos minisztere az 1867: XII. törvényczikk értel­mében. Holló Lajos: Nekünk is alkotmányunk van! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis, az 1867 : XII. törvényczikk értelmében, hisz mél­tóztatott hallani, igenis, a hadügyminiszter ő Felségének a minisztere, valamint én ő Felségé­nek minisztere vagyok az 1848 : III. törvény­czikk értelmében. (Egy hang a szélsobaloldalon : Az országé is!) Egyúttal az országé is. Ez a kongruens összefolyása a miniszterben és a mi­niszterre bizott végrehajtóhatalomban a koro­nának és a törvényhozás befolyásának. Ez, gon­dolom, egészen tiszta sor. A közös miniszternek a hatáskörét az 1867 : XII. törvényczikk írja körül. (Helyeslés a jobboldalon.) Valami degenerálásnl is beszél a t. kép-

Next

/
Thumbnails
Contents